A (NEM IS ANNYIRA?) CÍMVÉDŐ

Németország az egyesítés óta története legnagyobb sikerét érte el két évvel ezelőtt, amikor egy remekül megszervezett világbajnokságnak otthont adva, a hazai pálya minden előnyével élve megszerezte az aranyérmet, a döntőben Lengyelországot 29–24-re felülmúlva.

Németország kézilabda-válogatottja a 2009-es világbajnokság előtt néhány nappal nagy arányú, 28–17-es vereséget szenvedett Spanyolországtól.

Alapszabály, hogy a címvédőnek mindig meg kell adni a megfelelő tiszteletet, és nem szabad félvállról venni, ám Heiner Brand együttese az elmúlt két évben alaposan kicserélődött. A norvégiai Eb elődöntőjében a későbbi győztes Dániától kaptak ki a németek, ám az olimpiai tornán – jókora csalódást okozva szurkolóiknak – a csoportból sem sikerült továbbjutniuk.

A két évvel ezelőtti csapatból kulcsjátékosok sora nem vállalta a részvételt a világbajnokságon: a 2007-es csapathoz képest hiányzik Henning Fritz, Markus Baur, Christian Zeitz, Florian Kehrmann és Christian Schwarzer is. Heiner Brand együttese a világ egyik legjobb lövője, Pascal Hens, illetve a két évvel ezelőtti vb-n berobbanó irányító, Michael Kraus köré épül, ám több poszt – elsősorban a beálló és a jobbszélső – is „lyukasnak” tűnik.

Heiner Brand szövetségi kapitány néhány napja el is ismerte, hogy csapata pusztán „papíron” számít címvédőnek, a valóságban meglehetősen kevés esély van az aranyérem megvédésére, hiszen az olimpia után a csapat radikális fiatalításon esett át. „Ez pedig egyelőre még aligha hozhat eredményt – fogalmazott az 56 éves kapitány. – Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne akarnánk minden mérkőzésünket megnyerni.” Brand ugyan híres arról, hogy visszafogottan nyilatkozik egy-egy nagy esemény előtt, ezúttal azonban nem valószínű, hogy csupán az ellenfelek „altatása” miatt fogalmazta meg szavait úgy, ahogy: „Tőlem még hibázhatnak is az újak, a lényeg az, hogy a hozzáállásuk jó legyen” – tette hozzá a német vezér.

A német csapat egykori sztárja, a szakkommentátorként tevékenykedő Stefan Kretzschmar szerint sem a címvédő a legnagyobb esélyes. „Mi vagyunk a világbajnokok, de ez nem jelenti azt, hogy egyben a favoritok is mi lennénk. Úgy vélem, a legnagyobb esélyes Horvátország és Franciaország, és csak utánuk következik játékerőben a német csapat” – mondta a Sport Bildnek a 218-szoros válogatott Kretzschmar. „A legnagyobb probléma beállóban van, sem Sebastian Preis, sem Jens Tiedtke nem világklasszis. Ennek ellenére, ha összeáll a csapatjáték, van esélyünk” – mutatott rá a csapat gyenge pontjára a németek korábbi kedvence.

A WENTA-FÉLE LENGYEL MENTA

A lengyel válogatott 2007-ben meglepetésre döntőt játszott a németországi vb-n, és csak a házigazdával szemben maradt alul a fináléban. Bogdan Wenta remekül összerakta az együttest, amelynek kezdősora bárkivel felveszi a versenyt. A piros-fehérek a norvégiai Eb-n a középdöntőben, az olimpián a negyeddöntőben véreztek el, utóbbin a későbbi ezüstérmes Izlandtól kaptak ki. A vb-selejtezőn Svájcot összesítésben hat góllal múlták felül.

A csapat a Németországban játszó kontingensre épül: Slawomir Szmal, Karol Bielecki, Bartosz Jurecki, Mariusz Jurasik, Krzysztof és Marcin Lijewski alkotják a csapat tengelyét. A válogatott egyik legjobbja, az irányító Grzegorz Tkaczyk azonban sérült, hiánya érzékenyen érintheti az együttest, ami látszott az Új évi-kupa magyarok ellen vívott találkozóján is (27–30).

Bogdan Wenta a mieink ellen vívott találkozó után azt mondta: szeretne a világbajnokságon is találkozni Hajdu János csapatával, lehetőleg a torna minél később fázisában. A középdöntőben nem kerülhet össze a két együttes, így ehhez a lengyeleknek (is) keményen kell csípniük. Mindenesetre a németeknek január 22-én visszavághatnak Varasdon.

A MAXIMUMON INNEN, MAKSZIMOVON TÚL

Az orosz kézilabda-válogatott 2000-ben Sydney-ben megnyerte az olimpiát, majd négy évre rá Athénban bronzérmet szerzett, azóta azonban a korábbi örök esélyes nem szerepel hagyományaihoz méltóan. A legutóbbi négy világbajnokságon egyszer sem jutott a négy közé (két éve hatodik lett), a norvégiai Európa-bajnokságon pedig az a csúfság esett meg vele, hogy nem jutott tovább a csoportból, és csupán a vert mezőnyben, az első tízen kívül végzett.

Hogy új fejezet kezdődött az orosz válogatott történetében, azt leginkább egy ember, Vlagyimir Makszimov távozása jelenti, aki tizenhat év után köszönt le a nemzeti csapat éléről. Az orosz padon a világ egyik legeredményesebb szövetségi kapitányává avanzsáló edző – két olimpiát, két világbajnokságot és két Európa-bajnokságot nyert – talán nem véletlenül érezte, hogy most van itt a búcsú ideje, és a Csehovszki Medvegyi irányítására szenteli energiáját – a legjobb oroszok tehát továbbra is a keze alatt pallérozódnak –, hiszen Oroszországban teljesen új alapokra kell helyezni a férfi kézilabdát.

Természetesen ezt nem mi mondjuk, hanem aki a legilletékesebb a kérdésben, maga Makszimov. „A múlttal ellentétben Oroszországban jelenleg nincs annyi tehetséges játékos, ami hatalmas probléma. Ha nem nevelünk ki néhány kiemelkedő képességű játékost a jövőben, a különbség köztünk és a meghatározó kézilabdanemzetek között csak nőni fog” – mondta lemondása után az orosz edzőlegenda.

A válogatott új kapitánya azonban bizonyosan nem hoz radikális változtatásokat, hiszen az orosz csapat új „feje” nem más, mint Nyikolaj Csigarjev. A korábbi másodedző valószínűleg a „makszimovi” úton halad tovább a csapatépítésben.

Két sokat megélt szélső, Eduard Koksarov és Gyenyisz Krivoslikov nincs már ott a csapatban, helyettük a belső embereknek, elsősorban Alekszej Rasztvorcevnek, Konsztantyin Igropulónak és Dimitrij Filipovnak kell vinni a prímet.

LAZA MACEDÓNIA

Macedóniáé volt az a válogatott, amely az utóbbi években rendre ott toporgott egy nagy világverseny küszöbén, ám az utolsó lépcsőfokok egyikében mindig elbukott, és nem tudta a selejtezők után kvalifikálni magát sem Eb-re, sem vb-re (1998-ban voltak résztvevők kontinensviadalon, tíz évvel ezelőtt pedig az egyiptomi vb-n a 18. helyezést érték el).

Hogy sikerük nem a puszta véletlen műve, azt jelzi, hogy a nyár elején azt az Izlandot ütötték el a selejtezőn, amely a nyár végén ezüstérmet szerzett a pekingi ötkarikás játékokon (így eshet meg az, hogy az olimpiai ezüstérmes nem lesz ott a vb-n).

Kiril Lazarov személyében világklasszis balkezes átlövőjük van, ami hatalmas kincs, ám nagy kérdés, hogy a válogatottbeli társak a sorozatterhelés alatt is fel tudnak-e nőni a zseniális Kiro mellé. Veszélyes ellenfelek lehetnek mindenki számára, hiszen már kijutásuk is hatalmas siker, és nincs rajtuk lelki teher.

A SIKERRE ÉHES TUNÉZIA

Négy évvel ezelőtt a hazai rendezésű vb-n Tunézia megmutatta a világnak, hogy a kézilabda már nem csupán Európa privilégiuma. A németországi vb-n ugyan nem tudták megismételni a 2005-ben elért 4. helyezést, ám nem játszottak alárendelt szerepet, végül a 11. helyen végeztek.

Ugyan erős csoportba kerültek, ám ha az átalakulóban lévő csoportellenfelek nem figyelnek, könnyen megszoríthatja őket az afrikai második együttes. A csapat legjobbja a 2005-ben vb-gólkirályi címig jutó Wissem Hmam technikában is felveszi a versenyt a legjobbakkal, ám erőnlétben a többiek sem maradnak el tőle. A csapat taktikáját Saed Hasanefendic után egy másik európai edző, a szerb Zoran Tuta Zsivkovics szabja meg.

AZ ISMERETLEN ALGÉRIA

Az algériai kézilabdáról még a sportágban leginkább jártas érdeklődőktől is nehézséget jelentene árnyalt képet kapni, és attól tartunk, hogy nem a 21. világbajnokságon ismerkedhetünk meg az Afrika-3. – Angolát 23–20-ra győzték le a harmadik helyért vívott meccsen, és jutottak ki a vb-re – válogatott rejtelmeivel. Kicsi az esélye a továbbjutásuknak.

Lebecsülni mindazonáltal őket sem szabad, hiszen több játékosuk is a francia élvonalban játszik. Többek között a majdnem 150-szeres válogatott Tahar Labane és Ahmed Hadzsali, utóbbi az Ivry csapatát erősíti.