HIRDETÉS
HIRDETÉS
PIRCS ANIKÓ (SZÖVEG), DÖMÖTÖR CSABA (FOTÓ) 2018.09.05 14:05 Frissítve: 2018.09.05 14:05

Régen bunyóval fegyelmezett a jégen Orbán Attila, ma higgadt tanító

A jégen kőkemény bekk, Orbán Attila a vitorlásversenyeken is erősen fogja a kötelet, lóháton azonban lenyűgözi a természetből áradó nyugalom és harmónia. A Kanadai Magyar Hokiklub 28 éves játékosa  a zongorabillentyűk „simogatása” után szívesen tépne gitárhúrokat, mindenekelőtt azonban jégkorongozóként vannak még jelentős céljai.

HIRDETÉS

 

– Gyorsan összebarátkoztak Franciskával...
– Nem volt nehéz, nagyon kezes volt. Hipp-hopp vágtázni tudtam volna vele, de ha ilyen érzékeny, könnyen reagáló lóra ül az ember, mint a Pasaréti Honvéd Lovarda magyar sportlova, nem árt előtte bemelegíteni. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, nem gondoltam volna, hogy a fővárosban ilyen központi helyen is van lovarda, ráadásul több mint százéves létesítmény.

– Mióta lovagol?
– Kiskorom óta meg akartam tanulni, végül négy-öt éve, székesfehérvári játékosként valósult meg. Azóta ha jut egy kis idő magamra, kijárok a szabadba a barátaimmal, de akár egyedül is. Ilyenkor hét-nyolc órás, nagyobb edzéssel felérő tereplovaglás a program, általában a Velencei-hegységben, ahol minden van, ami a kikapcsolódáshoz kell: erdei labirintusok, puszta, amelyen vágtatni lehet, patak, állatok, madárcsicsergés... A lovaglás jó hatással van rám, bár úgy érzem, a kor előrehaladtával egyébként is kezdtek megnyugodni.

 Zongora után jöhet a Depeche Mode

A különféle hobbitevékenységekre rendkívül nyitott sportoló fehérvári időszakában egy másik, régen dédelgetett álmát is megvalósította, megtanult zongorázni.

„Amikor gyerekfejjel Pestre kerültem, az általános iskola utolsó két évében művészeti osztályba jártam, mert a sportosztály hetedikre megszűnt. Már akkor meg akartam ismerkedni a billentyűkkel, végül csak felnőtt fejjel kezdtem zongoratanárhoz járni – mondta Orbán Attila. – Mostanában egyébiránt kicsit háttérbe szorult a zongorázás, új tervem van, gitározni akarok. A hangszert már megvettem, és az is megvan, mit szeretnék először eljátszani: a Depeche Mode Personal Jesus című számát.”

– Ennyire vonzza a vidéki élet?
– Nem mondom, hogy falusi gyerek vagyok, mégsem múlt el nyomtalanul az a hat év, amelyet a születésem után Bölcskén töltöttünk. Azóta is szívesen járok természetközeli helyekre – főként lóháton. Rendszeresen persze nem tudok lovagolni, miután a jégkorongozás kitölti az életemet, amelybe még mindig nagyon sok pluszmunkát kell fektetnem. De ez így van jól, szeretem, élvezem a hokit, ugyanakkor azt vallom, szükség van minőségi szabadidős tevékenységekre, hobbikra, amelyekkel feltöltődhet és amelyek által többé válhat az ember.

– Ebbe a körbe tartozik a vitorlázás is?
– Igen, szeretem a kihívásokat, kellenek az új impulzusok. Néhány éve teszthajózáson voltam a Raffica Teamnél, utána elmentem az első edzésre, amelyet újabbak követtek. Közben megszereztem a vitorlás jogosítványt, és amikor elkezdett foglalkoztatni, hogy kipróbálnám magam versenykörülmények között, adódott is a lehetőség. Hatalmas élmény volt az idei Kékszalagon vitorlázni a Sponsi nevű hajón egy jó nevű csapat tagjaként, ráadásul a kategóriánkban a harmadik helyen végeztünk! De már az azt megelőző két verseny is nagyon tetszett, amelyen kialakult a csapaton belüli munkamegosztás.

