Sztoicskov esése többet ért Klinsmannénál

Az 1994-es negyeddöntőben Hriszto Sztoicskov (pirosban) Thomas Helmerrel harcol (Fotó: Action Images)

1982: AKÁRCSAK 1974-BEN, ISMÉT LENGYELORSZÁGÉ A VB-BRONZÉREM

Michel Hidalgo, a francia válogatott szövetségi kapitánya – a két nappal korábbi sevillai ütközet miatt – kulcsemberei többségének (Michel Platininek, Alain Giresse-nek, Dominique Rocheteau-nak és Maxime Bossisnak) úgymond kiadta jól megérdemelt nyári szabadságát, meglepő módon mégis a „kékek” szerezték meg a vezetést René Girard nem túl erős, ám annál jobban helyezett lövésével az 1982. július 10-i bronzmérkőzésen.

A lengyelek azonban – akárcsak 1974-ben a brazilokkal szemben – nagyon akarták az érmet, és a szünet előtti percekben Andrzej Szarmach lövésével, valamint Stefan Majewski fejesével fordítottak. Alig kezdődött el a második félidő, amikor Janusz Kupcewicz rafinált szabadrúgásból növelte az előnyt. Alain Couriol szépítő góljának különösebb jelentősége nem volt, a bronzérem Lengyelországé lett.

A két korszakos lengyel támadónak, Grzegorz Latónak és Szarmachnak ez volt karrierje utolsó világbajnoki mérkőzése, sőt utóbbi a válogatottban sem szerepelt többet. A francia alapjátékosok közül Marius Trésor, Didier Six és Gérard Janvion is egy életre elköszönt a világbajnokságtól.

1994: BULGÁRIA KIÜTI A CÍMVÉDŐ NÉMETEKET, ELŐSZÖR ELŐDÖNTŐS VILÁGBAJNOKSÁGON

Lesz-e bombameglepetés, azaz két kelet-európai elődöntős az egyesült államokbeli világbajnokságon? Ez volt az 1994-es torna július 10-i játéknapjának nagy kérdése. Addig Románia és Bulgária nagyszerűen teljesített, például mindketten legyőzték Argentínát, s megalapozottan reménykedtek az újabb bravúrban.

Ránézésre a románoknak volt nagyobb esélyük a továbbjutásra, hiszen miközben a bolgárok a címvédő németekkel néztek farkasszemet, ők San Franciscóban „csak" a svédekkel, akikkel korábban két tétmeccset vívtak, és mindkétszer legyőzték őket. Ezúttal csupán két percen múlt a vereség – aztán meg ötön a győzelem. Hogyan is volt?

A svédek egy ravasz szabadrúgás-variáció után, Tomas Brolin révén szereztek vezetést a hajrában, ezt Florin Raducioiu a 88. percben válaszolta meg. A hosszabbításban Raducioiué volt az első szó, az utolsó meg az „egekbe ugró" Kennet Anderssoné – a 115. percben. A szétlövésben a románok az első körtől előnyben voltak (Hakan Mild hibázott), Svédország a negyedikben egyenlített, amikor Thomas Ravelli kivédte Dan Petrescu lövését.

A döntést meghozó hatodik körnek két, ma már legendának számító svéd játékos volt a hőse: a 11. válogatott meccsén játszó ifjú Henrik Larsson higgadtan a bal alsóba lőtt, a 115. nemzeti fellépését teljesítő Ravelli pedig éppen oda repült, hogy megfogja Miodrag Belodedici lövését. Megfogta, Svédország 36 év után újra elődöntőbe jutott.

A keleti parton játszották a nap másik mérkőzését – az egyik partjelző a magyar Márton Sándor volt –, amelyen a papírformának megfelelően Németország szerzett vezetést. A gólt Lothar Matthäus szerezte büntetőből – megint csak papírforma, hogy azt az ilyesmiben igencsak járatos Jürgen Klinsmann harcolta ki…

Bármennyire is arra játszottak a németek, az előny nem tartott ki a lefújásig. Negyed órával a vége előtt Hriszto Sztoicskov is „kijárt” magának, ha nem is egy tizenegyest, de legalább egy jó esélyt kínáló szabadrúgást, és nagyszerű lövéssel egyenlített. A meglepetést három perccel később Jordan Lecskov tette teljessé, aki Jürgen Kohler mögül kibújva befejelte a bolgárok győztes gólját.

Azon túl, hogy a legjobb négy közé jutás volt a tét, a győzelem még értékesebbnek tűnik, ha megjegyezzük: a két válogatott megelőző 16 mérkőzéséből 14-et Németország (NSZK) nyert meg, Bulgária csak egyet. Utólag megállapíthatjuk azt is: Sztoicskov, a bolgárok vezére ezen a napon óriási lépést tett a France Football Aranylabdája felé.