A pöttöm Romário a döntőbe fejelte Brazíliát

Az alacsony Romário fejjel verte meg a svéd védőket (Fotó: Action Images - archív)

1930: AZ ELSŐ VB-GÓL ÉS AZ ELSŐ VB-GYŐZELEM A FRANCIÁKÉ

A montevideói Pocitos Stadion ma már nem létezik, ám emlékét nem csak az az ezer ember őrizte sokáig, aki 1930. július 13-án megtekintette lelátójáról a Franciaország–Mexikó mérkőzést.

Történelmi másfél óra volt ez, hiszen e találkozóval kezdődött meg a mindössze 13 csapatos uruguayi torna, a labdarúgó-világbajnokságok ma is íródó sikertörténetének első fejezete. A meccset a franciák nyerték meg, az első vb-gól a francia Lucien Laurent-é lett, amelyet amolyan jutalomfélének is be lehetett tudni – ugyanis a több évtizedes előkészítő munkában a francia sportdiplomaták, élükön Jules Rimet-vel, kulcsszerepet játszottak.

Az első napon máris alkalom nyílt kétgólos játékost ünnepelni, sőt a francia André Maschinot és az amerikai Bart McGhee személyében mindjárt kettőt is.

1950: ÚJABB KIADÓS GÓLZÁPOR TÁPLÁLJA A BRAZILOK ARANYREMÉNYEIT

A brazíliai vb négyes döntőjének július 13-i játéknapján a két bivalyerős dél-amerikai válogatott legyőzte európai ellenfelét, így biztossá vált, hogy Brazília vagy Uruguay lesz a második világháború utáni első világbajnok. Igazából persze szinte mindenki a spanyolokat – és korábban a svédeket is – legázoló brazilokban látta a későbbi győztest. A házigazdák valósággal szárnyaltak, Ademir a nyolcadik és a kilencedik gólját szerezte a tornán, Chicónak sem a spanyolok elleni volt az első duplázása, sőt Jair és Zizinho neve sem először került a góllövők közé.

A brazilok pontelőnnyel vezették a négyes döntőt, így az utolsó meccsen a döntetlen is elégnek ígérkezett az első világbajnoki címük megszerzéséhez. Az utolsó ellenfél majd Uruguay lesz, amely július 13-án csak nagy nehézségek árán gyűrte le Svédországot Óscar Míguez (2) és Alcides Ghiggia találatával. Mindenképpen intő jel volt azonban a házigazdák számára, hogy az „uruk" kétszer is vert helyzetből felállva nyerték meg e mérkőzést.

1966: A MAGYAR VÁLOGATOTT VERESÉGGEL KEZD ANGLIÁBAN

A magyar válogatott harmadszor találkozott Portugáliával, és az egy-egy vereség, valamint döntetlen mellé újabb kudarc került a mérlegbe 1966. július 13-án, az első angliai fellépésen. Szentmihályi Antal tétovázását kihasználva José Augusto már a 2. percben vezetést szerzett a portugáloknak, és bár Bene Ferenc is góllal büntetett egy védelmi megingást a túloldalon (60. perc), kisvártatva a magyar kapus megint hibázott, amit Augusto újfent kihasznált. A lefújás előtti pillanatokban José Torres is betalált, így Baróti Lajos válogatottja kétgólos vereséget emésztve készülhetett a címvédő brazilok elleni, igen nehéznek ígérkező mérkőzésre.

Ugyanezen a napon a korszak legjobb argentin támadója, Luis Artime két góljával elintézte a két évvel korábbi Európa-bajnokot, Spanyolországot (2. csoport), míg a vb-történelem fent említett első mérkőzésének „visszavágóján" megosztoztak a felek a pontokon (1. csoport).

A 4. csoport nyitánya is visszavágó volt a javából, méghozzá a négy évvel korábbi „santiagói csatáé". Akkor az olaszok kettős emberhátrányban 2:0-ra kikaptak a házigazda Chilétől – most teljes létszámban, Sandro Mazzola és Paolo Barison révén két góllal vettek elégtételt a történtekért.

1994: KÉT HÁROMSZOROS VILÁGBAJNOK JUT BE A LOS ANGELES-I FINÁLÉBA

A háromszoros világbajnok Brazília (1958, 1962, 1970) és a háromszoros világbajnok Olaszország (1934, 1938, 1982) győzelmét hozta az egyesült államokbeli torna elődöntőjének két összecsapása.

A brazilok jó ismerőseikre akadtak az „aranykapuban”: a svédekkel már ezen a viadalon is megmérkőztek egyszer, a vb-k történetében pedig ez volt a hetedik találkozójuk – a két ország ezzel mindmáig világbajnoki csúcstartó (2010 óta holtversenyben, hiszen német–jugoszláv/szerb viszonylatban is lejátszották immár a hetedik vb-csatát). A svédek Jonas Thern kiállítása miatt a 63. perctől emberhátrányban voltak, és a 80. percben Romário meg is találta az egyetlen rést a védelmükön. A brazil támadó az ötödik gólját szerezte a tornán, apró termetét meghazudtolva ezúttal fejjel talált be.

Odaát a keleti parton is akadt valaki, aki elérte az ötgólos határt e napon: az olasz Roberto Baggio. A New York-i mérkőzésen az előző esztendő aranylabdása a 20. és a 25. percben is a bolgár kapuba lőtt, és bár Hriszto Sztoicskov még a szünet előtt szépített, a bolgár csatárnak e tornán szerzett hatodik gólja nem volt elég a fordításhoz, Arrigo Sacchi csapata jutott be tehát a fináléba. Sztoicskov a társgólkirályi címmel vigasztalódhatott – az év végén pedig azzal, hogy ő követhette Baggiót a France Football aranylabdásainak sorában..