A magyarok menetelése az Eb hét csodája között

Vágólapra másolva!
2016.07.01. 12:20
null
Rengeteg magyar szurkoló biztatta a helyszínen a magyar csapatot (Fotó: Hegedüs Gábor)
A Nemzeti Sport Online-on az Európa-bajnokság alatt mindegyik magyar mérkőzés után jelentkeztünk az „Ahogy mi láttuk!” szubjektív beszámolónkkal, most, stábunk hazaérkezését követően pedig hasonló stílusban az Eb általunk megélt legemlékezetesebb momentumaira, ha úgy tetszik, az Eb csodáira pillantunk vissza.

BÉKÉS MULTIKULTI

Már rögtön az első napon, a Franciaország–Románia (2–1) találkozó után csodát láttunk.

Igen, csodát, mert a mai, konfliktusoktól, terror- és más egyéb fenyegetéstől terhes világban már kis túlzással annak számít, ha egymásnak teljesen idegen, más kultúrából érkező, adott esetben eltérő bőrszínű emberek önfeledten, összeölelkezve tudnak ünnepelni. A bordeaux-i szurkolói zónában ugyanis, walesi vezérletre, legalább öt különböző ország fanatikusai – voltak még északírek, belgák, szlovákok és franciák –, énekeltek együtt (egymás himnuszait is), összekapaszkodva, egymást a magasba emelve, egymás zászlóit lengetve. És a buli a különböző szórakoztató programok révén hajnalig tartott, a bulizók között pedig sok arab és távol-keleti fiatal is feltűnt, vagyis itt már nem is csak Európa ünnepéről beszélünk.

Ez a futball, ez az Eb igazi csodája. Ettől kellene hangosnak lennie a tornának, és nem a veszélyektől, balhéktól, sztrájkoktól.


PÁRJÁT RITKÍTÓ MAGYAR MENET

Legalább ennyire példaértékű az a négy közös vonulás, amit a Carpathian Brigade szervezésében a magyar szurkolótáboroktól láthattunk. A menetek szervezettségéről, illetve fegyelmezettségéről sok mindent elmond, hogy a magyar rendőrség a Franciaországban tartózkodó munkatársai révén többször is köszönetét fejezte ki a szurkolóknak a helyi és a magyar hatóságokkal való együttműködésükért.

Bordeaux-ban, Marseille-ben, Lyonban és Toulouse-ban is többezres, a világ különböző pontjairól érkező emberek menete mutatta meg Európának, hogy a magyarok tényleg „visszatértek a futballtérképre”. Zengett az „itthon vagyunk”, az „aki ugrál, büszke magyar”, vagy éppen az „Érik a szőlő…” Egységet és összességben kulturáltságot mutattunk Európának. Ez azzal együtt is igaz, hogy a négy meccsre elutazó, összesen mintegy 30-40 ezer magyar között volt néhány, akivel szemben eljárást indítottak a hatóságok, illetve az MLSZ-t is megbüntette az UEFA, leginkább a stadionban használt pirotechnikai eszközök miatt, és persze volt néhány rigmus is, amelyek nélkül azért meglettünk volna.

Ezek a negatívumok azonban szerencsére eltörpülnek a pozitívumok mellett. Mit sem vesznek el a meccsek előtti menetek, az összetartozás kifejezésének értékéből és azokból a jó példákból, amelyekkel a stadionokig vezető utakon találkoztunk.

A MARSEILLE-I MENET

Marseille-ben a hihetetlen magyar tömeg adott okot álmélkodásra. A tűző napon vonuló lyoni menetben találkoztunk kerekes székes magyar drukkerrel, de beszélgettünk például a családjával, gyerekeivel együtt menetelő, párosban Roland Garros-győztes teniszező, Temesvári Andreával is. Valamint a harmadik meccsünk előtt láttunk egy olyan jelenetet, amelyet már korábbi cikkünkben is külön kiemeltünk: a nemzetközi sajtóban Marseille után rasszistának bélyegzett fekete pólósok egy csoportja két helyi, az egyik ház ablakából integető színes bőrű srácot a „szervusztok, szervusztok” kiáltással fogadtak, amit a lyoniak azzal viszonoztak, hogy megtöltötték a hőségben kitikkadt magyar fiúk vizespalackjait.

És a végére még egy vélemény, amelyben tulajdonképpen minden benne van, ezt a toulouse-i vonulás közben mondta egy mexikói magyar.

„Figyelj, barátom! – hajolt közelebb a harminc év körüli drukker, amikor megtudta, honnan jöttem, majd el-elcsukló hangon folytatta. – Írjátok meg, hogy mi van itt, mert ez egészen felfoghatatlan. Én néhány éve már Mexikóban élek, jártam már világbajnokságon is, és nagyon fájt, amikor belegondoltam, hogy mi, magyarok talán sohasem szurkolhatunk úgy a mieinknek egy nagy tornán, ahogy azt más országok drukkereitől láttam. Most azonban tényleg összegyűlt a világ magyarsága. Angliából, Svédországból, Svájcból, Németországból és még sok európai országból, valamint Dél-Amerikából és az Egyesült Államokból érkező magyarokkal is találkoztam. Nem hiszed el, de beszéltem olyan kaliforniaiakkal, akik már nem tudnak magyarul, ám a nagyszüleik magyarok voltak, és úgy érezték, itt a helyük, hogy szurkoljanak Magyarországnak. Talán évtizedek óta semmi sem kötötte úgy össze a magyarságot, mint ez az Európa-bajnokság, erre csak a futball képes."

A LYONI MENET


TEMESVÁRI ANDREA IS A MAGYAR SZURKOLÓK KÖZÖTT

MARSEILLE-I LÁNYKÉRÉS

„Futball, szerelem! E kettő kell nekem!" – így parafrazeálhatnánk Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című költeményét Pályi István és menyasszonya, Márti története kapcsán

A budaörsi drukker ugyanis az NSO Tv kamerája előtt, élőben kérte meg kedvese kezét a marseille-i meccsünk előtt. Úgy gondolta, keresve sem találna az Eb-nél alkalmasabb helyszínt és időpontot arra, hogy eljegyezze szíve választottját. Ezzel az ő történetük örökre összekapcsolódik a futballal, a magyar válogatott Európa-bajnoki szereplésével.

„El akarsz venni feleségül? Őrült vagy!” – felelte a meghatódott és nagyon boldog Márti István kérdésére. Könnyfakasztó, örökké emlékezetes pillanat volt.

A VÁLOGATOTT EB-MENETELÉSE

Könnyfakasztó és felejthetetlen. Olyan, mint a magyar válogatott Eb-szerepelése, a mutatott játéka. Ha lehet sorrendet állítani, akkor talán ez volt a legnagyobb csoda számunkra ezen a tornán.

Az, hogy a klasszisok számában és a topligás rutint illetően egyértelműen jobban álló osztrák válogatottat a labdarúgás majd minden fontos elmében, statisztikai mutatójában felülmúltuk, hogy az azóta a legjobb nyolc közé jutó Izland ellen elképesztő lelki és fizikai erőről tanúbizonyságot téve sikerült a hajrában egyenlítenünk, és hogy Portugália ellen háromszor is vezettünk, nem mellékesen az Eb legjobb meccsét játszottunk, mind a fenti tételt támasztja alá. Ahogy az is, hogy csoportelsőként jutottunk a legjobb 16 közé.

Ilyen kulturált, szervezett, ugyanakkor felettébb harcos futballt talán csak a legszebb álmainkban reméltünk Bernd Storck csapatától. Volt egy két-nap, amikor a mi válogatottunktól volt hangos az európai sportsajtó. Attól az együttestől, amelyet jelentős részben a magyar NB I-ben futballozó játékosok alkotnak, és amelynek az elmúlt harminc éve inkább a nagy vereségekről, semmint hangzatos sikerekről maradt emlékezetes. Ezúttal azonban fordult a kocka. A tornát ugyan az egyik esélyesnek számító, Magyarországnál klasszisokkal jobb Belgium elleni 0–4-gyel zártuk, erről az Eb-ről biztosan nem ez a fiaskó fog először eszünkbe jutni az évek múltán.

GERA ZOLTÁN ÉS KIRÁLY GÁBOR KERETBE FOGLALT KARRIERJE

Sokkal inkább emlékszünk majd a 37 esztendős Gera Zoltán Portugália elleni bombagóljára vagy éppen a 40 esztendős, sokszor bravúrosan hárító Király Gáborra, aki a nyolcaddöntő mérkőzései során a legtöbb védést mutatta be, a legnagyobbat Kevin De Bruyne szabadrúgásánál, amikor ujjheggyel érte el a labdát.

KIRÁLY BRAVÚRJA DE BRUYNE LÖVÉSÉNÉL


A két „nagy öreg” sokat fáradozott az elmúlt másfél évtizedben a magyar labdarúgásért, a válogatottunkért. Ezzel az Eb szerepléssel, azzal, hogy ennek a kis magyar futballcsodának ők is a részesei lehettek, most egy kicsit elismerte az élet az eddigi munkájukat, kitartásukat.

Gerát 2000-ben, még tinédzserkoromban élőben láttam első NB I-es meccsén, amikor a szögletzászló közeléből, ollózva adott gólpasszt a PMFC–Siófok (1–1) találkozón, most pedig ugyancsak élőben figyelhettem a Portugália elleni bombáját. Ezzel foglalta keretbe számomra a pályafutását. Eltelt 16 év, de a futball iránti alázata semmit sem változott. Személye, az az út, amit zűrös gyermekkorától bejárt az Európa-bajnokságig és a portugáloknak lőtt góljáig, maga a magyar futballcsoda.

