Pietsch Tibor
Kibédi Péter
Csillag Péter

Ott jártunk, ahol megszületett a brazil futball: minden egy skóttal kezdődött

2014.07.11. | 23:52 3

Ott jártunk, ahol először futballoztak Brazíliában: az ország és a sportág szenvedélyes kapcsolata egy skót kelmefestővel, Thomas Donohoe-val kezdődött, a Rio de Janeiro melletti Banguban.


Hirdetés

Thomas Donohoe szobra Banguban. Háttérben a bevásárlóközponttá alakított egykori textilgyár, mely mellett az első meccs volt (Fotó: Marosi Gergely)

A brazil Futballmúzeumnak helyet biztosító Pacaembu Stadion a Charles Millerről elnevezett téren áll – így tiszteleg az ország a Sao Pauló-i labdarúgás megszervezője és a helyi futball egyik alapító atyja előtt. Ugyanakkor egy árva szó sincs a múzeumban arról az emberről, aki a pionír volt Brazíliában, és mindenki más előtt megismertette a labdarúgást az országgal. Az, hogy az elsőség a skóciai Busbyból származó Thomas Donohoe-t illeti, leginkább egy ember fáradhatatlan kutatómunkájának volt az eredménye.

„1999-ben kezdtem el kutatni a klub történetében az alapító után, a kétezres években folyamatosan szereztem fontos iratokat, míg végül bizonyítani lehetett, hogy Thomas Donohoe a brazil futball valódi atyja. Rio de Janeiro mellett, a bangui textilgyárban kezdődött az az út, amely öt világbajnoki címhez vezetett"
– magyarázza brazíliavárosi irodájában a Bangu klubtörténésze és a TV Brasil munkatársa, Carlos Molinari, akinek kutatásait tőle függetlenül a Skót Futballmúzeum történészei is megerősítették. A sporttörténész korabeli képeivel bevezet egy olyan világba, amelyben még nem is sejtették, hogy egy Nagy-Britanniából behozott játékért száztíz évvel később az egész ország szenvedélyesen fog rajongani.

Donohoe (nyíllal jelölve) még otthon, Busbyban. Középen bátyja, aki a brazíliai munkalehetőséget ajánlotta neki (Carlos Molinari és a Museu de Bangu szíves engedélyével)

FOCILABDA SEM VOLT AZ ORSZÁGBAN


1894. május, Southampton kikötővárosa. A 31 éves kelmefestő mester, Thomas Donohoe készen áll arra, hogy az S. S. Clyde fedélzetén hosszú útra induljon – várja a Banguban megnyitott textilgyár, mely jobb megélhetést ígér neki, távol skóciai otthonától, ahol sorra mennek tönkre az üzemek. A bajszos, közel két méter magas Donohoe szenvedélyes sportoló, és új hóbortnak, a futballnak hódol. Ő az egyik kulcsjátékosa a Busby csapatának. Brazíliában ekkor még senki sem futballozik.

A Rio de Janeiró-ba érkező Donohoe szomorúan tapasztalja ezt, azt pedig még inkább, hogy az országban egyetlen focilabda sincs.

„Donohoe azt hitte, hogy a futball már elterjedt Brazíliában, így nagyon meglepődött, mikor kiderült, hogy itt még nem is ismerték a játékot! Banguban ekkoriban még alig volt valami, csak egy kis falu, illetve az új textilgyár és a munkások lakásai. Nem tudott mit kezdeni magával. Nem volt sportpálya, nem volt labda, nagyon unatkozott a szabadidejében, így megkérte a feleségét, hogy amikor utána jön a gyerekekkel Brazíliába, hozzon magával egy focilabdát" – meséli a 110 éves bangui futballéletet bemutató kiállítás gondozója, Júlia Rovere.

1894 szeptemberében már pattog a labda a bangui textilgyár mellett – nyolc hónappal azelőtt, hogy elkezdte volna a munkáját az ország nagy futballszervezője, Charles Miller. A fennmaradt feljegyzések szerint az alapító Thomas Donohoe mellett F. Smith, Clarence Hibbs, E. Elkin, Thomas Hellowell, John Stark, M. Sutton, James Hartley, W. Jeakes, Henry Bennet, J. Harmond és Thomas Sterling lépett pályára Brazília első futballmérkőzésén.

„Az első mérkőzés, amit Thomas Donohoe szervezett, még a gyár dolgozói közötti kispályás futball volt. Eleinte csak brit munkások játszottak a csapatban, hiszen kizárólag ők ismerték a labdarúgást a munkások közül. A gyár vezetői azonban nem nézték jó szemmel a focit, igyekeztek minden eszközzel akadályozni a munkások közti szervezkedést" – meséli Molinari.

„A gyár vezetői azt hitték, hogy a játék rabjává válnak a dolgozók, nem teljesítenek eléggé, ha megengedik nekik a futballt, és tartottak attól is, hogy a munkások tudnak konspirálni, ha rendszeresen összejárnak sportolni. Donohoe már 1897-ben meg szerette volna alapítani a klubot, de csak az új vezetőség adott engedélyt erre, hét évvel később. Mire a gyár vezetői beadták a derekukat, addigra Sao Paulóban már szervezett bajnokság működött. Ha ez az ellenállás nincs, Banguban lehetett volna az ország első futballklubja"
– teszi hozzá Júlia Rovere.

Az első brazíliai futball-labda replikája, és egy eredeti 1905-ös futballcipő a Bangu Museumban (Fotó: Marosi Gergely)

FEKETE-FEHÉR? NEM? IGEN!

Miközben Donohoe klubalapítási próbálkozásai rendre elhaltak a vezetőség ellenállásán, a legenda szerint az angliai tanulmányait követően a hóna alatt két labdával Brazíliába visszaérkező Charles Miller fanatikusan terjesztette a futball-lázat Sao Paulóban. Hamarosan már regisztrált, szervezett meccset – a 4:2-re végződött Sao Pauló-i Vasút–Gázgyár volt az első, hivatalosan jegyzőkönyvezett brazíliai mérkőzés – is felmutathatott, majd 1902-ben a paulista bajnokság is megindult. Donohoe Banguban csak 1904 áprilisában alapíthatta meg hivatalosan csapatát, ekkor már Sao Paulóban élénk, szervezett futballélet volt.

Donohoe és Charles Miller teljesen eltérő háttérrel rendelkezett. Donohoe egyszerű gyári munkás volt, aki imádta a futballt, és szenvedélyét a munkások között terjesztette. Miller a felső osztály befolyásos tagja volt, iskolázott és precíz ember, aki mindent leírt, mindent dokumentált, ezért ismerjük ennyire jól a munkáját. Ő is először a saját köreiben szervezte meg a mérkőzéseket, így Sao Paulóban elit sportágként indult a futball" – mutat rá a két pionír közötti különbségre Molinari.

A Szent György avagy a Southampton csapata tiszteletére piros-fehér színeket viselő (vermelho-branco) Bangu hamarosan azonban egy elvitathatatlan elsőséget fel tudott mutatni.

Az alsó sorban, középen Francisco Carregal, Brazília első színes bőrű futballistája (Fotó: Museu de Bangu)

„Ez az 1905-ből származó kép a Bangu csapatát örökítette meg. A legnagyobb érdekessége – azon kívül, hogy az első csapatképek egyike – az, hogy látható rajta egy fekete játékos, Francisco Carregal is. Brazília csak 1888-ban törölte el a rabszolgaságot, a feketék a társadalom legalsó rétegét képviselték. Sok helyen évekig nem is engedték, hogy futballozzanak, tiltották, hogy belépjenek a sportklubokba. Francisco Carregal volt az első színes bőrű brazil futballista" – mondja Molinari. A Bangu mindvégig integrált klubként működött, és már a kezdetektől felvett munkásosztálybeli tagokat és színes bőrű sportolókat soraiba.

Az igazi színes bőrű sztárokra azonban még évtizedeket kellett várni. Az első klub, mely a diszkriminációval szakítva tömegesen vett fel soraiba fekete és mulatt futballistákat, a Vasco da Gama volt. A játékospolitika kifizetődött, 1923-ban a Vasco bajnokcsapatot ünnepelhetett. A „Tigris" becenevű gólvágó, Arthur Friedenreich – egy német apa és egy fekete brazil mosónő gyermeke – 1914-ben bemutatkozhatott a brazil válogatottban. Leonidas és a karrierjét a Banguban kezdő Domingos da Guia voltak az első fekete játékosok, akik világbajnokságon viselhették a brazil mezt.

A legtöbb klubból eleinte kizárt színes bőrű játékosok saját, „utcai" játékstílust alakítottak ki, trükkökre, váratlan húzásokra, egyéni villanásokra építve. Amikor bebocsáttatást nyertek végül a szervezett futball világába, ez keveredett az angolszász iskolával. A harmincas évekre már jól felismerhető, saját stílussal rendelkezett az ország labdarúgása, mely messze volt még a csúcsponttól – no meg attól is, hogy egy vb-elődöntőben elszenvedett 1–7 után újra kelljen gondolni saját helyzetét a futballvilágban.

A bangui futballpálya a textilgyár előtt, 1908 (Fotó: Museu de Bangu)

SZOBOR 110 ÉV UTÁN


De vissza Banguhoz. Az általa alapított klubban négy mérkőzésen pályára lépő Thomas Donohoe a futballklub alelnöke lett, fia, Patrick pedig a csapat játékosa – kitűnő csatárnak számított, egyike az első brazil labdarúgóknak, akitől ollózós gólt jegyeztek fel. A jó torkú, gyakran skót népdalokat éneklő futballpionír – akit csak „Danau" néven ismert mindenki a környéken – 1925. április másodikán hunyt el. Skót szülőföldjét haláláig nem is látta viszont, azt pedig nem érte meg, hogy új otthona általa alapított futballcsapata története első nagy sikerét érje el az 1933-as riói bajnokság megnyerésével. Leszármazottjai ma is élnek, igaz, a futballistatradíció Patrick után megszakadt.

Míg Charles Miller 1953-ban a brazil futball elismert alapítójaként hunyt el, Sao Paulo városa pedig a tisztelgés jeléül később róla nevezte el a teret a városi stadion előtt, Thomas Donohoe-ra a feledés várt. Miután a kutatások bizonyították helyét a futballpionírok között, végre emléket is kapott: egy bangui bevásárlóközpont előtt – ahol valaha a textilgyár és focipályája volt – hatalmas szobor áll, Clécio Regis 2014-ben felavatott munkája.

„Sao Paulóban nem örültek a bizonyítékainknak, de mi nem Charles Miller szervező munkájának érdemeit akarjuk elvenni. Vitathatatlanul ő volt az, aki Brazíliában megszervezte a futballéletet. De Thomas Donohoe hozta az országba az első labdát, és az ő kezdeményezésére játszották itt az első mérkőzést. Nem csak vaktában rúgták a labdát, tudjuk, hogy mindannyian ismerték a szabályokat. A brazil futballtörténet kezdőrúgását itt végezték el" – szögezi le Rovere.

„Az avatóünnepség fantasztikus volt. Eljöttek Donohoe leszármazottai, a Bangu klublegendái, itt ünnepelt a környék apraja-nagyja. Bangu a mai napig munkásosztálybeli, ipari városrész. Azzal, hogy a brazil futball alapító atyja ilyen szép emléket kapott, van valamijük a helyi lakosoknak, amire igazán büszkék lehetnek. Rá tudnak mutatni, el tudják mondani, hogy igen, a brazil futball Banguban született meg. Donohoe nagyon csodálkozna ma, ha látná, mit jelent az általa behozott játék az országnak" – így Molinari.

Lassan az út végére érünk: a vb fináléja előtt eljutottunk a brazil labdarúgás bölcsőjéhez

ÓRIÁS

A bangui Rua Fonsecán állok idegenvezetőimmel, Júlia Roverével és Rogério Melo professzorral együtt. Előttem téglaépület, jellegzetes tizenkilencedik század végi stílusban. Ma már pláza, egykor viszont ez volt a textilgyár. Előtte gigantikus, hétméteres szobor. Egy glóbuszon bajszos, piros-fehér csíkos inget viselő óriás áll. Thomas Donohoe. A talapzaton körbe a történet – Brazília első futball-labdájának és első mérkőzésének históriája.

Száztíz évvel később Brazília ötszörös világbajnok, a futball országa, ahol százmilliók őrülnek meg a „gyönyörű játékért." Az idáig vezető út pedig tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy egy skót kelmefestő unatkozott szabadidejében, és hiányzott neki a kedvenc játéka.

Sose hitte volna, mit indít el a kezdőrúgásával.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

LÁTVÁNYOSSÁG LETT

„Gyerekként, amikor bekerültem a klubba, még mesélték Donohoe történetét, én is ott hallottam. Nagyszerű érzés, hogy ilyen szép emléket kapott, és bizonyítani tudtuk pionírságát. Rengetegen jönnek megnézni a szobrot, fényképezik, elolvassák a történetét, sőt, még a hivatalos városi levelezőlapra is rákerült. A helyiek imádják a klubjukat, még akkor is, ha mostanában nem éli legszebb napjait." (Rogério Melo professzor, a Bangu volt edzője)

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

RIVÁLISOK

Sao Paulo és Rio de Janeiro rivalizálása az egyik legnagyobb „párharc" Brazília történetében minden téren, és mint látjuk, mindkettőnek megvan a saját futballpionírja. No de hogy látja Donohoe-t és Millert egy semleges, Richard McBrearty, a Skót Futballmúzeum kurátora?

„A kutatásaink megerősítették, hogy Thomas Donohoe a riói futball atyja. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy Miller a szervezett brazil futball megalapítója. A Bangu egyvalamiben egészen biztosan pionír volt, ez pedig a játék demokratizálása, a színes bőrű játékosok integrálása. Donohoe ráadásul úgy alapított futballklubot, hogy Millerrel ellentétben nem voltak gazdag patrónusai és befolyásos kapcsolatai. Egy egyszerű gyári mérnök volt, ezért is fantasztikus a története."


++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

TUDOMÁNY, MŰVÉSZET, SZERENCSE


A Bangu sosem számított a riói futball óriásai közé, ám kifejezetten népszerű „második klub" a szurkolók körében. Legnagyobb sikere az 1933-ban és 1966-ban elhódított riói bajnoki cím, illetve az 1985-ös országos bajnoki ezüstérem – a döntőt tizenegyesrúgásokkal bukta el a csapat a Curitibával szemben. A címerében szemüveget (a tudomány jelképe), festőállványt (a művészeté) és lópatkót (a szerencséé) – egyben ezek adják ki a B. A. C. kezdőbetűket – viselő klub legnagyobb riválisa az América-RJ, 1905 óta folytatott csatájuk a „dédnagypapák derbije." A klub még egy érdekes elsőséget felmutathat: a textilgyár márkajelét a mezén már az ötvenes években megjelenítő Bangu alighanem a világ első, mezszponzorációt viselő futballcsapata volt.

A helyszínről tudósít
Marosi Gergely

Hirdetés

Címkék

Friss kommentek


Hirdetés