A magyar kluboknak nem kellettek – a Red Bullnak, az Udinesének és a Celtának igen

Paunoch Péter blogja | 2018.08.09. | 22:25 | nemzetisport.hu

Csütörtökön zárult a világ legnépszerűbb labdarúgó bajnokságának az angol Premier League-nek az átigazolási szezonja (idén első alkalommal nem augusztus 31-ig tart nyitva az angol piac). Ezen a nyáron a Liverpool volt az egyik legaktívabb a piacon, de a kisebb csapatok sem sajnáltak, akár 10 millió fontot sem erősítésekre. Ezeknek a transzfereknek a nagy része külföldi játékos, a csatornán túlról. Tudom, még véletlenül sem érdemes semminemű párhuzamot vonni az ottani és az itteni labdarúgó-bajnokság között, de az elmúlt időszakban történt hazai transzferek, az azokhoz kötődő kritikák kapcsán érdemesnek tartok néhány gondolatot, személyes tapasztalatot megosztani.


Hirdetés
Darko Todorovicot az NB I-es klubok nem találták elég jónak, a Red Bull Salzburg szerződtette (Fotó: redbullsalzburg.at)

 

A közvetítők révén a magyar bajnokságba ajánlott és szerződést is kapó külföldiek kapcsán rendszeresen visszatérő téma, hogy „tucatlégiósok", nem ütik meg az NB I szintjét és elveszik a helyet a hazai tehetségek elől.

Most ne menjünk bele részletesen, hogy ez a folyamat mitől alakult ki – nincs szabadon igazolható magyar játékos a piacon, nincs elég magyar játékos, többet kér egy magyar játékos, mint egy külföldi, stb. –, én inkább, a mundér becsületét védve, egy rövid felsorolást tennék, hogy mely játékosokat ajánlottam a hazai kluboknak a közelmúltban, akiknek nem feleltek meg, és végül hol kötöttek ki. Fontos megjegyezni, hogy a magyar csapatok lehetőségeit figyelembe véve ajánlottam a játékosokat a honi csapatoknak, tehát nem volt köztük több százezer vagy akár millió eurós igényű játékos, sem a transzfer árát sem, a játékos igényeit tekintve.

A teljesség igénye nélkül a lista:
Darko Todorovic (végül Red Bull Salzburg)
Joao Talocha
(Boavista )
Elvir Koljic (Glasgow Rangers – hamarosan bejelenthetik)
Antonio Vutov (Udinese – kölcsönből vissza)
Robert Mazan (Celta Vigo)

Azt gondolom, a hazai játékosközvetítőknek (azt hiszem, honi kollégáim nevében is nyilatkozhatok) is az az érdeke, hogy minél jobb játékosokat sikerüljön Magyarországra csábítani, mert így erősödne a bajnokság, emelkedne a színvonal és a magyar csapatoknak is több esélye lenne az európai kupaporondon helytállni. Így a játékosaik is felértékelődhetnének a piacon és számottevő transzfereket üthetnének nyélbe a jövőben is.

Mondom ezt annak a tükrében, hogy az elmúlt időszakban részt vettem több olyan átigazolási üzletben is, amikor a Magyarországra csábított játékos szakmai, illetve anyagi szempontból is jelentős hasznot hozott az adott NB I-es klubnak.

Itt is csak néhány nevet említve:

Christian Ramírez
Roguy Méyé
Roland Lamah
José Luque
Francisco Gallardo

Természetesen nem vagyunk tévedhetetlenek, jó néhány transzfer kapcsán nyúltunk mi is mellé.

De véleményem szerint a klubok a saját dolgukat könnyítenék meg azzal, ha scoutinghálózatot alakítanának ki, mert a legjobb játékosközvetítő sem lenne képes eladni a kliensét annak a klubnak, amelynek a játékosmegfigyelői személyesen győződnének meg az ajánlott játékos alkalmatlanságáról...

Előző blogbejegyzésemben, a világbajnokság alatt közzétettem egy olyan csapatot, amelynek tagjairól, a vb-n mutatott teljesítményük alapján úgy gondoltam, hogy bár nem világsztárok, de érdemes lenne velük foglalkozni.

Nos, még csak néhány hét telt el a vb befejezése óta, de néhány játékos már talált is új klubot magának...

Daniel Arzani
– Manchester City
Rafal Kurzawa
– Amiens
Moussa Wagué – Barcelona
Szaeid Ezatolahi – Rosztov
Trézéguet – végleg Kasimpasa (az Anderlechttől)

Talán nem véletlenül..

 

Paunoch Péter blogja

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum