Azúrkék szégyen: 1958 után ismét nem jutott ki a vb-re az olasz válogatott

VB-PÓTSELEJTEZŐ
EURÓPAI ZÓNA
VISSZAVÁGÓ
OLASZORSZÁG–SVÉDORSZÁG 0–0
Milánó, San Siro, 80 000 néző. V: Mateu Lahoz (spanyol)
OLASZORSZÁG: Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Candreva (Bernardeschi, 76.), Parolo, Jorginho, Florenzi, Darmian (El Shaarawy, 63.) – Immobile, Gabbiadini (Belotti, 63.). Szövetségi kapitány: Gian Piero Ventura
SVÉDORSZÁG: R. Olsen – Lustig, Lindelöf, Granqvist, Augustinsson – Claesson (Rohdén, 72.), S. Larsson, J. Johansson (G. Svensson, 19.), Forsberg – Toivonen (Thelin, 54.), Berg. Szövetségi kapitány: Jan Andersson
Kijutott: Svédország, 1–0-s összesítéssel
Az első mérkőzésen
Svédország–Olaszország 1–0

Milánóban ritka harcias hangulat fogadta a feleket a solnai csata után, az olasz közönség kifütyülte a svéd himnuszt (Gianluigi Buffon viszont megtapsolta...), a hazaiak eksztázisban fújták saját himnuszukat, aztán a játék ott folytatódott, ahol abbamaradt – lendületesen aprítani kezdte egymást a két csapat. Közeli barátságok aligha szövődnek a két válogatott között...

Fel volt hát adva a lecke a spanyol játékvezetőnek, Antonio Mateu Lahoznak, aki megkérdőjelezhető ítéletek sorával rontotta kissé a spanyol bírók így sem tökéletes reputációját. Az olaszok egy, a svédek két tizenegyest kértek számon Mateu Lahozon, akár mindhármat be lehetett volna fújni, de a harmadik szituációnál egy kezezést biztosan.

Az olasz válogatott ugyanazzal a színtelen, szagtalan, ötlettelen támadójátékkal rukkolt ki, mint Svédországban, a 40. percig pocsék beadások, kósza védősor mögé ívelések és rossz lövések tették ki a hazai repertoárt. Aztán az olaszok öt perc alatt több jó akciót vezettek, mint addig a párharc 130 perce során: Ciro Immobile ziccerét Robin Olsen védte, majd az előző akciónál is a kapu torkából tisztázó Andreas Granqvist mentett még egy nagyot, végül Alessandro Florenzi éles szögből leadott lövése is a svéd kapusban halt el. 0–0-val fordultak, és az olaszoknak nagyon fogyott az idejük...

A második félidő is kérdőjeles esettel kezdődött, Darmian és Lustig csattant össze a svéd tizenhatoson belül, a bírói ítélet szabadrúgás kifelé, kezezés miatt – na, az pont nem volt... A játékrész első olasz helyzete Florenzi nevéhez fűződik, a hazaiak nyolcasának akrobatikus lövése csak kevéssel kerülte el a bal alsó sarkot.

A svédek rendkívüli fegyelmezettséggel és önfeláldozással romboltak, nagyon ritkán kontráztak, az olaszok meg növelték a nyomást – Gian Piero Ventura közben kettőt cserélt –, ám Immobile lövése kapu mellé ment, Florenzi megpattanó beadása a léc tetejéről csúszott szögletre.

Fogyott az idő, fogyott a hit, az olaszok egyre idegesebben gyűrték a svédeket, ám sehol sem voltak az első félidő végi gyors és pontos kombinációk, ehelyett csak az ötlettelen ívelgetés jött. Egyre közelebbinek tűnt az a forgatókönyv, hogy Olaszország tényleg lemarad a világbajnokságról.

Azért, hogy a forgatókönyv „érvényben maradjon”, sokat tett Robin Olsen, aki a 87. percben hatalmas bravúrral védte Stephan El Shaarawy lövését. A hosszabbítás perceiben szögletnél még Buffon is előrejött, hiába: a svédek minden nyomást kibírtak, és kiharcolták a 0–0-s döntetlent, ezzel pedig a kvalifikációt a 2018-as világbajnokságra. Olaszországnak a szégyen estéje ez – a négyszeres világbajnok squadra azzurra 1958 után hagy ki ismét vb-t.

Ezt alighanem kevesen tudták volna elképzelni.