– Az ön helye hol volt hajón?
– A fővitorlán voltam hátul, a kormány és a kapitány mellett – büszke vagyok, hogy ilyen jelentős pozíciót kaptam.

– Mi adta a legnagyobb kihívást Európa leghosszabb tókerülő versenyén?
– Az volt a legnehezebb, hogy huszonnégy órán át nem aludtam. De izgalmasabb volt így, mint egy piknikhajón, a mi hajónkon sem WC, sem konyha nem volt, csak a trapéz, a kötelek, a vitorla és a csapat. Éjjel akkora viharba kerültünk, amilyet addig csak a filmeken láttam. Izgultam is kicsit, nehogy felboruljunk, és erősen fogtam a kötelet azért is, nehogy kár keletkezzen a hajóban. Már tervezem a következő lépést, jövő nyáron szeretnék tenni egy kört egy nagyobb hajóval az Adrián, de ahhoz még sokat kell tanulnom.

 
– A jégen, a vízen és a lóháton kívül hol keresi még az adrenalinfröccsöt, a versenyhelyzetet?
– Mindig új álmokat kergetek, gondoltam már rá, hogy egyszer egy amatőr ökölvívómeccsen elinduljak, de ha mennék, nyerni mennék, ahhoz pedig több hónapos komplett felkészülés kellene, márpedig ez szóba sem jöhet a hoki mellett. Mindenesetre eljárok bokszedzésekre.

– Témánál vagyunk. A YouTube-on számos, mérkőzés közbeni verekedős videón lehet megcsodálni figyelemre méltó jobbosait.
– Sok felvétel elég régi, manapság nem nagyon verekszem. Mondjuk úgy, fiatalon sokat tettem azért, hogy ma már ne kapjak túl gyakran megkeresést a jégen. 

– Igaz, hogy olykor show-elemként csempészte a jégre a bunyót?
– A hokiban a bunyó összetett tényező. Van, hogy magadat vagy a csapattársadat véded meg, máskor akaratlanul keveredsz bele a helyzetbe, és igen, előfordult olykor, hogy amikor elment a hajó egy meccsen, szerettem volna valamit mégis adni a csalódott közönségnek, hiszen nem csak magunkét játszunk, mindent meg kell tennünk, hogy kiszolgáljuk a minket támogató több ezer embert.

Álomvilág mellé logisztika és marketing

A 28 éves jégkorongozó előrelátóan építi életét a jégen kívül is, bevallása szerint az egykor szintén sportoló pedagógus szülei szemléletének és nevelésének köszönheti tudatosságát. 

„Az élsportolóké álomvilág, amelyben egy kis szigeten élünk. Félreértés ne essék, nem könnyű élet, kőkeményen dolgozol, miközben mindened fáj, de végtére is minden napot örömmel élsz meg, mert azt csinálod, amit szeretsz. De egyszer minden álom véget ér. Fontosnak tartom a folyamatos fejlődés lehetőségének keresését, így a tanulást is. Először a sport területén képeztem magam, szereztem oklevelet fitneszvonalon, spinningmesteredző, jégkorongedző és sportmenedzser képesítésem is van. Szeretnék egyszer edzőként vagy vezetőként dolgozni, de nem árt több lábon állni, így másfelé is nyitottam: jelenleg egy kétéves képzésben logisztikusnak tanulok, és ősszel kezdem az Edutus Egyetemet kereskedelem és marketing szakon.”

– Pályán kívül könnyen bepöccen?
– Egyáltalán nem. Nyomokban ugyan bennem van még a korábbi vadság, néha előbújik a régi, tüzes énem, de manapság jóval nyugodtabb, átgondoltabb vagyok. Civilben sosem keveredtem verekedésbe, egyrészt élsportolóként nem vetne rám jó fényt, másrészt ha az ember megtanulja használni a kezét – márpedig én, még ha nem is vagyok profi bokszoló, megtanultam –, nem szabad visszaélnie vele.

– Már gyerekként is nyughatatlan, örökmozgó volt?
– Az edző édesapámat követve kipróbáltam a karatét, de muay thaioztam, birkóztam is, a bokszot pedig nyolc-kilenc évig űztem.

– Hogyan lett ebből jégkorong?
– A legendás Kercsó Árpád bejött a felvételire, amelyen az általános iskola sportosztályába válogatták a gyerekeket, és úgy találta, alkalmas lehetek a sportra. Megkérdezte, van-e kedvem kipróbálni a jégkorongozást, másnap lementem a jégre, és azóta is ott vagyok.

– Húszévesen került Székesfehérvárra, ahol hét szezonon át stabil játékos volt az osztrák bajnokságban, az EBEL-ben, miközben a válogatottba is bekerült. A sikeres és kiszámítható volános korszak után hogyan élte meg tavaly azt a mozgalmas időszakot, amelyben először majdnem az Érsekújvár, majd a Debrecen csapatában kötött ki, majd végül a nevelőegyesületébe igazolt?

2015

„Azzal, hogy részese lehettem a divízió 1/a-s világbajnokságon a krakkói csodának, és feljutottunk a világelitbe, kiteljesedett a pályafutásom. Bár vannak még céljaim, ezután a siker után elmondhattam: elértem, amiért egykor elkezdtem jégkorongozni.”

– Necces volt... A korábbi években is időről időre felvetődött, hogy Dunaújvárosba igazoljak, tavaly jött el az ideje. A kaotikus viszonyok közepette össze akartam magam szedni, ami sikerült, jó döntés volt Újvárosba szerződnöm. Ugyan nehezen indult a szezon, de utána egy tizenegy győztes meccsből álló nagy menetelés következett, amellyel a topcsapatok közé kerültünk. A végét elrontottuk, többet is kihozhattunk volna az előző idényből, de így sincs szégyenkezni valónk.

– Idén nyáron mégis meglepő döntés hozott, a ligaújonc KMH-hoz igazolt. Mit vár az új csapatától?
– Igazi kihívás lesz az együttesnek először megméretnie magát az Erste Ligában. A Kanadai Magyar Hokiklub nincs tele idegenlégióssal, ellenben nagyon fiatal magyar játékosok alkotják, akik sok lehetőségre számíthatnak a szezonban. Az egyesület küldetését – hogy a hazai hokinak új csillagokat neveljen ki – én a tapasztalatommal segíthetem. Nagy vágyam, hogy ezzel a fiatal csapattal bajnoki aranyérmet vagy kupát nyerjünk a következő években – ehhez  a lehetőségek adva vannak az egyesületnél.

2016

„Életem mélypontja volt édesapám elvesztése, nagyon gyorsan ment el, úgy, hogy személyesen el sem tudtam tőle köszönni. A tragédia döbbentett rá, hogy több időt kellett volna vele töltenem, megfogadtam, ha családom lesz, semmi sem lesz fontosabb.” 

– Felkészült a nevelői szerepre?
– Vitathatatlanul új helyzetbe kerültem. Eddig rendre én tanultam a többiektől, és szerencsés vagyok, mert nagyon jó tanítóim voltak. Magyarország legjobbjaitól tanulhattam, olyan karakterekkel játszhattam és ünnepelhettem együtt tornagyőzelmeket és bajnoki címeket, mint Ladányi Balázs és Palkovics Krisztián. Az sem mindennapi élmény volt, hogy a korábbi NHL-játékos és Stanley-kupa-győztes kanadai Ric Jackman és a svéd elitből érkező Oscar Ackeström bekktársa lehettem. Annyit tanulhattam az engem akkoriban körülvevő közegből, hogy kivételesnek érzem azt az időszakot. Ami az új kihívást illeti: megkaptam a bizalmat, hogy csapatkapitányként vezethetem a KMH-t, szeretnék a lehető legjobban megfelelni ebben a szerepkörben is. Mára eljutottam oda, hogy megpróbáljam átadni azt a rengeteg tapasztalatot, amelyet az évek során összegyűjtöttem. Jó érzés megélni, hogy megy az idő, és egy ilyen izgalmas korszakához érkezett az életem.

– Az új klubja fővárosi. Mi lesz így a vidéki életérzéssel?
– Az átigazolással Pestre költöztem – életemben másodszor. Általános iskolás hatodikos koromtól három évig éltem már itt, amikor a Budapest Stars utánpótláscsapatában játszottam. Az biztos, hogy a főváros nyüzsgő, pörgős élete távol áll a vidéki léttől, de most úgy érzem, erre van szükségem, és jó lenne jó pár évig megragadnom itt a hoki és a tanulás miatt is.

SZÓ-tár
HÁZIMUNKA: A mosógépbe könnyedén beteszem a szennyest, majd ki is teregetem. Az utóbbi időben igyekszem a konyhában is feltalálni magam – kisebb-nagyobb sikerrel –, de a takarítás nem a kedvencem. Szerencsére mindig akadt, aki segített.
LÉGIÓSÉLET: A fehérvári évek alatt többször is külföldre igazolhattam volna, de a légióskodás nem az én világom. Szeretek közel lenni a családomhoz, az egyedüllét nálam nemigen válna be. A legjobb döntés volt a Volánban maradni.
MEZSZÁM: Fehérváron, húszévesen lettem 57-es. Korábban ötös és hetes mezben is játszottam, mindkettőt erős számnak éreztem. De miután a hetes egy idősebb játékosé volt, gondoltam, összerakom a kettő erejét. Azóta ragaszkodom hozzá.
 MOBIL: Más eszközt nem is használok, mindent el lehet intézni mobilról. De igyekszem szabályozni; étkezésnél, szabadidős programnál vagy ha a családdal, barátokkal vagyok, lehalkítom, hogy jobban meg tudjam élni a pillanatokat.
MODELLKEDÉS: Többször is belekóstoltam a modellkedésbe, fotóztak magazinokba, voltam ruhamárkának az arca, és kétszer a kifutón is kipróbáltam magam. Ha hívnak, és ha a koncepció belefér az elképzeléseimbe, örömmel mondok igent.
STÚDIÓ: Korábban a Sportklubon, majd a Sport1-en voltam szakkommentátor. Főként EBEL-meccseket közvetítettünk, de volt, hogy futballmérkőzésre is meghívtak. Tetszik a stúdiózás, nem nehéz arról beszélem, amit hatéves korom óta csinálok.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2018.09.07 19:15:40

Jégkorong nemzetisport.hu

A DVTK Jegesmedvék és a MAC Újbuda is északi szomszédunk élvonalában szerepel.

2018.09.07 19:50:46

Jégkorong nemzetisport.hu

A magyar élvonalbeli jégkorongbajnokság 2018–2019-es kiírásának adatbankja.

2018.09.08 10:33:45

Jégkorong SZŰCS ANDRÁS

Az Erste Ligában, az osztrák EBEL-ben és a szlovák Tipsport Ligában is lesz magyar csapat.

2018.09.08 00:02:49

Jégkorong BOBORY BALÁZS

NS-VÉLEMÉNY. Lesz erő és tapasztalat vissza is ütni.

2018.09.04 15:19:04

Jégkorong PIRCS ANIKÓ (SZÖVEG), DÖMÖTÖR CSABA (FOTÓ)

A kőkemény hokis a vitorláson is erősen fogja a kötelet, miközben a zongorabillentyűket simogatja.

HIRDETÉS
HIRDETÉS