Pietsch Tibor
Kibédi Péter
Csillag Péter

Futballisten igazságot osztott, a legjobb csapat nyerte a vb-t

2014.07.14. | 00:57 30

A legjobb válogatott nyerte a 2014-es világbajnokságot, Németország megdicsőült, Argentína így is büszke lehet az ezüstre, a brazilok meg ünnepelhették a legnagyobb rivális vereségét. Ilyen volt a vb-döntő.


Hirdetés

 

A német–brazil alkalmi koalíció valóban megalakult. A házigazdák megtanították a német szurkolóknak kedvenc, Mil gols… kezdetű, Pelé-dicsőítő, Maradonát piszkáló lelátói dalukat, így aztán ezzel feleltek az argentinok Maradonát és Messit istenítő, Pelét piszkáló nótáira. Mondhatni, „megbízták” a németeket a gyűlölt rivális eltüntetésével.

Minden német támadást a sárga mezesek – nem voltak kevesen a lelátón – tombolása fogadott, kiegyenlítve az egyébként óriási argentin lelátói erőfölényt. Az argentinok énekelte legnagyobb lelátói slágert irdatlan füttykoncert, a német passzokat pedig ollézás fogadta. Látszott, a brazilok német diadal is esetén megtartják azt a fiesztát, amit saját győzelmük esetére tartogattak.

Az első félidőben aztán azt kaptuk, amit vártunk, csak még a vártnál is jobb argentin teljesítménnyel. Joachim Löw ugyan jelezte, az argentin csapat támadólag is fel tudna lépni, ám a papírformának megfelelő volt a kép: továbbra is rendkívüli fegyelmezettséggel és alázattal dolgozó Argentína, a játékot fogcsikorgatva irányító Németország.

És az argentin kontrákban volt a több veszély, pláne, hogy a németek a világbajnokságon eddig keveset mutatott amatőr hibákkal ajándékozták meg őket. Egyszer csak Gonzalo Higuaínon múlt, hogy nem argentin vezetés állt az eredményjelzőn, egyszer meg hiába ment ünnepelni, az asszisztens beintett az argentin örömünnepnek. Az első fél órát így is az argentinok kapták volna meg pontozással: azt valósították meg, amit Sabella elképzelt, csak befejezni nem tudták az ellencsapásokat.

A németekben meg legkésőbb ekkor tudatosult (ha a meccs előtt nem tudatosult volna): itt a klasszikus német jellemvonás, úgymint a végsőkig küzdeni tudás is kell majd a sikerhez. Khedira és a helyére az utolsó pillanatban bekerülő Kramer sérülésével, a szűrő Schweinsteiger sárga lapjával együtt a nationalelf igen nehéz félidőt zárt, melyben ugyan voltak helyzetei, ám a játékát a mezőnyfölény ellenére blokkolni tudta Argentína.

Nemcsak blokkolt, a második félidőt újabb kihagyott ziccerrel kezdte, Manuel Neuer és Jérome Boateng ekkor már veszekedett egymással, jelezvén, eléggé vékonyra koptak a német idegek. A pályáról „ordított”, hogy ez egy egygólos döntő, vagy egy sem – a játék egyre jobban hasonlított a Hollandia–Argentína elődöntőre, és ennek lehetett sejteni, mi lesz a vége. Definiálhattuk Argentínát a 2014-es világbajnokságon: az a csapat, amely megbízhatóan a legrosszabbat hozza ki az ellenfeléből. Ez is a győzelemhez vezető egyik út.

Argentína tovább várt, leginkább a német hibára, és az be is következett, csak Hummels rontását követően a becserélt Palacio azt tette, amiben az argentinok csatárai az egész világbajnokságon jeleskedtek, elrontotta a ziccert. A németek ekkor már olyan magasra feltolt védelmi vonallal játszottak, amit Hollandia az egész elődöntőben nem kockáztatott meg, ettől még nem lett hatékonyabb a játékuk, folytatódott az eredmény nélküli gyömöszölés. Ismét feltűnő volt, hogy bal oldali szélső hátvéd nélkül mennyire „félszárnyas” tud lenni a német támadójáték, Benedikt Höwedes lehorgonyzott és biztosított, csak Philipp Lahm jött föl a támadásokkal. Mivel Höwedes előtt a viszonylag rossz napot kifogó Schürrle játszott, a német balszárnyat le is lehetett írni.


A másik oldalon a kiváráson és a megugrásokon kívül nem szerepelt más az argentin repertoárban, részint azért, mert Lionel Messi kikapcsoltan bóklászgatott: a világbajnokság aranylabdása (igaz, ez csak a meccs után derült ki, az egész sajtószektor nagy meghökkenésére) egy második félidei szép megindulást kivéve nem vállalt fel igazán egyéni akciókat, helyzetet pedig nem tudott teremteni a társaknak.

A végén aztán az döntött, ami a németek egyik legnagyobb erénye, a hosszú kispad: a Miroslav Klosét váltó Mario Götze frissebb volt az argentin védőknél, jó helyen járt, jó időben, kihasználta éles szögből az előtte adódó ziccert. Messi lehajtott fejjel a földet bámulta, majd elgyötörten felnézett: a legnagyobb argentin sztár érezte, egy ennyire kimerült csapattal innen már valószínűleg nincs kiút.

Futballisten igazságot szolgáltatott: a kieséses szakaszban a Svájc elleni meccs kivételével szinte kizárólag az ellenfél játékának elrontására koncentráló Argentína nem lett világbajnok, a torna legjobb csapatának méltán nevezhető Németország 1954, 1974 és 1990 után negyedszer ünnepelhetett. Az argentinok eljutottak egy olyan játékkal a döntőig, amely Sabella csapatszervezői és taktikai képességeit, a csapat fegyelmezettségét és küzdőszellemét egyaránt dicséri. Ott azonban elrontották a lehetőségeiket, nem tudták megfogni a németeket akkor, amikor lehetett volna, a végén pedig egyszer hibáztak és meghajoltak. Messinek volt még a 120. percben egy utolsó lehetősége, de borzalmasan kapu fölé rúgta, tökéletesen jellemezve a kieséses szakaszban bemutatott argentin támadópotenciált. Lehajtott fejjel, bár aranylabdásként távozott, ez a díj aligha jelent bármit is neki.

Az 1996 óta tartó trófea nélküli korszak véget ért Németország számára, méghozzá úgy, hogy nem lehet elvitatni világbajnoki aranyérmük jogosságát. Nem játszottak mindig jól, ám jó napjukon pusztítóan hatékonyak voltak, rossz napjukon pedig tudtak orrvérzésig küzdeni – ez nemcsak a klasszikus nationalelfnek, hanem az integrált internationalelfnek is sajátja maradt. A legkiegyensúlyozottabb keret, mint Joachim Löw is mondta, beérett, a német futball újjáépítésének munkája világbajnoki sikerrel ért véget. A világbajnokság leggólerősebb csapata, mely játékban és keretében is a legerősebb volt, megszerezte, amit kiérdemelt. A világbajnoki trófeát.

Egy kérdés marad: jelentheti-e ez egy német dominancia első nagy lépését?

Könnyen lehet, hogy igen.

VB 2014
DÖNTŐ
NÉMETORSZÁG–ARGENTÍNA 1–0
– HOSSZABBÍTÁS UTÁN
Rio de Janeiro
, Maracana, 74 738 néző. Vezeti: Rizzoli (olasz)
NÉMETORSZÁG: Neuer – Lahm, J. Boateng, Hummels, Höwedes – Schweinsteiger, Kramer (Schürrle, 31.) – Th. Müller, Kroos, Özil (Mertesacker, 120.) – Klose (Götze, 88.). Szövetségi kapitány: Joachim Löw
ARGENTÍNA: Romero – Zabaleta, Demichelis, Garay, Rojo – Mascherano, Biglia – E. Pérez (Gago, 86.), Messi, Lavezzi (Agüero, a szünetben) – Higuaín (Palacio, 78.). Szövetségi kapitány: Alejandro Sabella
Gólszerző: Götze (113.)

A MÉRKŐZÉS ONLINE KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!

A helyszínről tudósít
Marosi Gergely

Hirdetés

Címkék

Friss kommentek


Hirdetés