Zidane élete formájában okította a brazilokat

2006-ban a braziloknak nem maradt más választásuk, mint gratulálni Zinedine Zidane-nak (Fotó: Action Images)

A korábbi világbajnokságon mindössze hét mérkőzést rendeztek július elsején, és csupán két csapat lépett pályára egynél többször.

Az egyik az ötszörös világbajnok Brazília, amely hatvan éve házigazdaként győzelemmel táplálta tovább népes szurkolótábora aranyreményeit, a négy évvel ezelőtti tornán viszont éppen ezen a napon búcsúzott el a címvédés lehetőségétől.

Anglia is felemás mérleggel zárt: két negyeddöntőjéből az egyiket (1990) megnyerte, a másikat (2006) elveszítette.

1950: BRAZÍLIA MEGNYERI A CSOPORTDÖNTŐT, ÉS BEJUT A LEGJOBB NÉGY KÖZÉ

Brazília kissé kényelmetlen helyzetben várta a jugoszlávok elleni, csoportdöntőnek is beillő mérkőzést 1950. július elsején. A házigazda ugyanis korábban váratlanul pontot vesztett Svájc ellen, így mindenképpen le kellett győznie a jugókat a legjobb négy közé kerüléshez.

Mint a mellékelt filmfelvétel is érzékelteti, a festői Rio de Janeiróban tombolt a vb-őrület. A Maracaná Stadionba bezsúfolódó több mint 140 ezer ember aztán már a mérkőzés 4. percében örömmel nyugtázta, hogy csapatuk sztárja, Ademir megszerzi a vezetést. Ettől a plávik korántsem adták meg magukat, ám amikor Zizinho a 69. percben belőtte a második hazai gólt is, gyakorlatilag biztossá vált: Brazília ott lesz a legjobb négy között. Így is lett.

1982: FOLYTATÓDIK AZ ÉSZAKÍR CSODA

A spanyolországi viadal első júliusi játéknapján a középdöntő második fordulójából rendeztek mérkőzéseket, és az első körben a házigazdákat, továbbá Jugoszláviát is maguk mögé parancsoló észak-írekben volt még erő egy újabb bravúrra. Billy Bingham előzetesen nem sokra tartott, ám lelkes játékával sok hívet toborzó csapata Billy Hamilton fejesével vezetést szerzett Ausztria ellen, és bár a fordulás után Bruno Pezzey, valamint Reinhold Hintermaier találatával a „sógorok" fordítottak, az amúgy a válogatott nagy gólvágói közé nem sorolható Hamilton újabb fejessel pontot mentett. Észak-Írország néhány nap múlva az elődöntőbe jutás reményében vehette fel a harcot Franciaországgal a 4. csoport utolsó meccsén.

Az 1. csoportban a Szovjetunió Horen Oganyeszjan második félidő eleji lövésével legyőzte Belgiumot, így a belgák kiestek, a szovjetekre pedig ki-ki mérkőzés várt Lengyelország ellen.

1990: DRÁMAI HOSSZABBÍTÁS NÁPOLYBAN, ANGLIA KÉT BÜNTETŐVEL MEGÁLLÍTJA KAMERUNT

A világ immár hetek óta Kamerun-lázban égett – egészen pontosan azóta, hogy az olaszországi torna nyitányán az afrikai válogatott legyőzte a címvédő Argentínát. Bobby Robson angol válogatottja azonban úgy tervezte, a július elsejei negyeddöntőben korán értésére adja a zöldmezes csodacsapatnak, hogy a legjobb négybe jutásról ne is álmodozzon. David Platt fejesével gyorsan meg is született az angol vezető gól, csakhogy...

Csakhogy a szünetben beállt az öreg varázsló, a tornán korábban négy gólt szerző Roger Milla, és az általa kiharcolt büntetőből Emmanuel Kunde hamarosan egyenlített. Négy perc múlva már vezetett Kamerun, a nem sokkal korábban becserélt Eugene Ekeke finom mozdulattal átemelte a labdát az angol kapus, Peter Shilton felett. Volt azonban egy sokra hivatott angol gólvágó is a pályán, aki nemcsak kiharcolt, hanem értékesített is két büntetőt – így Kamerun végül tényleg megállni kényszerült az elődöntő kapujában.

Az angolok ekkor már tudták, hogy következő ellenfelük az NSZK lesz. A nyugatnémetek Csehszlovákiát múlták felül, győztes góljukat Lothar Matthäus lőtte abból a büntetőből, amit az aznap délután különösen esős kedvében futballozó Jürgen Klinsmann harcolt ki. Az már korábban eldőlt, hogy a másik ágon Olaszország és Argentína küzd meg a döntőbe jutásért.

2006: C. RONALDO KIÁLLÍTTATJA ROONEYT, FRANCIAORSZÁG KIEJTI BRAZÍLIÁT

Wayne Rooney itt, Cristiano Ronaldo ott – a Manchester United két fiatal kiválóságának párbajaként harangozták be a németországi világbajnokság Anglia–Portugália negyeddöntőjét 2006. július elsején. Gólt ugyan egyikük sem szerzett, mégis ők kerültek a középpontba: a 62. percben ugyanis C. Ronaldo is ott tüsténkedett a tetthelyen, sőt egy cinkos kacsintással nyugtázta is, amikor a Ricardo Carvalho ágyékába taposó Rooneyt kiállította a játékvezető.

A következő idény elején mindezt szemére is vetették a Manchesterbe visszatérő portugálnak, még arról is szó volt, hogy kénytelen lesz másutt folytatni a pályafutását. Súlyosbító körülmény, hogy a gól nélküli meccset követő tizenegyespárbajt – többek között Ronaldo találatával – Portugália nyerte meg. Csakúgy, mint a két évvel korábbi Európa-bajnokság lisszaboni negyeddöntőjében. Sir Alex Ferguson, az MU menedzsere természetesen okosabb volt annál, mint hogy BL-győzelem nélkül hagyta volna távozni kincset érő támadóját...

Az utolsó negyeddöntőben az addig százszázalékosan teljesítő brazil válogatott és a spanyolok legyőzésével új erőre kapó Franciaország csapott össze. S akárcsak a nyolc évvel korábbi vb-döntőben, a franciák ismét jobbnak bizonyultak. A torna utáni visszavonulását már előre bejelentő Zinedine Zidane csodálatosan futballozott, ereje teljében lévő karmesterként ő adta a passzt Thierry Henrynak, aki góljával végül eldöntötte a frankfurti mérkőzést.