HIRDETÉS
HIRDETÉS
L. PAP ISTVÁN
L. PAP ISTVÁN
2018.05.06 12:19 Frissítve: 2018.05.06 12:25

Így lett fél Magyarország a hollandok szurkolója

Van, aki az 1970-es vb-re esküszik, más az 1982-esre, 1954-et természetesen sohasem feledjük, de a '66-os brazilverést sem. A világbajnokságok 1930 óta íródó története tele van emlékezetes csatákkal, bizonyára a nyári oroszországi tornán is lesznek ilyenek – a vb végéig hetente felidézzük az eddigi húsz futballünnep legcsodásabb és legbotrányosabb pillanatait.

HIRDETÉS
Johan Cruyff a brazil kapus, Leao kapujába talált, s mögötte a másik holland sztár, Johnny Rep is ünnepel (Fotó: Imago)

 

ÉRIK A NARANCS

1974, középdöntő: Hollandia–Brazília 2–0

Ha már bizonyos Ralf Edström jóvoltából nem jutottunk ki az 1974-es, Nyugat-Németországban rendezett világbajnokságra, ezt az akkortájt szokatlan szituációt úgy kezelte a szomorú magyar, hogy csapatot választott magának a szerencsés 16-ból. Így lett fél Magyarország hollanddá.

A Rinus Michels által kitalált és Kovács István által tökéletesített totális futballal az Ajax ekkorra már háromszor is végigverte a BEK-ben Európa bajnokcsapatait, Johan Cruyff alig volt nagyobb sztár, mint ma Lionel Messi (nem véletlen, hogy 1973-ban éppen a Barcelonában kötött ki, a vb idején már a katalánok játékosa volt), és az 1974-es világbajnoki keret is az amszterdami aranylábúakra épült: a kezdőben még úgy is öten voltak, hogy Cruyff ekkor már nem tartozott közéjük.

Amíg a szinte a semmiből érkező holland futball (a kapitányi hídon a volt Ajax-edzővel, Michelsszel) erős hegymenetben volt, addig a világbajnoki címvédő brazilokra mindent mondhattunk, csak ezt nem – más kérdés, hogy az 1970-es diadalhoz képest aligha volt hová fejlődniük. De 1974-ben már nem volt Pelé, nem volt Tostao és Carlos Alberto, a négy évvel korábbi győztes legnagyobb klasszisai közül igazából csak Rivellino és Jairzinho maradt.

 
Tíz hős, egy hülyegyerek – amikor Beckham volt az angolok reménye
Alvás helyett parádés olasz–német csata
Európa vs. Dél-Amerika – német és magyar parádé a vb-elődöntőben

Az első ízben két csoportkörös lebonyolításnak hála (később még 1978-ban rendezték így az ugyancsak 16 csapatos vb-t), a középdöntő két négyesének győztese játszhatta a döntőt (NSZK és Hollandia, ugyebár) és második helyezettjei (végül is Lengyelország és Brazília) a bronzmeccset. A holland–brazillal zárult a kör, mindketten elintézték Argentínát és az NDK-t, a tét a világbajnoki finálé volt.

Ha fél Magyarország Hollandiának szurkolt a vb-n, a másik fele, leginkább még 1970 miatt, a braziloknak. Akik az akkoriban még „csak" feleakkora dortmundi arénában a megszokott kanárisárga mezük helyett sötétkékben mentek csatába a narancsszínű helyett fehérben futballozó hollandok ellen – de nem ezen múlt, hogy a csoportban Uruguayt, később ugyebár Argentínát, majd a harmadik dél-amerikai óriást is begyűrő új futballnemzet örülhetett.

Hanem például azon, hogy Wim Rijsbergen hátul néhány földöntúli mentést mutatott be, elöl pedig előbb Cruyff csodás beadásából Sancho Panzája, a vb után őt Barcelonába követő Johan Neeskens emelt a léc alá, majd Rob Rensenbrink passzát a levegőből I. Johan passzolta be Leao kapujába, és 2–0-ra nyertek a Michels-fiúk.

Igazi erődemonstráció volt, a totális labdarúgás erődemonstrációja, még úgy is, hogy a braziloknál kétgólos hátrányban egyre gyakrabban pattant el a húr, Luís Pereira például Neeskens brutális elkaszálásáért mehetett idő előtt zuhanyozni. Nem először és nem utoljára fordult elő, hogy a déli vér a kétségtelen futballtudás ellenére vert helyzetben elönti az agyat.

Aztán három nap múlva a brazilokat a vb-gólkirály Grzegorz Lato vezérelte lengyelek, egy nappal később pedig a hollandokat a házigazda NSZK ütötte el az éremtől, illetve a világkupától. A helyosztók azonban a holland–brazil középdöntő cipőjét sem köthették volna be, igaz, láttunk már ilyet korábban is. Elég, ha az 1954-es magyar–brazilra vagy magyar–uruguayira gondolunk, és nem arra a berni délutánra, amelyhez foghatót alighanem kizárólag a zseniális hollandok élhettek át 1974-ben.

1974. július 3., középdöntő: Hollandia–Brazília 2–0 (0–0)
Dortmund, 53 700 néző. V: Tschenscher (NSZK-beli)
G: Neeskens (50.), Cruyff (65.)

Igor Belanov háromszor is betalált Jean-Marie Pfaff kapujába (Fotó: Imago)

VERESÉGÉRT ARANYLABDA

1986, nyolcaddöntő: Belgium–Szovjetunió 4–3 (h. u.)

Igor Belanovhoz fogható aranylabdása nemigen volt az európai labdarúgásnak. A Dinamo Kijev villámléptű csatára 1986-ban nyert ugyan egy KEK-et a Lobanovszkij-csapattal, de a világbajnokságon még a nyolc közé sem jutott be válogatottjával, és ez Kevin Keegan 1978-as elsőségét leszámítva világbajnoki évben 2010-ig sohasem volt elég az európai futball legrangosabb egyéni díjához. (1995-ig csak európai játékos kaphatta meg az Aranylabdát, így Belanovnak például minden idők egyik legegyértelműbb legjobbja, az argentinokat szinte egyedül vb-címig repítő Diego Maradona 1986-ban nem lehetett a riválisa.)

Mexikóban a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen potenciál rejlik a szovjet-ukrán fiúban, aki már az irapuatói 6–0-nak is főszereplője volt, de élete meccsét kétségtelenül a belgák ellen játszotta. És az is csak az Aranylabdához volt elég, a nyolc közé jutáshoz nem.

A túloldalon persze a nyolcvanas évek korszakos belga generációja állt. Az 1980-as Eb-ezüsttel beköszönő, 1986-ra pedig az olasz válogatott helyett nem is túl érthetetlenül a belgát választó, félig olasz, félig belga zsenivel, Enzo Scifóval megerősített válogatott, kispadján a 13 éven át kapitánykodó Guy Thysszal.

Így aztán hiába szerzett vezetést Belanov, a belgák egyenlítettek. Hiába rúgott újabb gólt Belanov, a belgáknak erre is volt válaszuk. És a hosszabbításra kipukkadtak az irapuatói hőséget még remekül bíró szovjetek, árnyék Leónban sem volt sok, és a körülmények ezúttal Belgiumot zavarták kevésbé. A kétszer tizenöt perces ráadásra két belga gól jutott, Belanov még belőtt egy büntetőt, de ez is kevés volt – Valerij Lobanovszkij minden idők talán legjobb szovjet válogatottjával még a nyolc közé sem jutott be Mexikóban.

Belgium viszont az elődöntőt is kiharcolta 11-es párbajban a spanyolok ellen, és csak az ihletetten játszó Maradona (majd a bronzmeccsen a franciák) előtt volt kénytelen fejet hajtani. És ha esetleg a Lukakuk, Fellainik és Hazard-ok korában anakronisztikusnak is hatnak az 1986-os flamand és vallon nevek, higgye el mindenki, Jean-Marie Pfaff, Eric Gerets, Frank Vercauteren vagy Jan Ceulemans legalább akkora futballista volt, mint mai utódaik.

1986. június 15., nyolcaddöntő
Belgium–Szovjetunió 4–3 (0–1, 2–2, 3–2)

León, 32 277 néző. V: Fredriksson (svéd)
G: Scifo (56.), Ceulemans (77.), Demol (102.), Claesen (110.), ill. Belanov (27., 70., 111. – a harmadik 11-esből)

ALLES KLAR

A németek és az osztrákok a közös nyelv ellenére olyan nagyon azért nem szeretik egymást, komplexusból és történelmi sérelemből van bőven, még akkor is, ha például az 1938-as vb-n (hónapokkal az Anschluss után...) közös csapattal vettek részt. Ausztria a mai napig legnagyobb sportemlékei között tartja számon az 1978-as világbajnoki németverést, a nagyszerű Hans Krankl az azon a meccsen (3–2-re nyertek és ezzel a nyugatnémeteket a bronzmeccs lehetőségétől fosztották meg az osztrákok) szerzett duplájával írta be nevét örökre a futballtörténelmükbe.

Ehhez képest 1982-ben Gijónban úgy festett a helyzet, hogy az NSZK már túl volt a világ döbbenetére az algériaiaktól elszenvedett vereségen, Ausztria legyőzte az afrikaiakat, Chilét meg mindenki elverte, és hogy, hogy nem, az utolsó csoportkörben létezett olyan eredmény (egygólos német győzelem), amely mindkét csapat továbbjutását és az algériaiak kiesését jelentette. Láss csodát, világ, Horst Hrubesch a 10. percben betalált, és a hátralévő 80 perc tömény futballparódiát hozott, gólok, helyzetek, sőt támadások nélkül.

A FIFA összevonta a szemöldökét, és bevezette a ma is élő rendszert: az utolsó csoportmeccsek 1986-tól egy időben kezdődnek. Alles klar, azaz minden rendben, még ha ez Algériában alighanem senkit sem vigasztalt.

 


 

 

 

HIRDETÉS
HIRDETÉS
2018.07.23 20:28:23

Foci vb 2018 nemzetisport.hu

Igazán lírai: Wendell Lira majdnem öngyilkos lett, de a trófea megváltoztatta az életét, majd Oroszországban...

2018.07.17 16:53:30

Foci vb 2018 MAROSI GERGELY

A rugalmasság, a pragmatizmus és a reaktív futball nyert, az unalomba dermedő labdabirtoklás vesztett a vb-n.

2018.07.16 23:30:24

Foci vb 2018 VINCZE ANDRÁS

NS-VÉLEMÉNY. A kulijátékosoknak a perisici szintet kellene karcolgatniuk.

2018.07.16 23:28:31

Foci vb 2018 SZELI MÁTYÁS

ALAPVONAL. Ezért is írom le immáron sokadszorra, a most véget érő torna, a válogatott futball »állapota« újabb bizonyítéka annak, hogy minőségileg rosszat tesz a világbajnokságnak a négy vagy nyolc év múlva esedékes létszámemelés.

2018.07.16 10:56:29

Foci vb 2018 nemzetisport.hu

Maradona beindul, a japánok kitakarítanak, Anglia egyik továbbjutása pedig a végítélet jele.

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS