Zidane fejel... hát, nem gól. Inkább Materazzi

Zidane nyolc év után ismét fejelt a vb-döntőben – újra látványosan, ám kevésbé eredményesen (fotó: Action Images – archív)

1950: BRAZÍLIA A LEGFÖLÉNYESEBB VB-GYŐZELMÉT ARATJA

A hatvan évvel ezelőtti brazíliai volt az egyetlen világbajnokság, amelynek legjobb négy csapata nem egyenes kieséses rendszerben, hanem körmérkőzés során döntött a helyezésekről. E „szuper kvartett" július 9-én, egy héttel a csoportmeccsek befejeződése után lendült mozgásba, mondhatni pontosan úgy, ahogyan a házigazdák megálmodták. 

JÚLIUS 9. MÉRLEGE 

Torna	3
Mérkőzés	5
Gól	22
Gólátlag	4.

A selecao valósággal lesöpörte a pályáról a két évvel korábbi – igaz, a legtöbb poszton más játékosokkal felálló – olimpiai bajnok Svédországot. Ademir az 58. percben már a negyedik gólját szerezte, mellette Chico kétszer, Maneca egyszer köszönt be a skandinávoknak, akiknek erejéből Sune Andersson büntetője révén csak egy becsületgólra futotta (7:1). Brazília sem korábban, sem azóta nem aratott ilyen fölényes győzelmet világbajnokságon.

S miközben a házigazdák taroltak, két legnagyobb riválisuk nem bírt egymással. Az uruguayi Alcides Ghiggia az első félidő derekán megszakította a spanyol védelem 282 perce tartó gólmentes sorozatát, azonban Estanislao Basora nyolc perc leforgása alatt duplázott, így a szünetben már az európai csapat állt jobban. Obdulio Varela hajrábeli gólja révén Uruguay végül megúszta a vereséget, de öt mérkőzésen ápolt szép sorozata megszakadt: vb-n először vonult le úgy a pályáról, hogy nem győzött. Egy kör után tehát Brazília pontelőnnyel vezetett.

VB 1950, BRAZÍLIA – JÚLIUS 9. 

NÉGYES DÖNTŐ
Rio de Janeiro	Brazília–Svédország	7:1
Sao Paulo	Uruguay–Spanyolország	2:2

 

1994: LUIS ENRIQUÉT KIÜTIK, BRANCO MEG KEGYETLENÜL BEVÁGJA

Az iménti négyesből három csapat érintett volt az egyesült államokbeli torna negyeddöntőjében is, s közülük kettő, Brazília és Spanyolország pályára is lépett július 9-én (Svédország egy nappal később került sorra).

A spanyolok Olaszországgal találkoztak, és mérkőzésükből vérbeli latinos bajvívás kerekedett. Szó szerint vérbeli: a második játékrész végén Mauro Tassotti úgy arcba könyökölte Luis Enriquét, a spanyolok támadóját, hogy annak orrából ömleni kezdett a vér. Puhl Sándor játékvezető és asszisztense nem észlelte időben a történteket, így a tizenegyes elmaradt, ám utólag Tassotti nyolcmeccses eltiltást kapott – és sohasem játszott többé a squadra azzurrában...

A sajnálatos sérülés idején már újra az olaszok vezettek. Dino Baggio nagyszerű bombájára korábban José Luis Caminero megpattanó lövéssel válaszolt, majd amikor érett a hosszabbítás, három perccel a lefújás előtt megvillant Roberto Baggio: a nigériaiak elleni nyolcaddöntőben is megmentőnek bizonyuló támadó Andoni Zubizarreta kapust is kicselezve belőtte az olaszok továbbjutását jelentő gólt.

1994: OLASZORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 2–1 

A nap másik mérkőzése is sok felidézésre érdemes pillanatot tartogatott, noha a dallasi publikum az 53. percig nem látott gólt. Akkor egy brazil ellencsapásból Romário bravúros mozdulattal megszerezte a vezetést, sőt tíz perc múlva a korabeli selecao másik gólzsákja, Bebeto is betalált a holland kapuba.

Korántsem dőlt el azonban a meccs: Dennis Bergkamp és Aron Winter révén a hollandok a 76. percre kiegyenlítettek! Nem egészen tíz perc volt hátra, amikor Branco, a brazilok balhátvédje elképesztő rámenősséggel szabadrúgást harcolt ki az ellenfél kapujától mintegy 25 méterre.

A harmincéves játékos a megelőző két vb mind a kilenc brazil mérkőzését végigjátszotta, ám az amerikai tornán egészen eddig a meccsig kispadozott, és a hollandok ellen is csak Leonardo eltiltása miatt került be a csapatba. Talán ezért is volt olyan eltökélt. Mert ha már kiharcolta a szabadrúgást, be is suvasztotta a labdát a bal alsóba, amivel csapatát bejuttatta az elődöntőbe, magát pedig bejátszotta a kezdő tizenegybe a hátralévő két mérkőzésre...

1994: BRAZÍLIA–HOLLANDIA 3–2 

VB 1994, EGYESÜLT ÁLLAMOK – JÚLIUS 9. 

NEGYEDDÖNTŐ
Boston	Olaszország–Spanyolország	2–1
Dallas	Brazília–Hollandia	3–2

 

2006: ZIDANE LEFEJELI MATERAZZIT, OLASZORSZÁG HAZAVISZI A VILÁGKUPÁT

Sok nagy csatát vívott egymással az Alpok ellentétes oldalain élő két nemzet futballválogatottja, mire elérkezett 2006. július 9-e. Volt ezek között vb-csoportmeccs olasz győzelemmel (1978), vb-negyeddöntő olasz (1938) és francia továbbjutással (1998), vb-nyolcaddöntő francia sikerrel (1986), végül – időben ez esett legközelebb a mostani berlini randevúhoz – Európa-bajnoki finálé, ugyancsak Franciaország örömünnepével (2000).

Vb-finálét most játszottak először. A döntőig vezető úton egyikük sem szenvedett vereséget, az olaszok többek között a házigazda németeket, a franciák a címvédő brazilokat tolták félre az útból, szóval megdolgoztak azért, hogy a 24 év utáni első színtiszta európai vb-finálé résztvevői legyenek.

A franciák kezdtek jobban, Zinedine Zidane elegáns, ám kis híján „túlravaszkodott" büntetőjével hamar meg is szerezték a vezetést, csakhogy a tizenegyest „összehozó" Marco Materazzi már a 19. percben kiegyenlített. Az olaszoknak Luca Toni kapufás fejesénél, a franciáknak – immár a hosszabbításban – Zidane fejesénél (Buffon hatalmasat védett) adódott nagy gólszerzési leehetőségük.

A franciák két fontos középpályásukat is elveszítették menet közben: Patrick Vieira sérülés miatt kért cserét, míg Zidane-t kiállította az argentin Horácio Elizondo játékvezető, amiért mellbe fejelte az őt provokáló – állítólag a nővérét becsmérlő – Materazzit. A vb-történelem talán legbizarrabb szituációja volt: Zidane előre bejelentetten élete utolsó meccsét vívta, már a kezdő sípszó előtt megválasztották a torna legjobbjának, jó esélye volt a Világkupa másodszori megszerzésére is – ám ahogyan élete első vb-döntőjének ő volt a hőse, a berlininek ő lett a páriája...

Szóval a tizenegyeseknél sem az említettek, sem a szintén lecserélt Thierry Henry nem állt a franciák rendelkezésére. A sorsdöntő párbajnak két olyan szereplője volt, aki a nyolc évvel korábbi, francia győzelemmel végződő vb-negyeddöntő szétlövésében is szóhoz jutott. Az egyik Fabien Barthez kapus, aki ezúttal mind az öt olasz lövést „beszedte"; a másik meg David Trezeguet, aki akkor betalált – sőt a 2000-es Eb-döntőn ő lőtte az aranyat érő aranygólt! –, most viszont egyedüliként elpuskázta a lehetőségét. Fabio Grosso az ausztrálok elleni nyolcaddöntőben és a németek elleni elődöntőben is kulcsszerepet alakított – stílszerűen neki jutott a feladat, hogy utolsó lövőként feltegye a koronát Marcello Lippi legénységének világbajnoki produkciójára.

Olaszország negyedszer is világbajnok lett!

2006: OLASZORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 1–1, 11-ESEKKEL 5–3 

VB 2006, NÉMETORSZÁG – JÚLIUS 9. 

DÖNTŐ
Berlin	Olaszország–Franciaország	1–1, 11-esekkel 5–3