Ha Taffarel a kapus, sosem nyer Hollandia

Taffarel két tizenegyest kivédett, Brazília bejutott az 1998-as fináléba (Fotó: Action Images)

1974: AZ NSZK MÁSODSZOR FORDÍT ÉS NYER MEG VILÁGBAJNOKI DÖNTŐT

Az 1974-es világbajnokság július 7-i döntőjének első pillanatai a holland „totális futball" totális diadalát ígérték. Rinus Michels legénysége úgy szerezte meg a vezetést, hogy a házigazda németek addig hozzá sem fértek a labdához. A középkezdés után a narancsmezesek hosszasan adogattak, majd Johan Cruyff meglódult a kezdőkörből, és Uli Hoeness szabálytalanul szerelte a tizenhatoson belül. A megítélt büntetőt Johan Neeskens hidegvérrel értékesítette.

A nyugatnémet csapat azonban újfent bizonyította legendás „ellenálló-képességét". Akárcsak az 1954-es fináléban – amelyben a magyarok kilenc perc alatt kétgólos előnyre tettek szert –, az NSZK megint talpra állt. A 25. percben Wim Jansen rossz ütemben lépett oda a kapura törő Bernd Hölzenbeinnek – ez is tizenegyes! És ez is gól, az ítéletvégrehajtó Paul Breitner.

A korábbi világbajnokságok aranymérkőzésein egyetlen tizenegyest sem ítéltek a játékvezetők, most az angol John „Jack" Taylor kettőt is!

Az első félidő hajrájában aztán minden idők legeredményesebb német válogatott játékosa, Gerd Müller belőtte a németek vezető gólját is, ami végül elégnek bizonyult a győzelemhez.

A nemzet majdnem nyolc esztendeje válogatott bombázójának ez volt az utolsó fellépése a Nationalelf kötelékében, értelemszerűen az utolsó gólja is. Mérlege – 62 meccs, 68 gól – egészen lenyűgöző!

Noha sokan szívesebben látták volna az újító hollandok kezében a Világkupát, aligha vitatható, hogy eme legendás német generáció tagjai – Müller, Franz Beckenbauer, Sepp Maier, Wolfgang Overath és társaik – a legkevésbé sem „kakukktojások" a világbajnok futballisták fészkében.

1990: AZ ARANYÁLOM SZERTEFOSZLOTT, DE A BRONZÉREM OLASZORSZÁGBAN MARADT

Három olyan futballista talált be a kapuba a július 7-i bronzmeccsen, aki sok szép emléket őriz az olaszországi világbajnokságról. Az olaszok nagy fájdalmukra lemaradtak a fináléról, ám hogy nem érdemes csüggedni, azt az első gólt szerző fiatal Roberto Baggio máris megüzente. Ahogyan ellopta a labdát az elmélázó angol kapustól, a veterán Peter Shiltontól, igen fényes jövőt sejtetett. S valóban, a torna elején a csehszlovákoknak csodagólt rúgó „Copfocska" tudását két további vb-döntőn is megcsodálhattuk.

Az angolok egyenlítő gólját befejelő David Plattnek, a belgák elleni nyolcaddöntő hősének mind ezen a vb-n, mind a válogatottban ez volt a harmadik gólja. A középpályás pályafutása az olaszországi tornán gyorsult fel; a következő öt évben Platt három olasz klubban is megfordult.

A három futballista közül egyedül a torna meglepetés-gólkirálya, a győztes találatot szerző Salvatore „Toto" Schillaci élete zökkent vissza a régi kerékvágásba. Az angolok elleni bronzmeccs után a „semmiből jött" támadó még nyolcszor játszott a válogatottban, pusztán egy gólt szerzett, és 1991 őszétől – részben állandó erőnléti problémái miatt – többé sohasem kapott meghívást...

1998: TAFFAREL KÉT TIZENEGYEST VÉD, BRAZÍLIA KIEJTI HOLLANDIÁT

Gólhelyzetek sokaságát hozta Brazília és Hollandia elődöntője a franciaországi viadalon, és bár a 2010-es forgatókönyvben foglaltakhoz hasonlóan Brazília nem tudta megtartani az előnyét, akkor még továbbjutott. A kiváló formának örvendő Ronaldo annyiszor szelte át a holland védelmet, ahányszor csak akarta, ám végül csak egyszer talált be a kapuba – vagy az első vb-jén védő Edwin van der Sar védett, vagy a végül eszmélő védők egyike érte utol.

Az első vb-s hollandok közé tartozott Patrick Kluivert is, aki az argentinok után a braziloknak is beköszönt – 87. percbeli fejese hosszabbítást ért. Mivel a ráadásban nem született gól, tizenegyesek döntöttek a továbbjutásról. A brazilok részéről mind a négy lövő betalált, holland oldalról viszont Phillip Cocu és Ronald de Boer is hibázott.

Helyesebb azonban úgy fogalmazni, hogy mindkét esetben Taffarel védett. A 32 éves brazil kapusnak ez volt a negyedik tizenegyespárbaja a válogatottban; ezek közül hármat megnyert a selecao – azt a hármat, amelyikben Taffarel legalább egy lövést ártalmatlanított. A válogatottban 101-szer védő brazil kapus háromszor szerepelt az Oranje ellen, és csapata ezekből a mérkőzésekből egyet sem veszített el.

Hollandia ellenben rendkívül balszerencsés korszakot élt, ugyanis a franciaországi vb-t megelőző és követő Európa-bajnokságon is tizenegyesekkel esett ki: előbb a negyeddöntőben (1996), másodjára – házigazdaként – az elődöntőben (2000). Ez utóbbi találkozón többek között a De Boer ikerpár másik tagja, Frank célzott rosszul – kétszer is: egyszer a párbajban, egyszer még a rendes játékidőben...