GERA PORTUGÁLIÁNAK LŐTT GÓLJA

Hasonlókat mondhatunk Király Gáborra is, aki egyrészt a világ több országában divattá tette a szürke mackóalsót (még kanadai riporterek is viselték az Eb alatt), másrészt ő is keretbe foglalta a pályafutását. Tizennyolc éve, amikor az osztrákok ellen, az első válogatott meccsén, az első labdaérintésével 11-est hárított és a csapat 3–2-re győzött, kissé elérzékenyülve türelmet kért a szurkolóktól a meccs utáni interjújában. A belgák elleni meccs után pedig, ismét kicsit elérzékenyülve, megköszönte, hogy a magyar drukkerek ilyen sokáig kitartottak, türelmesek voltak... Csodálatos sportember, igazi Király!

KIRÁLY 1998-AS ÉS A 2016-OS NYILATKOZATA

GARICS GYÖRGY HIMNUSZÉNEKLÉSE

Egy kicsit kilóg az eddigi sorból az osztrák válogatott Garics György története, de ha ki kellene emelni egy interjút azok közül, amelyeket az Eb alatt készítettünk, én a vele készült beszélgetést választanám. Még ha esetében nem is csodáról, hanem inkább a sors furcsa fintoráról beszélhetünk.

A szombathelyi születésű védőnek 32 éves korára, néhány nappal édesapja halála után adatott meg az a pillanat, amire gyerekkora óta várt: a zöld gyepen állva (még ha a cserepadok előtt is) hallgathatta és énekelhette szülőhazája himnuszát. Apró vagy nem is olyan apró szépséghiba, hogy nem a magyar címeres mez feszült rajta. Emiatt is sokan nevezték hazaárulónak – de a meccs utáni, érzelemmentesnek nem mondható, őszinte vallomása alapján erről szó sincs.

„Hogy miért 32 éves koromra kellett megélnem, hogy a zöld gyepen hallgathatom a magyar himnuszt, azt kérdezzék meg az akkori magyar futballfejesektől. [...]Amíg a Rapid Wienben nem mutatkoztam be az osztrák Bundesligában, addig otthon sza.ba sem vettek.[...]Mivel a magyar válogatottnál szóba sem került a nevem, a karrierem érdekében azt a döntést hoztam, hogy osztrák válogatott leszek. [...]Ez a mai meccs segít így befejezni ezt a történetet, nem akarok vele többet foglalkozni. A sors megadta nekem, hogy egy Európa-bajnokságon hallgathatom a magyar himnuszt, ezt ennél jobban megrendezni sem lehetett volna” – mondta az NSO-nak Garics, amihez csak annyit tennénk hozzá: de, jobban is meg lehetett volna rendezni...

AZ IZLANDI MEGLEPETÉS

És akkor a végére még egy igazi futballcsoda, amelyet a hazautazás előtt testközelből élhettem meg, ugyanis hétfőn Nizzában élőben láthattuk, ahogy a nem egész 330 ezres lakosságú Izland válogatottja – amely a selejtezők során oda-vissza megverte Hollandiát is – 2–1-re legyőzte a nyolcaddöntőben a több mint 53 milliós Angliát.

Milyen érdekes, hogy egy héttel korábban a volt angol válogatott, jelenleg a BBC szakértőjeként dolgozó Martin Keown még arról beszélt a Nemzeti Sport Online-nak, hogy sajnálná, ha a Magyarországgal ikszelő északiak nem jutnának tovább a csoportból, mert nagyon nagyra tartja mindazt, amit már eddig is elértek, dacára az alacsony népességszámnak. A nyolc közé jutás, főleg Anglián keresztül valószínűleg még Keownt is ledöbbentette.

Főleg a második izlandi gól volt döbbenetes, mert Aron Gunnarssonék valósággal körbefutballozták az angol védelmet, úgy, hogy a derék háromoroszlánosok a gyors izlandi passzok közepette talán azt sem tudták, hol is van a labda.

Az izlandiak ugyanakkor nemcsak csapatukra, hanem szurkolóikra is büszkék lehetnek. Egyrészt azért, mert a nyolcaddöntőben a csaknem ötszörös túlerőben lévő angolokat is gyakran leszurkolták, másrészt annyira egységesek és annyira jól szól a régi harcosok csatakiáltását utánzó, elhíresült „rigmusuk”, a „Hu”, hogy bárki példát vehet róluk.

Mondhatnám, hogy már ezért érdemes volt elutazni az Eb-re, de nekünk, magyar embereknek végre a saját csapatunk miatt volt leginkább érdekes a torna, amely immár nélkülünk folytatódott a negyeddöntővel, és valljuk be, így azért már nem az igazi…

LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG
A NEGYEDDÖNTŐ PROGRAMJA
A mérkőzéseket az M4 Sport közvetíti.

Lengyelország–Portugália 1–1 – tizenegyesekkel 3–5
Marseille. Kommentátor: Gundel Takács Gábor

Július 1., péntek, 21.00: Wales–Belgium
Lille. Kommentátor: Hajdú B. István

Július 2., szombat, 21.00: Németország–Olaszország
Bordeaux. Kommentátor: Gundel Takács Gábor

Július 3., vasárnap, 21.00: Franciaország–Izland
Saint-Denis. Kommentátor: Hajdú B. István

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik