Vicente Del Bosque

Az egykori kiváló védekező középpályás játékosként feljutott a spanyol futball csúcsaira, edzőként még ennél is magasabbra hágott, szövetségi kapitányként viszont minden eddiginél nehezebb dolga lesz: mivel az aktuális Európa-bajnok kispadjára ült le, csakis akkor vallhatja sikeresnek magát, ha világbajnokként áll fel onnan.

A salamancai születésű legényke a Real Madrid saját nevelésű játékosaként lett a klub egyik legendás védekező középpályása, aki ötszörös bajnok és négyszeres kupagyőztes lett a királyi gárdával. 18 alkalommal a címeres mezt is magára húzhatta, ám csak egyetlen nagy viadalon szerepelhetett: az 1980-as kontinenstornán. E versengésen is csak egy alkalommal lépett pályára, a belgák ellen, csereként. Imádott klubját összesen 441 fellépésen szolgálta, 37 gólt szerezve.

Hirdetés

Akkor teljesedett ki tehetsége, amikor visszavonult és az edzői pályára lépett: miután „Nagybajuszú” szögre akasztotta cipőjét, a Real fiókcsapatának, a Castillának vezetője lett, de 1994-ben és 1996-ban kétszer is egy-egy rövid időszakra, tűzoltó jelleggel az első csapatot is vezette. 1999-ben, amikor kitelt a walesi John Toshack ideje, már megkapta a szükséges bizalmat Florentino Pérez elnöktől és véglegesen a „profik” mestere lett.

Vicente del Bosque González
nemzetisége:
spanyol
18/1
születési hely:
Salamanca
ideje:
1950.12.23.
pozíció:
szövetségi kapitány
magassága:
184 cm
súlya:
79 kg
korábbi klubjai:
játékosként:
Real Madrid Castilla, Córdoba, Castellón, Real Madrid
edzőként: Real Madrid Castilla, Real Madrid, Besiktas, spanyol válogatott
sikerei:
játékosként: spanyol bajnok (1975, 1976, 1978, 1979, 1980), Spanyol Kupa-győztes (1974, 1975, 1980, 1982), Eb-résztvevő (1980)
edzőként: Bajnokok Ligája-győztes (2000, 2002), spanyol bajnok (2001, 2003), spanyol Szuperkupa-győztes (2001), európai Szuperkupa-győztes (2002), Világkupa-győztes (2002)

Pérez nagyot kockáztatott vele, de nagyot is nyert: egy Világkupa- és két Bajnokok Ligája-győzelem, egy európai Szuperkupa-diadal és két bajnoki arany lett a Bosque-éra termése, aminek 2003-ban kurtán-furcsán vége szakadt: közvetlenül a bajnoki cím megszerzése után menesztették őt, a csapatkapitány Fernando Hierróval karöltve. Pérez szerint Del Bosque már nem volt megfelelő szinten motivált, magyarán kiégett, így búcsúznia kellett a „galaktikusoktól”: Raúltól, Luís Figótól, Zinedine Zidane-tól és Ronaldótól. David Beckham érkezését már nem érte meg…

Bosque természetesen válogathatott az ajánlatokban, némileg meglepő módon azonban a török Besiktasét fogadta el, alighanem pénzkereseti célzattal. Ám amilyen nagy reményekkel és csinnadrattával érkezett a „fekete sasokhoz”, olyan dicstelenül távozott nemsokára. Bár neve 2004 nyarán felmerült a spanyol, 2006 nyarán a mexikói válogatottnál, egészen 2008-ig kellett várnia szövetségi kapitányi kinevezésére: miután a spanyol válogatott, a „fúriák” megnyerték az osztrák-svájci Európa-bajnokságot, a sikerkapitány, Luis Aragonés lemondott, utódja pedig Del Bosque lett. Mondhatni, a „Nagylábúként” is becézgetett Aragonést a „Nagybajuszú” követte.

Del Bosquének egyszerre van egyszerre elképesztően nehéz és tollpihényi könnyű dolga: az elődje által tökéletesre tervezett és csiszolt gépezetet neki már csak működtetnie kell, ám a 2010-es világbajnokságról csakis aranyat vihet haza, ha jót akar magának. Azt már korábban leszögezte: amikor feláll a kispadról, véget ér edzői karrierje és nyugdíjba vonul.

Forrás: nyomtatott

Hirdetés