Fortuna keze, avagy, volt, van, lesz...?
Úgy kell nekünk az ebére kijutás, mint üveges Tóthnak a hanyatt esés! mondhatnánk reálisan
nézve az esélyeinket.
Aki leginkább ért Magyarországon a labdarúgáshoz, azt úgy hívják, hogy Fortuna, ugyanis nem
engedte el a válogatott kezét azért, hogy a fiúk a stáb, az MLSZ nehogy elrugaszkodjanak a
realitás talajáról.
Nem úgy, mint a média.
De mikor és miben vagyunk, voltunk reálisak?
Túlzásokba esni már már magyar hagyomány.
Kell nekünk az ebé kijutás?
Kinek, vagy kiknek kell az ebé szereplés?
Azon túl, hogy kipipálhatjuk a negyvennégy évet, az esetleges kijutás után a megvívott három
csoportmérkőzés összes tapasztalatát felhasználva nekilendülhetünk majd, hogy Nyilasiék által
agyondicsért Kazahokat utolérjük?
Sorjáznak a kérdések a pótselejtező előtt.
Nézzük meg hogy mi vezetett idáig, kinek és kiknek köszönhetjük azt, hogy még mindig
van esély az európai elitbe kerülni:
legelőször az UEFAnak, mivel felemelte a létszámot huszonnégyre,
aztán Pintér Attilának, hogy a tolódásos védekezése befuccsolt az Északírek ellen,
na meg persze a következetes, mindig „jól döntő” MLSZnek,
ne feledkezzünk meg Görögországról sem, hogy képes volt elsőből utolsó lenni,
köszönjük meg Szalainak, hogy nulla méterről képes volt belőni a Feröernek a győzelmet
jelentő találatot,
a közönségnek, hogy bekönyörögte Bödét a csapatba, aki azzal hálálta meg a
lehetőséget, hogy az NBIIes szintű védelemmel felálló Feröernek két gólt ragasztott,
Dárdainak, aki elhitette az emberekkel, hogy az antifoci nemcsak eredményes, de
élvezhető is,
Storcknak, aki úgy átverte az MLSZt a filozófiájával, mint Qaestor a befektetőket,
a médiának, hogy médiumként képes volt a nézhetetlenből nézhetőt, az eladhatatlanból
eladhatót varázsolni,
a tévés szakértőknek, akik a magyar labdarúgás mamelukjai (feltétlen hűséggel
szolgálják az urát),
az osztrák játékvezetőnek azt, hogy Guzmics szabálytalanságát csak ő nem látta
szabálytalannak,
a Hertának, mint ahogy Mátyás király meséjében volt adta is Dárdait meg nem is,
annak, hogy az igen erős Feröert, és a finneket odavissza vertük,
Az ebé kijutás hozadéka sokkal nagyobb lehet, mint feledtetni a negyvennégy évet.
bebizonyítottuk, hogy minden idők leggyengébb csoportjából, a legjobb harmadik
csapatként sem lehet simán kijutni az ebére, hacsak a csillagok együttállása ebben nem
segít,
a szervezett védekezés kétélű fegyver, ugyanis ha bejön, piedesztálra emelik az edzőt,
ha pedig nem, akkor lefejezi az ezerfejű,
Király válogatottságának számát tekintve megelőzte Grosics Gyulát,
Pintérről kiderült, hogy nem jó a dumája, viszont kevés a tudása,
a messziről jött ember azt mond, amit akar, és elhisszük neki, még azt is, hogy nála a
stílus helyettesíti a csatárt,
Szalai szónoki képessége felülmúlja a futballtudását,
Dzsudzsák még sem zseni, mint ahogy azt Dárdai állította,
láthattuk, hogy egyszerre nem megy a támadás és a védekezés,
és ha a „nagy”öregek kiesnek a válogatottból, a mögöttük keletkező űr még nagyobb
lehet, mint az valaha is volt,
a fanatikus szurkolókat pedig könnyebb becsapni, mint egy feröeri védőt,
Mi várható, ha mégis sikerül a pótvizsga?
végre megmutathatjuk valós tudásunkat,
végre ebé szintű csapatokkal mérhetjük össze szervezett védekezésünket, és
szervezetlen támadójátékunkat,
Mi várható akkor, ha mégsem sikerül a norvégokon túllépni?
Mindenki, mint a jó tanuló felmondja a kötelező leckét, és a szakemberek levonják a
konzekvenciákat.
A tisztogatást megtisztulás követi.
A tükröt kezükbe veszik az illetékesek és mélyen belenéznek.
Áporoznak majd a bölcs gondolatok, mint:
lesz még tavasz lesz még lágykenyér, újra sláger lesz,
a remény hal meg utoljára,
a vébé csoportmérkőzések előtt elhangzik majd, „mikor, ha most nem!”,
magyarázzuk a semmit,
duma, dumahátán,
kezdődik minden elölről,
kapitány jön, kapitány megy,
MLSZ megy, MLSZ jön,
ami állandó, hogy nem változik semmi,
a legjobb edzőket az utánpótlás csapatokhoz jelszó újra felerősödik,
meg kell fizetni az utánpótlás edzőket, hirdetik majd a mindentudók,
a Double Passnak visszadobjuk a labdát,
újabb elemzőcsoport világítja át az akadémiákat,
újak veszik át az edzőképzésünket, ami újabb irányba állítja majd a magyar edzőket,
újra tátott szájjal nézzük, hallgatjuk majd az idegen kultúrából érkező előadókat, és
megfogadjuk, hogy beépítjük, átültetjük a magyar viszonyokra mindazokat a hasznosítható
elemeket, amitől jobb lesz majd a futballunk,
továbbra sem oktatnak, hanem rutinedzést tartanak az u.p. edzők,
az MLSZ kitalálja, hogy legyen „szuper” elit A, egy misiért,
továbbra is annyi Pro edző lesz, hogy Kolontárnál gátat építhetnek belőlük, és így nem
tarthat majd egy újabb gátszakadástól a település,
Mezey doktor UEFA jelentése az ebé tapasztalatairól olyan titkos lesz, mint a paksi
atomerőmű pénzügyi háttere,
akik a kör közepén állnak, azok ott is maradnak, és körbeveszik őket a jó barátok,
az új stadionok továbbra is konganak majd az ürességtől, és csak idegenforgalmi
látványosságként fognak funkcionálni, végül is valamiből fedezni kell a fenntartásukat,
összekeverjük a stílust a játékkoncepcióval, a játékrendszert a felállási formával,
a futballfilozófiánk soha nem lesz magyar,
Szóval, ahogy lesz úgy lesz!
2015.10.16. bary
Fortuna keze, avagy, volt, van, lesz...?
Úgy kell nekünk az ebére kijutás, mint üveges Tóthnak a hanyatt esés! mondhatnánk reálisan
nézve az esélyeinket.
Aki leginkább ért Magyarországon a labdarúgáshoz, azt úgy hívják, hogy Fortuna, ugyanis nem
engedte el a válogatott kezét azért, hogy a fiúk a stáb, az MLSZ nehogy elrugaszkodjanak a
realitás talajáról.
Nem úgy, mint a média.
De mikor és miben vagyunk, voltunk reálisak?
Túlzásokba esni már már magyar hagyomány.
Kell nekünk az ebé kijutás?
Kinek, vagy kiknek kell az ebé szereplés?
Azon túl, hogy kipipálhatjuk a negyvennégy évet, az esetleges kijutás után a megvívott három
csoportmérkőzés összes tapasztalatát felhasználva nekilendülhetünk majd, hogy Nyilasiék által
agyondicsért Kazahokat utolérjük?
Sorjáznak a kérdések a pótselejtező előtt.
Nézzük meg hogy mi vezetett idáig, kinek és kiknek köszönhetjük azt, hogy még mindig
van esély az európai elitbe kerülni:
legelőször az UEFAnak, mivel felemelte a létszámot huszonnégyre,
aztán Pintér Attilának, hogy a tolódásos védekezése befuccsolt az Északírek ellen,
na meg persze a következetes, mindig „jól döntő” MLSZnek,
ne feledkezzünk meg Görögországról sem, hogy képes volt elsőből utolsó lenni,
köszönjük meg Szalainak, hogy nulla méterről képes volt belőni a Feröernek a győzelmet
jelentő találatot,
a közönségnek, hogy bekönyörögte Bödét a csapatba, aki azzal hálálta meg a
lehetőséget, hogy az NBIIes szintű védelemmel felálló Feröernek két gólt ragasztott,
Dárdainak, aki elhitette az emberekkel, hogy az antifoci nemcsak eredményes, de
élvezhető is,
Storcknak, aki úgy átverte az MLSZt a filozófiájával, mint Qaestor a befektetőket,
a médiának, hogy médiumként képes volt a nézhetetlenből nézhetőt, az eladhatatlanból
eladhatót varázsolni,
a tévés szakértőknek, akik a magyar labdarúgás mamelukjai (feltétlen hűséggel
szolgálják az urát),
az osztrák játékvezetőnek azt, hogy Guzmics szabálytalanságát csak ő nem látta
szabálytalannak,
a Hertának, mint ahogy Mátyás király meséjében volt adta is Dárdait meg nem is,
annak, hogy az igen erős Feröert, és a finneket odavissza vertük,
Az ebé kijutás hozadéka sokkal nagyobb lehet, mint feledtetni a negyvennégy évet.
bebizonyítottuk, hogy minden idők leggyengébb csoportjából, a legjobb harmadik
csapatként sem lehet simán kijutni az ebére, hacsak a csillagok együttállása ebben nem
segít,
a szervezett védekezés kétélű fegyver, ugyanis ha bejön, piedesztálra emelik az edzőt,
ha pedig nem, akkor lefejezi az ezerfejű,
Király válogatottságának számát tekintve megelőzte Grosics Gyulát,
Pintérről kiderült, hogy nem jó a dumája, viszont kevés a tudása,
a messziről jött ember azt mond, amit akar, és elhisszük neki, még azt is, hogy nála a
stílus helyettesíti a csatárt,
Szalai szónoki képessége felülmúlja a futballtudását,
Dzsudzsák még sem zseni, mint ahogy azt Dárdai állította,
láthattuk, hogy egyszerre nem megy a támadás és a védekezés,
és ha a „nagy”öregek kiesnek a válogatottból, a mögöttük keletkező űr még nagyobb
lehet, mint az valaha is volt,
a fanatikus szurkolókat pedig könnyebb becsapni, mint egy feröeri védőt,
Mi várható, ha mégis sikerül a pótvizsga?
végre megmutathatjuk valós tudásunkat,
végre ebé szintű csapatokkal mérhetjük össze szervezett védekezésünket, és
szervezetlen támadójátékunkat,
Mi várható akkor, ha mégsem sikerül a norvégokon túllépni?
Mindenki, mint a jó tanuló felmondja a kötelező leckét, és a szakemberek levonják a
konzekvenciákat.
A tisztogatást megtisztulás követi.
A tükröt kezükbe veszik az illetékesek és mélyen belenéznek.
Áporoznak majd a bölcs gondolatok, mint:
lesz még tavasz lesz még lágykenyér, újra sláger lesz,
a remény hal meg utoljára,
a vébé csoportmérkőzések előtt elhangzik majd, „mikor, ha most nem!”,
magyarázzuk a semmit,
duma, dumahátán,
kezdődik minden elölről,
kapitány jön, kapitány megy,
MLSZ megy, MLSZ jön,
ami állandó, hogy nem változik semmi,
a legjobb edzőket az utánpótlás csapatokhoz jelszó újra felerősödik,
meg kell fizetni az utánpótlás edzőket, hirdetik majd a mindentudók,
a Double Passnak visszadobjuk a labdát,
újabb elemzőcsoport világítja át az akadémiákat,
újak veszik át az edzőképzésünket, ami újabb irányba állítja majd a magyar edzőket,
újra tátott szájjal nézzük, hallgatjuk majd az idegen kultúrából érkező előadókat, és
megfogadjuk, hogy beépítjük, átültetjük a magyar viszonyokra mindazokat a hasznosítható
elemeket, amitől jobb lesz majd a futballunk,
továbbra sem oktatnak, hanem rutinedzést tartanak az u.p. edzők,
az MLSZ kitalálja, hogy legyen „szuper” elit A, egy misiért,
továbbra is annyi Pro edző lesz, hogy Kolontárnál gátat építhetnek belőlük, és így nem
tarthat majd egy újabb gátszakadástól a település,
Mezey doktor UEFA jelentése az ebé tapasztalatairól olyan titkos lesz, mint a paksi
atomerőmű pénzügyi háttere,
akik a kör közepén állnak, azok ott is maradnak, és körbeveszik őket a jó barátok,
az új stadionok továbbra is konganak majd az ürességtől, és csak idegenforgalmi
látványosságként fognak funkcionálni, végül is valamiből fedezni kell a fenntartásukat,
összekeverjük a stílust a játékkoncepcióval, a játékrendszert a felállási formával,
a futballfilozófiánk soha nem lesz magyar,
Szóval, ahogy lesz úgy lesz!
2015.10.16. bary
Írta: bary
Úgy kell nekünk az ebére kijutás, mint üveges Tóthnak a hanyatt esés! - mondhatnánk reálisannézve az esélyeinket.
Aki leginkább ért Magyarországon a labdarúgáshoz, azt úgy hívják, hogy Fortuna, ugyanis nemengedte el a válogatott kezét azért, hogy a fiúk a stáb, az MLSZ nehogy elrugaszkodjanak arealitás talajáról.
Nem úgy, mint a média.
De mikor és miben vagyunk, voltunk reálisak?
Túlzásokba esni már már magyar hagyomány.
Kell nekünk az EB-é kijutás?
Kinek, vagy kiknek kell az EB-é szereplés?
Azon túl, hogy kipipálhatjuk a negyvennégy évet, az esetleges kijutás után a megvívott háromcsoportmérkőzés összes tapasztalatát felhasználva nekilendülhetünk majd, hogy Nyilasiék általagyondicsért Kazahokat utolérjük?
Sorjáznak a kérdések a pótselejtező előtt.
Nézzük meg hogy mi vezetett idáig, kinek és kiknek köszönhetjük azt, hogy még mindigvan esély az európai elitbe kerülni:
- - - legelőször az UEFAnak, mivel felemelte a létszámot huszonnégyre,
- - - aztán Pintér Attilának, hogy a tolódásos védekezése befuccsolt az Észak Írek ellen,
na meg persze a következetes, mindig „jól döntő” MLSZnek,
- - - ne feledkezzünk meg Görögországról sem, hogy képes volt elsőből utolsó lenni,
- - - köszönjük meg Szalainak, hogy nulla méterről képes volt belőni a Feröernek a győzelmetjelentő találatot,
- - - a közönségnek, hogy bekönyörögte Bödét a csapatba, aki azzal hálálta meg a
lehetőséget, hogy az NBII-es szintű védelemmel felálló Feröernek két gólt ragasztott,
- - - Dárdainak, aki elhitette az emberekkel, hogy az antifoci nemcsak eredményes, de
élvezhető is,
- - - Storcknak, aki úgy átverte az MLSZ-t a filozófiájával, mint Qaestor a befektetőket,
- - - a médiának, hogy médiumként képes volt a nézhetetlenből nézhetőt, az eladhatatlanbóleladhatót varázsolni,
- - - a tévés szakértőknek, akik a magyar labdarúgás mamelukjai (feltétlen hűséggel
szolgálják az urát),
- - - az osztrák játékvezetőnek azt, hogy Guzmics szabálytalanságát csak ő nem látta
szabálytalannak,
- - - a Herthának, mint ahogy Mátyás király meséjében volt, adta is Dárdait meg nem is,
- - - annak, hogy az igen erős Feröert, és a finneket odavissza vertük,
Az EB-é kijutás hozadéka sokkal nagyobb lehet, mint feledtetni a negyvennégy évet.
- - - bebizonyítottuk, hogy minden idők leggyengébb csoportjából, a legjobb harmadik
csapatként sem lehet simán kijutni az ebére, hacsak a csillagok együttállása ebben nem
segít,
- - - a szervezett védekezés kétélű fegyver, ugyanis ha bejön, piedesztálra emelik az edzőt,ha pedig nem, akkor lefejezi az ezerfejű,
- - - Király válogatottságának számát tekintve megelőzte Grosics Gyulát,
- - - Pintérről kiderült, hogy nem jó a dumája, viszont kevés a tudása,
- - - a messziről jött ember azt mond, amit akar, és elhisszük neki, még azt is, hogy nála a
stílus helyettesíti a csatárt,
- - - Szalai szónoki képessége felülmúlja a futballtudását,
- - - Dzsudzsák még sem zseni, mint ahogy azt Dárdai állította,
- - - láthattuk, hogy egyszerre nem megy a támadás és a védekezés,
- - - és ha a „nagy”öregek kiesnek a válogatottból, a mögöttük keletkező űr még nagyobb
lehet, mint az valaha is volt,
- - - a fanatikus szurkolókat pedig könnyebb becsapni, mint egy feröeri védőt,
Mi várható, ha mégis sikerül a pótvizsga?
- - - végre megmutathatjuk valós tudásunkat,
- - - végre EB-é szintű csapatokkal mérhetjük össze szervezett védekezésünket, és
szervezetlen támadójátékunkat,
Mi várható akkor, ha mégsem sikerül a norvégokon túllépni?
- - - Mindenki, mint a jó tanuló felmondja a kötelező leckét, és a szakemberek levonják a
konzekvenciákat.
- - - A tisztogatást megtisztulás követi.
- - - A tükröt kezükbe veszik az illetékesek és mélyen belenéznek.
- - - Záporoznak majd a bölcs gondolatok, mint:
- - - lesz még tavasz lesz még lágy kenyér, újra sláger lesz,
- - - a remény hal meg utoljára,
- - - a vébé csoportmérkőzések előtt elhangzik majd, „mikor, ha most nem!”,
- - - magyarázzuk a semmit,
- - - duma, duma hátán,
- - - kezdődik minden elölről,
- - - kapitány jön, kapitány megy,
- - - MLSZ megy, MLSZ jön,
- - - ami állandó, hogy nem változik semmi,
- - - a legjobb edzőket az utánpótlás csapatokhoz jelszó újra felerősödik,
- - - meg kell fizetni az utánpótlás edzőket, hirdetik majd a mindentudók,
- - - a Double Passnak visszadobjuk a labdát,
- - - újabb elemzőcsoport világítja át az akadémiákat,
- - - újak veszik át az edzőképzésünket, ami újabb irányba állítja majd a magyar edzőket,
- - - újra tátott szájjal nézzük, hallgatjuk majd az idegen kultúrából érkező előadókat, és
megfogadjuk, hogy beépítjük, átültetjük a magyar viszonyokra mindazokat a hasznosítható
elemeket, amitől jobb lesz majd a futballunk,
- - - továbbra sem oktatnak, hanem rutinedzést tartanak az u.p. edzők,
- - - az MLSZ kitalálja, hogy legyen „szuper” elit A, egy misiért,
- - - továbbra is annyi Pro edző lesz, hogy Kolontárnál gátat építhetnek belőlük, és így nem
tarthat majd egy újabb gátszakadástól a település,
- - - Mezey doktor UEFA jelentése az EB-é tapasztalatairól olyan titkos lesz, mint a paksi
atomerőmű pénzügyi háttere,
- - - akik a kör közepén állnak, azok ott is maradnak, és körbeveszik őket a jó barátok,
- - - az új stadionok továbbra is konganak majd az ürességtől, és csak idegenforgalmi
látványosságként fognak funkcionálni, végül is valamiből fedezni kell a fenntartásukat,
- - - összekeverjük a stílust a játékkoncepcióval, a játékrendszert a felállási formával,
- - - a futballfilozófiánk soha nem lesz magyar,
Szóval, ahogy lesz úgy lesz!
