Inkább behelyezi, mint belövi: születésnapos az első magyar vb-gól!

A korabeli filmfelvételekből a lehető legtöbbet összegyűjtve igyekszünk felidézni a labdarúgó-világbajnokságok legemlékezetesebb pillanatait,megmutatunk annyi gólt, amennyit csak tudunk, kiegészítve némi szöveggel, képanyaggal – első alkalommal 2010-ben útjára indított, azóta folyamatosan bővített sorozatunk küldetése ez.

Miért pont most kezdünk? Azért, mert május 27-én köszöntött be a vb-évszak: ez az esztendő legkorábbi olyan napja, amelyiken valaha világbajnoki mérkőzést rendeztek (1934) – a búcsú majd július 30-án érkezik el (1930, 1966).

S miért vb-öröknaptár a munkacímünk? Azért, mert némi rendszerezéssel kívánjuk csillapítani a múltidézés csapongását: mindig az aktuális naptári napon lejátszott világbajnoki mérkőzéseket vesszük sorra.

(Szabályunk alól a mostani, az első epizód az egyetlen kivétel: ez három napra „szól”, ugyanis május 27. után legközelebb 30-án rendeznek vb-mérkőzést – onnantól aztán már nem lesz megállás.)

Ennyi bevezető után nincs más hátra: indulás!

„VISSZAADTUK EGYIPTOMNAK!…”

Furcsa, hogy éppen az 1934-es, sorrendben második torna nyitja a vb-öröknaptárat, hiszen Olaszországban járunk, a korai kezdés pedig általában az Európán kívüli világbajnokságok sajátossága.

Csupán a két mexikói (1970, 1986), a chilei (1962) és a dél-koreai, japán közös rendezésű 2002-es vb kezdődött meg az év ötödik hónapjában – és ezek szerint mindegyiküknél korábban, 1934. május 27-én az (első) olaszországi Mondiale.

Ez a bizonyos tavaszvégi nyitó nap a sportág későbbi nagyhatalmainak világbajnoki bemutatkozásáról nevezetes. Ezen a napon játszotta le története első vb-mérkőzését a rendező – és később aranyérmes – Olaszország, valamint Németország, Spanyolország, Svédország, Hollandia, továbbá az akkoriban igen erősnek számító közép-európai futball legtöbb képviselője.

Így a magyar válogatott is, amelynek presztízsszempontból sem volt mellékes a történelmi mérföldkőnek számító nápolyi fellépés. Sokan emlékeztek ugyanis a tíz évvel korábbi „egyiptomi csapásra”, vagyis arra, hogy az 1924-es párizsi olimpián az afrikai válogatott 3:0-ra lelépte és kiejtette a magyart.

Nos, a visszavágás sikerült, ha nem is könnyen. Ahogyan a Nemzeti Sport fogalmazott: „Egy gyönyörű gól, egy gól testkihasználásból, 2:0-ra vezetünk, jön az elbizakodottság – és az egyenlítés”. Végül a négy fontos játszótársukat (köztük a világklasszis Sárosi Györgyöt) sérülés miatt nélkülöző eleink Toldi Géza (2), Teleki Pál és Vincze Jenő góljával 4:2-re győztek, és bejutottak a negyeddöntőbe,ahol a franciákat nagy csatában kiejtő, örök rivális osztrákok vártak rájuk.

A világbajnokságok első magyar gólját Teleki Pál szerezte a nápolyi mérkőzés 11. percében, mégpedig így:

 

Teleki Pál – aki a vb idején már a debreceni Bocskait erősítette – ha csak egy mérkőzés erejéig is, de előbb volt román válogatott, mint magyar. A kiváló center (korabeli NS-ábrázolás jobbra) az erdélyi labdarúgás egyik bölcsőjének tekintett Aradon kezdett futballozni, majd a temesvári Kinizsi (Chinezul) játékosaként román bajnok lett, és azon a bizonyos 1927-es, jugoszlávok elleni meccsen egyszeres román válogatott. A magyar válogatottban nyolc mérkőzésen két gólt szerzett – pályafutásáról ide kattintva olvashatnak részletesen.

Végül egy érdekesség a Mondiale első játéknapjáról: az 1934-es vb azonnal Európa-bajnoksággá „szűkült”, miután az egyiptomiak mellett a három tengerentúli válogatott (Brazília, Egyesült Államok, valamint az első vb-n ezüstérmes, ám Itáliába teljesen kicserélt csapattal érkező Argentína) máris kiesett.

Sorozatunk második része május 30-án következik.