Fittipaldi: Jöjjenek csak a tinédzserek! – exkluzív interjú

ZSOLDOS BARNAZSOLDOS BARNA
Vágólapra másolva!
2014.09.07. 09:52
null
Emerson Fittipaldi és unokája, a szintén autóversenyző Pietro
Hosszú évtizedeken át nem volt nála fiatalabb világbajnok az F1-ben, ezért Emerson Fittipaldi érthetően szimpatizál a sportágban egyre nagyobb teret hódító ifjú generációval. A kétszeres vb-győztes (1972, 1974) Monzában adott exkluzív interjút a Nemzeti Sportnak – a legendás helyszínen, amelyhez ezer szállal kötődik.

– Milyen érzések kerítik hatalmukba, amikor a pálya felé tartva megpillantja a Monza feliratot?
– Ez a helyszín a csapatoknak, a pilótáknak és a nézőknek is egyaránt nagyon különleges. Valahogy teljesen más itt a hangulat, mint egyéb helyszíneken, és ez nagyobb nyomást is helyez a versenyzőkre.

– Ön ráadásul tragikus és mennyei pillanatokat is átélt itt.
– Monza valóban mindig is fontos szerepet töltött be az életemben. Első alkalommal, 1970-ben rögtön tragikus események fogadtak, hiszen azon a hétvégén halt meg Jochen Rindt. Ezzel áll éles kontrasztban, hogy 1972-ben itt nyertem meg az első vb-címem, de az is érdekesség, hogy ezen a helyszínen versenyeztem turbinahajtású autóval, ami egyedülálló az F1 történelmében. És épp most idéztem fel Niki Laudával, hogy 1974-ben és 1975-ben milyen remek csatákat vívtunk a Ferrari–McLaren rivalizálás során, szóval tényleg ezer szállal kötődöm Monzához.

– Említette, hogy itt lett először világbajnok, amikor még csak 25 éves volt, és ezzel egészen 2005-ig a legfiatalabb vb-győztesnek vallhatta magát. Az életkor manapság is kiemelt téma az F1-ben – ön mit szól az egyre alacsonyabb életkorhoz?
– Az új technológiáknak és szimulátoroknak köszönhetően a gyerekek hamarabb belecsöppennek a versenyzés világába, mint korábban. Ma már 5-6 évesen elkezdenek gokartozni is, tehát szerintem egyáltalán nem probléma, hogy fiatalabb pilóták kerülnek az F1-be. Egy 17-18 éves tinédzser is simán elboldogul már. Sokan elfelejtik, hogy a 60-as években Chris Amon is 19 éves kora körül kezdett versenyezni az F1-ben, úgyhogy a múltban is volt erre példa.

– Akkoriban viszont a veszély miatt mintha jobban tisztelték volna a versenyzést és egymást a pilóták. Ön szerint ez hiányzik manapság?
– A kockázat még mindig megvan a versenyzésben. Igaz, hogy jóval kevesebb, mint korábban, de ezzel szerintem nincs gond, sőt. Ma is megütheti magát egy pilóta, viszont az autók és a pályák sokkal biztonságosabbak, a mentőcsapatok, az orvosi központok sokkal profibbak, és ez nagyon jó. Az unokám is versenyez, ám rá már több veszély leselkedik a közúton, mint a pályán, aminek nagyon örülök.

– A pilótáknál maradva – mi az, ami a bajnokot megkülönbözteti a simán csak jó versenyzőtől?
– Egy igazi bajnok stabilan és következetesen képes a legmagasabb színvonalon teljesíteni. A világbajnokokon kívül is voltak és vannak remek pilóták, ám nekik általában hullámzó a teljesítményük, egy-egy jó eredmény után rendre becsúszik egy rossz. Egy ilyen versenyző, ha jó napot fog ki, fair küzdelemben még egy bajnokot is simán megver, ám a legnagyobb trófea a bajnok típusú pilótáé lesz, mert ő végig egyenletes teljesítményt nyújt.

– Önnek melyik F1-es éra tetszett jobban, az, amelyikben versenyzett, vagy inkább a mostani?
– Nehéz összehasonlítani a kettőt, az én időmben minden annyira más volt. Az új technológiák viszont nagyon tetszenek, mindig megpróbálok a jövőbe tekinteni, ezért a mostani irányvonalat is üdvözlendőnek tartom. Fantasztikusak az autók, egy csomó előzést láthatunk, izgalmasak a versenyek, úgyhogy nem értek egyet a kritikákkal.

– A fizetős pilóták sem aggasztják? Ma már szinte lehetetlen milliós szponzori háttér nélkül bekerülni az F1-be.
– Ez tényleg elég szomorú jelenség. A pénz mindig is nagy szerepet játszott egy pilótánál, ám sosem annyira, mint most. Korábban a mezőny nagy része a tehetsége miatt kapott lehetőséget, most már korántsem elég ez – sok-sok pénznek kell hozzá párosulnia.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik