Világfutball: momentán ez a labdarúgás legnagyobb csodája

CS. Z.CS. Z.
Vágólapra másolva!
2017.03.28. 07:25
Az ázsiai világbajnoki selejtezők harmadik körének hetedik fordulójában, magyar idő szerint kedd 13 órakor Szíria Szöulban, Dél-Korea vendégeként lép pályára. Szíria több, fellengzős megfogalmazás szerint Üzbegisztán ellen története legfontosabb világbajnoki selejtezőjén van túl, méghozzá győzelemmel, így továbbra is élteti a reményt, hogy – korábban sohasem látott módon – kijut a vébére. Ráadásul úgy, hogy az ország területét polgárháború sújtja, és 11 millió ember veszítette el otthonát az elmúlt hat évben.

Az egész stadionban visszhangzott az éles sípszó. Kilencvenegyedik perc, a labda mögé Omar Harbin állt. A szaúdi al-Hilal 23 éves játékosa nekifutott a tizenegyesnek, és acélidegzetről tanúságot téve az eldőlő üzbég kapus felett panenkás mozdulattal a léc alá pörgette a labdát. A pályaválasztó ezzel a góllal 1–0-ra legyőzte ellenfelét Malaccában, és négy fordulóval a selejtezősorozat vége előtt megközelítette Üzbegisztánt a tabellán egy pontra. Azaz a szír válogatott egy pontra van attól, hogy (kihangsúlyozandó: szigorúan képletesen értve) harcba induljon az interkontinentális selejtezőért és – Dél-Korea kínai veresége után – csupán kettőre a vb-kijutást jelentő második helytől.

Az Üzbegisztán elleni siker után joggal hihetnek a vb-szereplésben a szíriaiak
Az Üzbegisztán elleni siker után joggal hihetnek a vb-szereplésben a szíriaiak

Aki nem különösképp követi az ázsiai futballtörténéseket, azt gondolhatja, a malaccai Hang Jebat Stadion (ismét kihangsúlyozandó: szigorúan képletesen értve) felrobbant az örömtől. Nos, ez annyira volt így, amennyire a mintegy háromszáz „hazai” szurkoló el tudja nyomni az ötven vendéget. De ne csodálkozzunk az alacsony nézőszámon, leginkább azért ne, mert Malacca légvonalban is 7656 kilométerre fekszik a szír fővárostól. Malajziában.

A „kasziúni sasok” biztonsági és gazdasági okokból nem játszhatják hazai földön meccseiket. Válogatott játékosaik semleges pályára kényszerülnek, teljesítményük mégis minden várakozást felülmúl, hiszen továbbra is él a remény, hogy kijutnak az oroszországi seregszemlére. Ahhoz képest, hogy a 2014-es kvalifikáció során – zöldasztalnál hozott döntés, jogosulatlan játékosszerepeltetést követően – már az első párharcban elbuktak, illetve hogy a 2015. januári, első kört megelőző sorsolásnál a világranglista 151. helyén álltak, nem rossz.

Malajzia szeptember óta a szíriai csapat otthona, ám jellemző a „hontalanok” kiszolgáltatottságára, hogy most még ideiglenes pályájukat is le kellett cserélniük, ugyanis az eredetileg igénybe vett serembani Tuanku Abdul Rahman Stadiont – amelyben Irán és Dél-Korea is képtelen volt betalálni Szíriának – városi rendezvény miatt foglalttá vált.

NEM HASZNÁLT A SÁRGA LAP

A polgárháború kitörésének évében az események fontos momentuma volt Szíriában, amikor 2011. április 15-én több tízezer fős tüntetések voltak Damaszkuszban és más nagyvárosokban. A fővárosi tüntetők sárga lapot lobogtatva figyelmeztették a kormányt, a rendőrség azonban közbeavatkozott. Egy héttel később minden addiginál nagyobb megmozdulást szerveztek a tüntetők, aznap 103 ember vesztette életét, és állandósult a fegyverropogás Szíria városaiban.

A malajziai helyszínek egyébként még a szükséges rossz fogalmán is túltesznek, ha tudjuk, a szír szövetség gyakorlatilag már megegyezett „Kína Vegasával”, Makaóval, hogy a korábbi portugál gyarmatra viszik a meccseket. Minthogy Szíria egy csoportba került Kínával és Dél-Koreával, Makaó nyerészkedhetett volna a futballra repülő kaszinóturistákon, míg a szírek 150 ezer dollárral (43 millió forint) gazdagodtak volna. Ám az üzletet végül keresztülhúzták a szír szövetséget sújtó szankciók, amelyek nem tették lehetővé, hogy a makaóiak bankközileg utalják át az összeget, a készpénzes fizetést pedig nem tartották járható útnak, így elálltak a „szíves vendéglátástól”. Az ázsiai szövetség ugyan kétmillió dollárral támogatja a szírek szereplését – állja a szállást, az utazásokat és egyéb járulékos költségeket –, de a szigorítások miatt sem a kontinentális szervezet, sem a FIFA nem utal közvetlenül pénzt a szírek számlájára. Akiknek így természetesen fizetésekre is alig jut.

A tizenegyesből szerzett gól utáni öröm az üres malajziai stadionban
A tizenegyesből szerzett gól utáni öröm az üres malajziai stadionban

A szír futballsikerek – legyenek bármilyen távol is a hazától – természetesen kiváló propagandaeszközt jelentenek a szenvedések tépázta országban, a kormányerők ellenőrzése alatt lévő területek stadionjaiból nem is hiányoznak Bassár el-Aszad elnök képei. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ha van még közös kedvenc az országban, akkor az a futball és a válogatott, amelynek sikerei gyógyírként hatnak az emberek mindennapi gondjaira, minden szírt büszkeséggel töltenek el, legyen kormánypárti, ellenzéki – esetleg ISIS-hez csapódott terrorista.

