VEREBES JÓZSEF ÉS A TUDÁSMENEDZSMENT

futballtrener | 2016.03.22. | 04:06 | nemzetisport.hu

2016. március 13-án elhunyt Verebes József.A Mágus halála sok olyan kérdést vet fel, amely évtizedek óta feszül a kisebbségben lévő edzőzsenik, - akik a világot viszik előre -, és a többségben lévő szürke eminenciások, - akik a fejlődés ellenzői - között.MIBEN ÁLL VEREBES JÓZSEF EDZŐI NAGYSÁGA? 


Hirdetés

Varga Zoltán nyilatkozott az Ajaxnál eltöltött időszakáról, hogy az 1970-es években, az innovatív világszabadalomként ható totális labdarúgás, a csapatot alkotó egyéniségekből fakadt, amely spontán alakult ki.

Ha és amennyiben igaz Varga Zoli állítása, akkor meg kell állapítanunk, hogy

¨        Verebes József volt az elsők között Európában, aki megfejtette a hollandok által bevezetett modern játék elméleti alapjait. Kidolgozta ennek képzési, oktatási, felkészítési módszerét.

¨        Mindez a 80-as évek elején történt. A hollandok - a  Magyarországon rendelkezésre álló szakirodalmak szerint -, a labdarúgás újfajta felfogásának elméleti alapjait a 90-es évek elején rakták le. Vagyis Verebes József európai mércével mérve, mintegy 10-12 évvel előzte meg korát. Míg magyarországi viszonylatban, kb. 17 évvel. 

Milyen újdonságot hozott még Verebes József zsenialitása, az addigi gondolkodásmóddal szemben? 

¨        A felkészítési, tanulási folyamatba tudatosan bevezette a visszacsatolást, vagyis a körkörös gondolkodásmódot.

¨        Az addigi felfogástól eltérően a mentális és a motoros folyamatot egyenértékűnek elfogadva, a mentális folyamat dominanciáját hangsúlyozta a motoros folyamatéval szemben. Éppen ezért az edzés céljainak mentális célokat tűzött ki, vagyis a játékos értelmére hatott.

¨        A labdarúgást egészben kezelte, nem bontotta elemeire, az alkotórészek között ÉS kapcsolatot állított fel, vagyis bevezette a rendszerelvű gondolkodást a labdarúgásba

¨        Bevezette a visszatámadást.

¨        Noha minden oka meg lett volna rá, hogy tudását titkolja, ennek ellenére mindezt közszemlére tette. Edzőképzést tartott már az 1980-as években, amelyet folytatott Verebes Edzőakadémia néven a 2000-es években, vagyis elindította a tudásmenedzsmentet.

¨        Bebizonyította, hogy a korszerű játékot, minden szinten be lehet és be kell tanítani, arra minden játékos felkészíthető, képezhető.

¨        Az 1980-as évek elején kimondta, hogy a TF-en szerzett labdarúgó szakmai tudás nem elégséges a gyakorlati edzői munkához. Az edzőképzés megújításra szorul.

¨        Verebes volt azon kevesek egyike, aki nem a játékosállományhoz illesztette a stílust, hanem az edzői felfogása határozta meg a csapat által játszandó stílust.  Ilyen egyedüli edző ma a világ futballjában Pep Guardiola. Igaz 30 évvel később. 

A szakemberek évtizedek óta 15 évre becsülik azt az időt, amennyi idő alatt utol lehetne érni Európát a labdarúgásban.

Bizton állítható, ha Verebes gondolatai, felfogása 1982-től utat kaptak volna az edzőképzésben, akkor ma a világ labdarúgásának az élen vagyunk.

De akkor is és azóta is, a demokrácia zászlaja alatt nem tudunk mit kezdeni az átlagtól elütőkkel, a zsenikkel, a tehetségekkel, az alkotókkal, az új gondolatokat létrehozókkal.

A demokrácia a középszer hatalma, aki mindig, minden körülmények között elnyomja a másképp gondolkodókat. Legalábbis Magyarországon.

Az átlag edző még azt az egyszerű tanítást sem ismeri fel, hogy „Zsenit, csak zseni tud képezni".

A szürke edző, csak szürke játékos képzésére alkalmas.

A futball jelenlegi munkakörnyezete, ahol gondolat nélküli középszer leuralja a döntési pozíciókat, nem igazán kedvez a kreatívoknak, hiszen a gondolat hiányában a zsenik gondolatait fel sem ismerik, mert ezek az emberek azt sem tudják, hogy mit nem tudnak.

Nem tudják például, hogy Miért beteg a magyar futball?

A valódi diagnózis hiánya miatt, nem valódi terápiás kezelés folyik, hanem ötletelés, tüneti kezelés.

Ezek az emberek nem tudnak rendszerben gondolkodni, mert még a mai napig nem jöttek rá, hogy csak az innovatív tudásbevitel lehet az, ami feltámaszthatná a magyar futballt, hiszen a futball alaphelyzetben szellemi sport. 

De mitől tudná a tudatlan, hogy tudnia kéne?

Mitől tudná a tudatlan, hogy a futball szellemi sport, amikor feszt hirdeti, hogy „a futball egyszerű játék, csak sokat kell futni és pontosan passzolni."

Ellenben fejlesztjük az infrastruktúrát, nyomjuk a csapatokba a pénzt, tömegesítünk, de mindez hiába való, ha nincs mögötte szellemi tartalom. Az egészből hiányzik az eszme, pontosan az, aminek fontosságát Verebes mindig is hangsúlyozta. 

A magyar futball és az újságírók szégyene, hogy Verebesről a legtöbb edzőnek és olvasónak a Vasas pályán lévő piros fotel, a berlini repülőtéri strandpapucs és a rövidnadrág jut az eszébe. Komikus, de Verebest a nem győri szurkolók és az egész futballszakma egy szenilis bohócnak tartotta, aki szerintük csodálatos játékosállományával nyerte meg a bajnokságot és akit Horváth Ede a vörös báró emelt hatalomra a 80-as években.

Vicc, de a Nemzeti Sport vezető újságírójának annyi jut eszébe Verebes életművét kommentálva, hogy „jól tudott motiválni". Sportszakíró – akinek a Verebes brand-et kéne építeni -, ennyit lát egy korszakos zseni életművéből. 

Miközben Verebes futballtörténelmi személyiség, munkásságát már életében tanítani kellett volna az edzőképzésen. De bármilyen hihetetlen, olyan oktatási óra, hogy egyetemes/magyar futballtörténelem, egyetemes/magyar futballfilozófia nincs is.

Hol az Edzőképző és azok vezetőinek (Mezey, Bicskei, Prukner, Szalai) a felelőssége a tudás ápolásáért?

Így a ma edzőjének fogalma sincsen, hogy milyen edzéseket tartottak hajdanában – 30 perc medicinlabda, 30 perc ólommellény, 30 perc vasbot, 30 perc ugrókötél -, hogy milyen dög unalmas, bundákkal fűszerezett futballt játszottak sokszor az akkor még jól képzett magyar sztárok és hogy ebbe a nihilbe megváltásként jött Verebes, aki – szó szerint – futballforradalmat csinált Magyarországon. Aki megmutatta az utat a világ élvonala felé, de ez senkinek sem kellett.

Könnyebb volt a zsenit pocskondiázni a középszernek, ellehetetleníteni minden szinten. De a történelem Verebest igazolta, mert 30 év alatt azon az úton, amit a középszer kijelölt a magyar futball számára, egy métert sem haladtunk előre. Ma annyival másabb a helyzet, hogy nem a poros, földes úton, hanem a kivilágított sugárúton állunk egy helyben.

Mert még elindulni is képtelenek vagyunk. 

Persze ennek a mai napig nincs felelőse.

Nincs felelőse annak, hogy a magyar futballban a mai napig nincs nyílt párbeszéd, mert aki véleményt mer formálni, arra azonnal rásütik, hogy „oda szarik, ahonnan enni kap".

Ezen egyszerű tétel segítségével azonnal kizárjuk a minőségbiztosítást, a visszacsatolást, a problémamegoldáson keresztüli előrehaladást, a nyílt párbeszédet, a szakmai vitát.

Így leszünk belterjesek, és a saját szarunkban fulladunk meg. Vicc, de a magyar futballnak nincs is értelmiségi rétege, mert már rég kihalt.

És azért, hogy a rendszer tovább működjön, besegít egy másik működtető elv, a „Ne szólj szám, nem fáj fejem!". 

Minek következtében, a félelem gondolatától megmérgezett, gondolattal nem rendelkező csinovnyikok hada uralja le a magyar futballt, ahol a futball csak ürügy önmaguk túlélésére. mert valójában itt a futball senkit sem érdekel.

Ugyanúgy nem érdekel senkit a futball, mint ahogy nem érdekelt senkit egy alkotó ember, alkotó gondolatai. Mert gondolat hiányában még annak felismerésére is képtelenek vagyunk, hogy ki rendelkezik itt egyáltalán alkotó gondolattal. 

A magyar futball rettenetesen szűk látókörű.

Verebes volt az egyedüli az elmúlt évtizedekben, aki alkalmas volt új tudás létrehozására.

Azonban a futballiparág siserehada a 2000-es évek elején kiszorította a munka világából, így nem tudott további tapasztalatokat gyűjteni, minek következtében nem jött létre az a tudás, ami létrejöhetett volna.

Fogalmunk sincsen mennyi tudással lettünk szegényebbek, hiszen a kár, amit az emberi irigység okozott Verebes és rajta keresztül a magyar futball esetében, felbecsülhetetlen. 

A tehetséggondozással, A TEHETSÉG és tudás illetve annak birtoklójának a FELISMERÉSével ÉS MENEDZSELÉSével hadilábon állunk.

Ez vonatkozik játékosra, edzőre egyaránt. 

Pedig ez nem pénzkérdés, hanem szemlélet, szervezés, felismerés és hozzáállás kérdése. Mindez ingyen van!!! Nem kell hozzá TAO pályázat, nem kell hozzá zsíros állás. 

A zseniális Verebes József meg nem értése több megválaszolatlan kérdést vet fel:

¨        Vajon hol tartana ma a magyar foci, ha mindazt a tudást, hasznosíthattuk volna, amit Verebes József a magyar labdarúgás rendelkezésére bocsátott a 80-as években?

¨        Vajon válságba lenne-e a magyar labdarúgás, ha a tudást hagytuk volna szabadon áramolni?

¨        Vajon edzői fronton működik-e a tehetségmenedzselés?

¨        Észre veszi-e a magyar labdarúgás azokat az értékeket, amik tudásban jelenleg is rendelkezésre állnak?

¨        Felelős-e valaki azért, hogy a tudás nem nyilvános és jelenleg sem hozzáférhető?

¨        Felelős-e valaki azért, hogy ma sem működik labdarúgásban a tudásmenedzsment, mert ennek következménye az „egypártrendszerű" tudás?

¨        Felelős-e valaki azért, hogy Verebes zsenialitását, újító gondolatait nem ismerték fel, és nem kapott zöld utat a mai napig sem az oktatásban, edzőképzésben?

¨        Vajon értéken kezeljük-e Verebes József szellemi örökségét? Vajon tudjuk-e mit adott ő a magyar focinak?

¨        Ki, mikor, és miért nem ismerte fel Verebes zsenialitást? Van-e ennek felelőse?

¨        Mit profitált abból a magyar labdarúgás, hogy Verebes 12 évvel előzte meg Európát és 17 évvel Magyarországot? 

Verebes szakmai munkáját elemezve sok kritikusa akadt. Ő sok mindent máshogy, eredetien átértelmezett az éppen aktuális labdarúgó felfogáshoz képest.

Most fordítsunk egyet a dolgon és az alábbi kérdéseken gondolkozzunk el! 

¨        Miért baj az, ha valaki azt állítja, hogy a korszerű játékfelfogás minden szinten és minden játékossal betanítható?

¨        Árt-e azzal a magyar focinak valaki, ha megállapítja, hogy  a magyar foci jelenlegi helyzetét döntően a korszerűtlen szakmai elképzelések okozzák?

¨        Miért baj az, ha valaki azt állítja, hogy ő tudja az utat, és a megoldást, és mindezt eredményekkel is bizonyította, ami a korszerű játékfelfogásról tudni kell?

¨        Miért baj az, ha valaki hiteles edzőnek vallja magát?

¨        Árt-e azzal a magyar focinak valaki, ha egész szellemi örökségét kínálja fel „népgazdasági hasznosításra"?

¨        Mit árt valaki azzal a magyar focinak, ha nem arra gyárt elméleteket, hogy valamit hogyan nem tud megoldani, hanem arra gyárt elméletet, és mutat utat a saját életművével, hogy a felmerülő problémákat, hogyan kell megoldani?

¨        Miért mindig az új értéket létrehozókat kritizáljuk, és miért nem hozunk önmagunk is létre új értéket?

¨        Káros- e a magyar labdarúgásnak az, ha valaki azt állítja, hogy precízen meg kell szervezni a csapatjátékot?

¨        Árt e valaki a labdarúgásnak azzal, ha azt mondja rendszerben kéne gondolkozni?

¨        Káros-e a magyar focinak az, ha a tudást szabaddá tesszük?

¨        Ártunk- e a magyar focinak, ha valaki emberi nagyságát elismerjük?

¨        Károsodik-e a magyar foci azáltal, ha valaki riadót fúj és azt mondja: „Emberek! 35 éve új világ, új stílus, új felfogás van a labdarúgásban! Ébredjünk már fel! Nyissuk ki a szemünket!  Lássunk, ne csak nézzünk!" 

A kérdésekre a választ nekünk itt maradottaknak kéne megadni.

De Verebes szavaival élve:

  • Magyarországon az irigység megöl minden kezdeményezést.

Így kérdéseink is csak hipotetikusak maradnak.

Mert Verebes mestert eltemetjük, egy-két napig még szomorkodunk és utána minden marad a régiben.

A középszer állását féltve saját magáért dolgozik, a tudatlan elméletet gyárt arra, hogy miért ne tanuljon, a károgó tovább hangoskodik, az edző a fizetésért megalkuszik és újra levonjuk a konklúziót, 15 év a hátrányunk a világ élvonalához képest. 

Változatlanul „nem szarunk oda, ahonnan enni kapunk" és változatlanul a félelem tartja össze és működteti az egész rendszert. 

Miközben nem vettük észre, hogy Verebes személyében újra elszalasztottunk egy felzárkózási esélyt. És ki tudja, lesz-e még valaha egy másik Verebes, aki meg tudná mutatni a nihilből kivezető utat, amibe immáron masszívan 45 éve benne vagyunk.

De mélyrepülésünkért sose mi, hanem mindig a másik a felelős.

futballtrener

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum