Minden, de minden a németek körül forog

Légi harc az 1990-es nyugatnémet–angol elődöntőn, zöldben balra Jürgen Klinsmann (Fotó: Action Images)

Németország nem csupán a berni diadal miatt a július 4-ei világbajnoki játéknapok csúcstartója.

Az NSZK, majd az egyesített német válogatott összesen négyszer lépett pályára ezen a napon. Az első világbajnoki címet meghozó svájci torna utolsó napjától alig marad el fontosságban 1990. július 4-e, amikor az angolok felülmúlásával döntőbe jutott a Nationalelf.

A két fájó kiesés (1998, 2006) emlékét pedig éppen az idén készül elhomályosítani Joachim Löw csapata.

1954: AZ ARANYCSAPAT ELBUKJA A VILÁGBAJNOKI DÖNTŐT

Esélyesként vágott neki a magyar Aranycsapat a svájci világbajnokság utolsó mérkőzésének, ám hiába Puskás Ferenc visszatérése, hiába a korán megszerzett kétgólos előny, Nyugat-Németország válogatottja fordított, gondoskodva a saját „évszázad mérkőzéséről", a „berni csodáról". Újságcikkek, könyvek, filmek sokasága született e mindkét ország számára rendkívüli jelentőségű sporteseményről, az idei világbajnokság előtt honlapunk is összefoglalta a történteket, így most maradjunk a szikár tényeknél.

A magyarok Puskás (7. perc) és Czibor Zoltán (9.) góljával hamar elhúztak, ám mielőtt bárki is egy újabb 8:3 álmába ringatta volna magát, a németek Max Morlock (11.) és Helmut Rahn (19.) révén kiegyenlítettek. Hat perccel a vége előtt Rahn újból betalált – ez volt az első duplája a válogatottban –, és az NSZK megszerezte története első labdarúgó-világbajnoki címét. Magyarország 1938 után másodszor is ezüstérmes.

1982: FRANCIAORSZÁG 24 ESZTENDŐ UTÁN JUT BE ÚJRA AZ ELŐDÖNTŐBE

A spanyolországi világbajnokságon elsőként Franciaország jutott be a legjobb négy közé. Michel Hidalgo csapata 4–1-re lelépte Észak-Írországot a középdöntő 4. csoportjának záró mérkőzésén: Dominique Rocheteau és Alain Giresse egyaránt kétszer talált be a kapuba – utóbbinak ez volt az egyetlen duplája a válogatottban –, míg az északírek részéről a tornán immár harmadik gólját szerző Gerry Armstrong volt eredményes. Franciaország 24 esztendő után került be ismét a világbajnokság legjobb négy csapata közé, míg az esti mérkőzés 0–0-jából profitáló Lengyelország nyolc éven belül másodszor.

1990: AZ NSZK NYOLC ÉVEN BELÜL HARMADSZOR JUT A DÖNTŐBE

Akárcsak egy nappal korábban Argentína, a július 4-i játéknapon az NSZK is tizenegyesekkel jutott be az olaszországi torna fináléjába. És akárcsak nyolc esztendővel korábban, a nyugatnémetek és az angolok megint döntetlenre végeztek a döntő felé igyekezve, csakhogy ez most ki-ki mérkőzés volt, vagyis valamiképpen dönteni kellett.

A rendes játékidőben két olyan játékos talált a kapuba, aki a megelőző szakaszban is fontos szereplő volt. A hollandoknak pazar gólt lövő Andy Brehme egy megpattanó szabadrúgásból szerzett vezetést az NSZK-nak, majd a lefújás előtt a kameruniak ellen kettőt vágó Gary Lineker egyenlített – mellesleg Paul Parker passzából, akin a német gól előtt megpattant a labda.

A hosszabbításban nem született gól, a szétlövés első sorozatában hat is. A fordulatot Stuart Pierce lövése, vagy ha úgy tetszik, a jó irányba dőlő Bodo Illgner védése hozta el. A túloldalon Olaf Thon hidegvérű végrehajtónak bizonyult, míg az utolsó angol, Chris Waddle az égbe lőtt, ami együttesen azt jelentette: a Lothar Matthäust és Jürgen Klinsmannt is felvonultató NSZK sorozatban harmadszor jutott be a világbajnokság döntőjébe!

1994: BRAZÍLIA ELRONTJA AZ AMERIKAIAK NEMZETI ÜNNEPÉT

A legjobb négy közé jutásért indult harcba a brazil és a holland válogatott 1994. július 4-én, és ha nem is izzadság nélkül, de teljesítette a feladatot. A hollandok már a 11. percben előnyt szereztek Dennis Bergkamp révén az írek ellen, sőt Wim Jonk is betalált még a szünet előtt – e második gólhoz az 1990-es negyeddöntőbe jutás egyik hősének, Pat Bonner kapusnak a súlyos hibája is kellett.

Hiába az amerikai nemzeti ünnep, a Függetlenség napja, és hiába a könyökét nem előírásszerűen használó Leonardo első félidő végi kiállítása, a brazilok behajtották a papírformát a házigazdák válogatottján. A meccs egyetlen gólja a 72. percben született: a középen előretörő Romário csomót kötött a hazai védők lábára, varázslatos passzal hozta játékba Bebetót, aki higgadtan a kapuba helyezett. Érdekesség, hogy a két csapat két éven belül negyedszer találkozott egymással, és akárcsak a megelőző három felkészülési mérkőzést, ezt is kapott gól nélkül nyerték meg a brazilok.

1998: KIESIK AZ EURÓPA-BAJNOK, DENNIS BERGKAMP BEMUTATÓT TART

Megszégyenítő vereséggel búcsúzott a franciaországi világbajnokságtól az Európa-bajnok német válogatott, avagy Horvátország méltó bosszút állt a két évvel korábbi Eb-negyeddöntőben elszenvedett vereségért. Hozzá kell tenni, hogy az addig jobbára védekezsére kényszerülő horvátok gólgyártása az egyik német védő, Christian Wörns 40. percbeli kiállítása után kezdődött.

Robert Jarni még a szünet előtt vezetést szerzett egy alsó sarkos lövéssel, majd a hajrában két újabb csapás érte a kitámadó németeket – az első Goran Vlaovic, a második Davor Suker nevéhez fűződött. Három meghatározó német futballistának is ez a lyoni este jelentette a búcsút a válogatottól, sőt a Jürgen Klinsmann, Jürgen Kohler, Andreas Köpke triót két nem túl meggyőző barátságos mérkőzés után szeptemberben Berti Vogts szövetségi kapitány is követte.

A nap másik mérkőzésén Hollandia igen erőteljesen kezdett, Philip Cocu kapufát lőtt, majd a 12. percben Patrick Kluivert – a fentebb már említett Bergkamp szenzációs gólpasszából – meg is szerezte a vezetést. Argentína öt percen belül egyenlített a lescsapdát hatástalanító Claudio López révén, sőt fordított is – de csak a kapufák tekintetében (Ortega, Batistuta). Az utolsó negyed órára felpörögtek az események: előbb Arthur Numant állították ki a David Beckham negyeddöntőbeli kiállításában is elévülhetetlen érdemeket szerző Diego Simeonéról, majd Ariel Ortega is bepirult. S hogy az addig is örökbecsűnek ígérkező meccs minden kétséget kizáróan klasszikussá váljék, arról Bergkamp gondoskodott 89. percbeli, tanári labdaátvételt követő győztes góljával.

A húsz évvel korábban elveszített Buenos Aires-i vb-döntő óta Hollandia először győzte le Argentínát, ám abban a pillanatban fontosabb volt, hogy Franciaország, Brazília és Horvátország társaságában az oranje is bejutott a legjobb négy közé. A vereség a korábbi világbajnok csapatkapitány, Daniel Passarella argentin szövetségi kapitányi korszakának végét is jelentette.

2006: OLASZORSZÁG A FINÁLÉBAN, KLINSMANN ÚJFENT ELKÖSZÖNŐBEN

Öröknaptárunk előző részében arról írtunk, hogy az 1990-es torna elődöntőjében az argentinok összetörték a házigazda olaszok álmait. Nos, tizenhat évvel később a squadra azzurra végezte el az illúziórombolás – felőlük nézve hálás, más szemszögből hálátlan – feladatát: ők ütötték el a fináléba  jutástól az aktuális házigazdát, Németországot.

Óriási csatát vívott a két csapat, és közel jártak ahhoz, hogy kénytelenek legyenek a tizenegyesekre bízni a döntést. A németek talán nem is bánták volna, ha így alakul, hiszen az argentinok ellen szerencsét hozott nekik a szétlövés. Ezúttal mégsem került rá sor, hiszen a 119. percben Andrea Pirlo zseniális passzából az egyszer már nyerőembernek bizonyuló Fabio Grosso, a 121.-ben pedig Alberto Gilardino nem kevésbé varázslatos látványos előkészítését követően Alessandro Del Piero talált be a kapujukba.

S mint öröknaptárunkban nem először, megint döbbenetes egybeesésre bukkanunk: a német válogatottat irányító Jürgen Klinsmann szövetségi kapitányi munkájának érdemi része nyolc év különbséggel ugyanaznap zárult le, mint a válogatottbeli játékoskarrierje. S noha a vb után nem kisebb szaktekintély szorgalmazta a maradását, mint a játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnok Franz Beckenbauer, Klinsi – a Császár fent megénekelt 1990-es csapatának egyik kulcsjátékosa – befejezettnek tekintette a küldetését, s már csak a bronzmeccset vállalta be.