A FIFA egyszerre megengedő és szigorú a politikai befolyásolás nyilvánvaló veszélye alatt álló tagszövetséggel: a nemzetközi szövetség hangoztatva elveit, miszerint a labdarúgás nem lehet a politika játszótere, engedi, sőt hozzájárul a válogatott szerepléséhez, ám szigorú gazdasági szankciók közé, továbbá semleges pályára szorítja.

„A futballt használva a legtöbbet próbáljuk tenni, hogy továbbra is reményt adjunk az embereknek – ecsetelte a futball országra gyakorolt hatását Kutejbah al-Refaj, a szövetség főtitkára a szír labdarúgásról mélyreható riportot közlő BBC-nek. – Ez a szeretet eszköze. Ez hozza össze a szíriaiakat. Az eredményeink próbálják ismét eggyé tenni a nemzetet, ahogy a háború előtt volt. (…) Futball és politika összefügg. Mi egy államot képviselünk, és a szír csapat Szíria mindegyik árnyékából, egész Szíriából áll össze.”

„Ez a legkeményebb állás a futballban?” – teszi fel a kérdést a brit közszolgálati médium riportere, miközben bemutatja al-Refaj problémáit. A már említett „menedékkérelmi” és gazdasági nehézségek csak a csúcsát jelentik ugyanis a jéghegynek. Például nagyon kevés válogatott van, amelynek szövetsége nehezebben talál ellenfelet felkészülési mérkőzéshez, mint Szíria. „Minden ország, amellyel felvettük a kapcsolatot, épp nem ér rá semelyik általunk kínált időpontban sem. Egyedül Irak ajánlott egy idegenbeli meccset, de az a dátum számunkra nem volt vállalható. Évek óta szenvedünk ilyen problémáktól” – teszi hozzá a főtitkár.

Az aleppói al-Ittihad szurkolói idén januárban, amikor a csapat 2012 óta először játszhatott újra hazai pályáján (Fotó: AFP)
Az aleppói al-Ittihad szurkolói idén januárban, amikor a csapat 2012 óta először játszhatott újra hazai pályáján (Fotó: AFP)
MENEKÜLNEK A FUTBALLISTÁK IS

„Azt akarjuk, hogy a játékosaink Szírián kívül játsszanak, sőt, szükségünk van arra, hogy játékosaink Szírián kívül játsszanak” – érzékelteti a hazai bajnokság krízisét Tarek Dzsabban. Nemcsak a szövetségnek nincs pénze, a klubok pénztárcája is üres, a 23 fős szír válogatott keretből 15-en légiósok. Egy kiemelkedő hazai futballista is legfeljebb 200 dollárra számíthat egy hónapban, nem meglepő módon légiósokkal egyáltalán nem találkozni a ligában. Az elmúlt években gyakorlatilag két városra, Damaszkuszra és Latakiára korlátozódtak a meccsek helyszínei, Aleppóba ez év januárjában térhetett vissza a labdarúgás.

A riportból az is kiderült, hogy a válogatott másodedzőjének, Tarek Dzsabbannak 100 dollárt (29 ezer forint) tudnak folyósítani havonta. Az Üzbegisztán elleni győzelemért 1000 dolláros bónuszt ígértek a játékosoknak. Ez egy átlagos szír labdarúgó egyéves keresete és több, mint amennyiről az ország lakosságának túlnyomó többsége álmodhat manapság. Dzsabban hiába volt Szíria történetének egyik legeredményesebb futballistája, majdnem százszoros válogatott, elmondása szerint jelenleg csupán hazája iránti szeretete tartja a nemzeti csapat mellett. Az ellenfelek meccseit például egy kicsi, elemes televízión nézi, máskülönben az elektromos áram egész Damaszkuszban tapasztalt szakadozása miatt aligha tudna érdemlegeset leszűrni a látottakból.

A nagy dobbantás tavaly októberben volt, amikor ennek a 23 milliós, darabokra szabdalt nemzetnek – becslések szerint mintegy 4.9 millió szír menekült bolyong a nagyvilágban – a válogatottja nagy küzdelemben 1–0-ra legyűrte az 1.4 milliárd lakosú, valóságos futballtuningon áteső Kínát. Az üzbégek elleni eposzi, „történelmi, sorsdöntő” jelzőkkel illetett meccsel a szírek kaptak még egyet ajándékba.

Szöulban nem folytatódott a csoda, Szíria egygólos vereséget szenvedett, a selejtezőkör hátralévő részében Kínát és Katart fogadja még, majd a végén jöhet a csoportot vezető Irán – még nincs minden veszve, három-öt hasonló meccs várhat a csapatra.

Háromszor, ötször kilencven perc, amikor Szíria ismét eggyé lehet.

GÉPPUSKÁT SÍPRA CSERÉL
A brit újságíróknak Damaszkuszban mondták helyiek, hogy van egy különös katonaszerzet a fronton, aki minden hétvégén egy délutánra leteszi a fegyvert, visszamegy a városba, a katonaruhát feketére cseréli, sípot ragad és levezet egy helyi meccset. A lefújás után visszaveszi az egyenruhát, aztán megfogva az AK–47-esét visszamegy a frontra.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik