Vajda Attila megmutatta, ki az úr a szegedi háznál

A délutáni középfutamok során először Dombvári Bencéért szoríthattunk (K–1 1000 m). Ifjúsági világbajnokunknak igencsak iparkodnia kellett, mert a négy futamból csak az első két-két helyezett jutott be automatikusan a fináléba, és mellettük már csak egy hely maradt kiadó, amelyet a négy futam összesítése alapján a harmadikok közül a legjobb időt elérő kapott meg.

Dombvári a második futamban féltávig jól tartotta magát – a második helyen jött, megelőzve többek között a norvégok olimpiai, világ- és Európa-bajnok klasszisát, Eirik Veras Larsent –, de a négyes hajrában végül a negyedik helyen ért célba, így lemaradt a fináléról és az ott megszerezhető olimpiai kvótáról. Maradt számára a B-döntő.

Vajda Attila (C–1 1000 m) ellenben pazar versenyzéssel az előfutamot követően a középfutamból is az első helyen jutott tovább. A szegediek olimpiai bajnoka féltávnál a második helyen evezett, de az élen álló román Iosif Chirilától várhattuk, hogy beköt. Így is történt. Vajda és a jóval veszélyesebbnek tűnő francia Mathieu Goubel is ellépett mellőle, 750-nál már biztosan volt előbbi az első, utóbbi a második. Vajda még a végét is nagyon „odatette" – pedig nem lett volna muszáj, a négy középfutam első két-két helyezettje került be a döntőbe, valamint a legjobb idejű harmadik –, és bő hajót adott a franciának. Az előtte rendezett futam automatikus továbbjutóinak, az egymással jót meccselő, nagy rivális üzbég Vagyim Menykovnak és az orosz Ilja Stokalovnak pedig több mint két másodpercet, ami kifejezetten biztató a döntőt tekintve.

„A középfutamban az utolsó kétszázötven méteren pontosan meg tudtam csinálni azt, amit edzőmmel, Vécsi Viktorral megbeszéltem – mondta a Nemzeti Sportnak Vajda Attila. – A finis már a közönségnek szólt. Érzem, hogy mekkora velem szemben az elvárás, de azt ugyanannyira érzem, hogy ehhez mekkora támogatottságot kapok."

„A középfutamban az utolsó kétszázötven méteren pontosan meg tudtam csinálni azt, amit edzőmmel, Vécsi Viktorral megbeszéltem – mondta a Nemzeti Sportnak Vajda Attila. – A finis már a közönségnek szólt. Érzem, hogy mekkora velem szemben az elvárás, de azt ugyanannyira érzem, hogy ehhez mekkora támogatottságot kapok."

A délután folyamán a férfi kajak páros (K–2 1000 m) volt az utolsó magyar érdekeltségű egység a középfutamokban. Dombi Rudolf és Kökény Roland nagyszerűen taktikázott, izgalmas négyes versenyben találtuk őket, amely során a hajrában ők tudtak emelni a csapásszámon, és végül a második helyen jutottak be a fináléba.

Amint arról korábban már bővebben beszámoltunk: a Kozmann György, Korisánszky Péter alkotta C–2-es egység 500 méteren az előfutamában a harmadik helyen végezve, a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Benedek Dalma női K–4-es hajó 500 méteren, míg 1000 méteren a Medveczky Erika, Sarudi Alíz páros K–2-ben, Csipes Tamara pedig K–1-ben az előfutamát megnyerve lett automatikusan finalista. A Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály, Vasbányai Henrik, Németh Szabolcs alkotta C–4-es hajó 1000 m-en az előfutamából a második helyen jutott be a döntőbe.

Érdekesség, a női K-1 1000 méteres döntőben Csipes Tamara mellett még három magyar versenyző lesz majd a döntőben, kicsit ob-érzést gerjesztve. Hogy lehetséges ez, amikor egy nemzetet csak egy egység képviselhet a sportágban versenyszámonként? Keresztesi Alexandra argentin – a dél-amerikai ország első női versenyzőjeként lehet ott vb-n A-döntőben –, Fazekas Zur Krisztina amerikai férjet választott magának, míg Hegyi Zomilla a közelmúltban döntött úgy, hogy spanyolként próbál szerencsét.