Maracanazo, avagy a bőr a medvén marad

A brazil vég kezdete: Uruguay kiegyenlít

1930: BEMUTATKOZIK CHILE ÉS AZ ELSŐ MAGYAR VB-RÉSZTVEVŐ

Az első torna július 16-i játéknapján újabb válogatott esett át a világbajnoki tűzkeresztségen. A chilei tizenegy fölényes győzelmet aratott Mexikó felett, amire a magyar futballbarátok is büszkék lehettek, noha csapatunk nem utazott el Uruguayba. Örömünk forrása: a chilei kispadon Orth György, a hőskorszak legjobb magyar futballistája ült.

Orth már jócskán túl volt a karrierjét megtörő súlyos térdsérülésen, ám játékos-pályafutását még korántsem zárta le akkoriban, amikor a magyar szövetség közvetítésével a chilei nemzeti együttes élére került. Noha országok közötti mérkőzésen nem volt módja tesztelni tanítványait a vb-ig, a rajton elért eredmény tanúsága szerint a megelőző négy hónapban így is nagyszerű munkát végzett.

1950: SÍRI CSEND TELEPEDIK A MARACANÁRA, URUGUAY A VILÁGBAJNOK

A visszaemlékezések eltérnek a Rio de Janeiró-i Maracaná Stadionba 1950. július 16-án bezsúfolódó (túlnyomórészt brazil) szurkolók létszámát illetően, ám más vonatkozásban nagyon is egybevágnak. Akár 173 ezres, akár 210 ezres publikumról tudósítottak, a lefújáskor tapasztalt lelátói csend érzékeltetésére a krónikások szinte mindegyike temetővel vagy halállal kapcsolatos metaforát keresett.

Brazília pontelőnnyel várta a négyes döntő legfontosabb, Uruguay elleni mérkőzését, mindössze döntetlenre volt szüksége első világbajnoki címe megszerzéséhez. Rióban olyannyira biztosra vették a kedvező eredményt, hogy a lapok már az aranymeccs napjának reggelén világbajnokként ünnepelték a selecaót, elkészültek a játékosok nevével díszített aranyérmek, és maga Jules Rimet, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) francia elnöke is portugál nyelvű köszöntővel készült.

Jól tudjuk, ehhez képest mi történt: Friaca 47. percbeli góljával ugyan vezetett Brazília, ám az alábecsültséget hihetetlen motivációs forrásként hasznosító Uruguay Juan Alberto Schiaffino (66. perc) és Alcides Ghiggia (79. perc) révén megfordította a mérkőzést, így 1930 után másodszor is világbajnok lett.

A vendégek sikerében kulcsszerepe volt a csapatkapitány Obdulio Varelának – s nemcsak azért, mert a brazilok dicséretét zengő újságokat rituálisan levizelte az öltözőben, és hasonló „akcióra" biztatta társait is. Hasznosabbnak bizonyult, hogy Juan López szövetségi kapitány óvatos taktikájával ellentétben bátor támadójátékra ösztökélte társait, mert a kezdeményezés átengedése szerinte felért volna az öngyilkossággal.

Brazíliát sokkolta az eredmény; akadtak, akik képtelenek voltak feldolgozni a félig-meddig már átélt siker elmaradását, és véget vetettek az életüknek. Született egy kifejezés is, a Maracanazo (nagyjából „maracanái csapás"), amely ma is emlékezteti a híres-nevezetes arénában pályaválasztóként szereplő csapatokat és szurkolóikat: nem érdemes előre inni a medve bőrére...

1966: MEGSZÜLETIK AZ ELSŐ ANGOL GÓL ÉS AZ ELSŐ ANGOL GYŐZELEM

Szerencsésebb napja volt július 16-án az 1966-os világbajnokság házigazdájának, Angliának, amely Bobby Charlton és Roger Hunt révén az első góljait, valamint az első győzelmét is elkönyvelte a tornán. A korábban Magyarországot legyőző Portugália egy öngóllal, valamint Eusébio és José Torres gójával lelépte Bulgáriát, és Igor Csiszlenko találata révén elkönyvelte második győzelmét a Szovjetunió is.

1994: A SVÉDEKET JOBBAN MOTIVÁLTA A BRONZ – ÉS JOBBAN SEGÍTETTE FORTUNA

Sem korábban, sem azóta nem mutatkozott olyan nagy különbség két csapat között a világbajnokság bronzmérkőzésén, mint 1994-ben. Pedig voltak lehetőségeik a bolgároknak is, de mintha átok ült volna rajtuk ezen a júliusi délutánon, miközben a svédeknek szinte minden bejött. Tommy Svensson legénysége Tomas Brolin, Hakan Mild, Henrik Larsson és Kennet Andersson góljával kiütötte ellenfelét – a végeredmény már a 40. percre kialakult...