BACSKAI JÁNOS 2010.05.12 21:43 Frissítve: 2015.01.06 01:01

Szintén a múlt rabságában - kis uruguayi vb-történelem

Már csak egy hónap van hátra az esztendő legnagyobb sporteseménye, a labdarúgó-világbajnokság rajtjáig. Az NSO sajátos visszaszámlálása keretében mindennap bemutatunk egyet a 32 résztvevő közül. Vizsgáljuk a múltat: honnan indultak és milyen sikereket értek el eddig e válogatottak, kik voltak történetük legnagyobb alakjai? Természetesen erőfelmérőt is tartunk, amelyben feltérképezzük a jelenlegi kereteket, próbáljuk kifürkészni a kapitányi szándékokat, a taktikai lehetőségeket. Sorozatunk harmadik szereplője az A-csoportban szereplő Uruguay.

Akárcsak a magyar labdarúgó-válogatott, az uruguayi is nehezen szabadul az elképesztően fényes múlt fogságából. Az előző század elején a világ legjobbja volt, derekán megnyerte második világbajnoki címét, de még a vége felé is felülhetett kontinense trónjára egy karakteres gárdával. Akárcsak nálunk, csupán egy új sikercsapat hallgattathatná el a folyton a múltat felidézők kórusát. Nincs sok esélyük erre, bár még mindig több, mint nekünk, magyaroknak...

ARANYOS NEGYEDÉVSZÁZAD

A JELENLEGI CSAPAT
 Az átlagszurkoló még mindig világraszóló győzelmeket vár a csapattól, amelynek aktuális teljesítményét az 1924-es, 1928-as, 1930-as és 1950-es diadalokhoz méri. Pedig be kell látnunk: a világ azóta nagyot fordult. A mostani csapatról szóló elemzésünket itt olvashatja!

Nem sokáig tartott az ismerkedés Uruguayban a futballal, hiszen a bevándorlóknak hála hamar a legnépszerűbb sportág lett az „angol rúgósdi"; 1901-ben megvívhatták első válogatott mérkőzésüket is, az argentinok ellen. (Ezt a mai statisztikákban nem sorolják a hivatalos mérkőzések közé.) 1900-ban léptek be a FIFA-ba, és ebben az évben szervezték meg az első országos bajnokságot. 1932-ben tértek át a profizmusra, és ekkor már „papíron" a világ legjobbjai voltak: 1924-ben és 1928-ben megnyerték az olimpiát, az első, 1930-as világbajnokságot szintén! Igaz, az úttörő nagy futballtornáról sok erős válogatott hiányzott, de a házigazda uruguayiak megérdemelten tartották otthon a trófeát. A fináléban Alberto Supicci kapitány legényei 75 ezer néző előtt 4:2-re legyőzték az argentinokat, Ballestrero – Mascheroni, Nasazzi – Andrade, Fernández, Gestido – Dorado, Scarone, Castro, Céa, Iriarte összeállításban.

DURCÁS CÍMVÉDŐ

Nemsokára nemcsak világ-, de hatszoros kontinensbajnoknak is vallhatták magukat, ám a következő két vb-n nem indultak: először az európai csapatok 1930-as húzódozása miatt bojkottálták a vb-t, bosszúból (igaz, egy tekintélyes összegű fájdalomdíj ellenében eltekintettek volna ettől); majd azért, mert egy korábbi egyezséget felrúgva a FIFA az 1938-as tornát nem Dél-Amerikában, hanem az öreg kontinensen, Franciaországban rendezte meg.

Alcides Giggia (balra) és Matias Gonzalez, az 1950-es aranyérmes csapat két tagja (Fotó: Action Images)
Alcides Ghiggia (balra) és Matias Gonzalez, az 1950-es aranyérmes csapat két tagja (Fotó: Action Images)

KETTŐBŐL KETTŐ

Amikor újra elindultak az uruguayiak büszkeségei a világbajnokságon, meg is nyerték, de még hogyan! Az első kört csupán a Bolívia elleni meccs jelentette, ezt 8:0-val sikerült abszolválni, de a második csoportkörben nem parádéztak: döntetlenre végeztek a spanyolokkal, nyögvenyelősen verték a svédeket, a döntőnek is beillő mérkőzésre pedig a házigazda brazilok ellen került sor. A Maracaná Stadion természetesen zsúfolásig (vagy még azon is túl, hiszen a középső karéjban állóhelyek voltak) megtelt. A brazil újságok biztosra vették a selecao győzelmét, és lőn: a fordulás után Friaca meg is szerezte a vezetést. Ám ezután begörcsöltek a brazilok, a célestét pedig vállaira vette a legendás Juan Schiaffino, Alcides Ghiggia páros, amely kétszer megzörgette Barbosa hálóját. Fordított Uruguay, győzött is, és bebizonyosodott: majd 200 ezer ember is tud néma csöndben lenni hosszú percekig.

 URUGUAYI LEGENDÁK

Az uruguayi labdarúgás legnagyobb alakjai: Enzo Francescoli, Rodolfo Rodríguez, Juan Alberto Schiaffino, és még sokan mások. Kattintson ide, és olvassa el a játékosokat bemutató cikkünket!

BELETÖRT A CÍMVÉDŐ BICSKÁJA AZ ARANYCSAPATBA

Máspoli – M. González, Tejera, Gambetta – Varela, Andrade – Ghiggia, Pérez, Míguez, Schiaffino, Morán volt az 1950-es aranymeccsen az uruk összeállítása, közülük már csak hárman (Máspoli, Andrade és Schiaffino) léptek pályára 1954-ben, amikor a magyarok megálljt parancsoltak számukra a négy között. A kisdöntőben aztán az osztrákok is felülkerekedtek az ezúttal is Juan López válogatta dél-amerikaiakon. Az „uruk" 1956-ban, 1959-ben és 1967-ben újra megnyerték a kontinensbajnokságot, és míg az 1958-as nagy tornára nem jutottak ki, utána zsinórban négyre azonban igen. Sőt, 1970-ben elődöntőt vívhattak, ám a brazilok csodacsapatával, majd a Gerd Müller-féle NSZK-val sem bírtak.

 SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT RÉSZEI

1. rész: Mexikó

2. rész: Dél-Afrika

ÖTÖS KÉNYSZERSZÜNET

1974 után két világbajnokságot is nélkülük rendeztek meg, 1986-ra viszont a zseniális karmester, Enzo Francescoli köré egy igencsak munkás csapatot épített Omar Borrás; a későbbi győztes argentinok csak egy szoros 1–0-val ütötték ki őket a legjobb tizenhat között. Négy év múlva már jóval erősebb keretből gazdálkodhatott Óscar Tabárez kapitány, ám a házigazda olaszok ugyanebben a szakaszban éppen ellenük találtak magukra (Álvez – Gutiérrez, De León, Domínguez, Pintos Saldanha – Ostolaza (Alzamendi, 80.), Perdomo, Francescoli, Rubén Pereira – Aguilera (Rubén Sosa, 55.), Fonseca volt a céleste összeállítása a római mérkőzésen). Ekkor kevesen gondolták volna, hogy a dél-amerikai válogatott legközelebb csak a 2002-es versengésre tudja magát kvalifikálni – különösen úgy, hogy közben 1995-ben megnyerte a Copa Américát. Uruguay Ázsiában sem jutott tovább csoportjából, miután a Paolo Montero, Pablo García, Darío Silva, Álvaro Recoba kvartett vezényelte világoskék mezesek kikaptak a dánoktól, majd döntetleneztek a franciákkal és a szenegáliakkal is. Igaz, utóbbiak ellen majdnem sikerült kiharcolni a továbbjutást: a győzelemre ítélt céleste egy félidő alatt egyenlített 0–3-ról, aztán a ráadás pillanataiban Morales „lábában volt a győzelem" – ott is maradt.

Forlánék ünneplik, hogy kijutottak a dél-afrikai vb-re (Fotó: Action Images)
Forlánék ünneplik, hogy kijutottak a dél-afrikai vb-re (Fotó: Action Images)

MIRE LESZ ELÉG A FORLÁN, SUÁREZ PÁROS?


 SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT RÉSZEI

1. rész: Mexikó

2. rész: Dél-Afrika

A németországi megatornát is passzolták, hiszen az interkontinentális pótselejtezőben 11-esekkel alulmaradtak az ausztrálokkal szemben, de négy év múlva a Costa Rica elleni pótmérkőzésen már jobban bírták a gyűrődést, bár a 2–1-es összesítés nem mondható észbontó fölénynek. Hiába rendelkezik az edzőlegenda Tabárez két olyan kiváló támadóval, mint Luis Suárez és Diego Forlán, a többi csapatrész meglehetősen erőtlennek tűnik. Különösen világbajnoki szinten...

URUGUAY ÚTJA A VB-RE 
DÉL-AMERIKAI ZÓNA
Uruguay–Bolívia 5–0 (Suárez 4., Forlán 38., Abreu 48., Sanchez 67., Bueno 82.)
Paraguay–Uruguay 1–0 (Valdez 15.)
Uruguay–Chile 2–2 (Suárez 41., Abreu 81., ill. Salas 59., 69. – a másodikat tizenegyesből)
Brazília–Uruguay 2–1 (Luis Fabiano 44., 64., ill. Abreu 8.)
Uruguay–Venezuela 1–1 (Lugano 12., ill. Vargas 55.)
Uruguay–Peru 6–0 (Forlán 8., 37., 56. – a másodikat tizenegyesből, Bueno 61., 69., Abreu 90.)
Kolumbia–Uruguay 0–1 (Eguren 15.)
Uruguay–Ecuador 0–0
Argentína–Uruguay 2–1 (Messi 5., Agüero 12., ill. Lugano 39.)
Bolívia–Uruguay 2–2 (M.M Martins 15, 42. ill. Bueno 63, Abreu 88.)
Uruguay–Paraguay 2–0 (Forlán 29. Lugano 57.)
Chile–Uruguay 0–0
Uruguay–Brazília 0–4 (Daniel Alves 12., Juan 36., Luis Fabiano 52., Kaká 75. – tizenegyesből)
Venezuela–Uruguay 2–2 (Maldonado 9., Rey 75., ill. L. Suárez 60., Forlán 72.)
Peru–Uruguay 1–0 (Rengifo 86.)
Uruguay–Kolumbia 3–1 (L. Suárez 6., Scotti 77., Eguren 88., ill. J. Martínez 64.)
Ecuador–Uruguay 1–2 (Valencia 68., ill. Suárez 69., Forlán 93. – tizenegyesből)
Uruguay–Argentína 0–1 (Bolatti 84.)
A zóna többi eredményét itt olvashatja.