Vívás: A motivációval sosem volt gondom – Szilágyi Áron

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
Vágólapra másolva!
2018.06.23. 09:14
null
Szilágyi Áron olyan formában vívott, amilyet elvár magától egy Európa-bajnokságon (Fotó: Tumbász Hédi)
Gyakorlatilag megvághatatlan volt az újvidéki Európa-bajnokság kardcsapatdöntőjében Szilágyi Áron, így a hat klasszikus címből már négyet a magáénak tudhat – persze a társai is jól muzsikáltak.

 

– Ha azt mondom, végre, akkor ugye nem sértem meg?
– Semmiképpen sem, de ezt több mindenre is mondhatja – válaszolta mosolyogva Szilágyi Áron, akinek vezérletével a férfi kardcsapat aranyérmet szerzett az újvidéki Európa-bajnokságon. – Érthetem arra is, hogy végre nyertünk egy Eb-aranyérmet, hiszen ha az 1991-es Európa-bajnokságot nem nézzük, amely próba Eb volt, és a sorozat utána nem is folytatódott egy darabig, akkor azt mondhatjuk, ez magyar férfi kardcsapatnak még sohasem sikerült. Ugyanakkor érthetem arra is, hogy végre volt egy csapatverseny, amelyen mindhárman jól vívtunk.

Három nap a világ ellen

A csütörtök este megszerzett Európa-bajnoki aranyérem után a Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron összetételű férfi kardcsapat rögtön hazautazott Újvidékről. A fiúk három nap pihenőt kaptak, hétfőtől azonban folytatják a munkát, hiszen július végén rendezik a világbajnokságot Kínában.

„Végig Budapesten készülünk, és persze lesz olyan, hogy ki-ki egyedül vagy éppen a saját mesterével gyakorol, ám az edzések legalább fele közös lesz. Már nem a nagy mennyiségű munkán van a hangsúly, hanem leginkább azon, hogy Kínában mindannyian a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban lépjünk pástra” – mondta el a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó.

– Erre céloztam.
– Szerintem is ez a fontosabb, vagyis maximálisan azonosulni tudunk a felvetésével. Évek óta az jellemzett ugyanis minket, hogy rendre volt egy vezéregyéniség, aki bevitte a csapatot a négybe, néha a döntőbe, ám olyan még nem volt, hogy mind a hárman jó napot fogjunk ki. Csütörtökön Újvidéken megtörtént ez is: Gémesi Csanád világklasszisként vívott, Szatmári András bizonyította, hogy nem véletlenül ő az egyéni világbajnok, nekem pedig minden bejött ezen a napon.

– De miért történt így? Mi kell ahhoz, hogy ez máskor is így legyen? Beérett a közös munka?
– Mindannyian szeretnénk hinni, hogy a siker a jól végzett munkának köszönhető, de azt hiszem, van emögött más is. Nagy nálunk a szabadság, hiszen az év során mindenki a saját magára szabott felkészülést végzi, és ez a fajta önállóság jót tesz a csapatnak. Mindenki rutinos versenyző, pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy az adott világversenyen jó formában induljon.

– A tekintetben volt teher a vállukon, hogy ez az újvidéki kontinensviadal nem hozta az elmúlt években megszokott sikereket. A legnagyobb esélye a férfi kardcsapatnak volt, illetve ezt a versenyt rendezték az Eb legvégén, így mindenki önöktől várta az érmet.
– Nem szoktunk ilyenekkel foglalkozni, így terhet sem rakunk a vállunkra. Persze szurkolunk a többieknek, örülünk a sikereiknek, de amiatt, hogy nekik nem sikerült a verseny, főjön a szövetségi kapitány feje.

– Ha már az éremnélküliségről van szó: az egyéni versenyek során jól vívott, a négy közé jutásért egy tussal kapott ki a későbbi győztes német Max Hartungtól. Ezt a teljesítményét hogyan értékeli?
– Szerintem is jól vívtam az egyéni versenyen, nagyjából olyan formában, amilyet elvárok magamtól egy Európa-bajnokságon. Hogy így történt, mutatja, hogy legyőztem Szatmári Andrist is, de szembejött a még jobb formát mutató Hartung, aki ellen még a hajrában is vezettem, sőt, ha kicsit pontosabb a pengém hegye, talán most úgy beszélgetnénk, hogy egyéniben is én vagyok az Európa-bajnok. Nem jött össze, ám emiatt nem fogok különösebben búslakodni. Viszont elemezzük azt az asszót, az biztos.

– Mint általában minden asszóját, ugye?
– Igen, általában mindent visszanézek, hiszen abból tudok a legjobban tanulni.

– Netán már a csütörtöki finálét is végignézte?
– Abból még csak egy-egy tust láttam, de nem sokáig lesz így.

– Hogy érzi, így a labdarúgó-világbajnokság alatt mekkorát szólt ez az Eb-arany?
– Általában is azt érzem, hogy van a vívás iránt érdeklődő, a sportágat szerető közeg, amely hálásan és szeretettel fogadja a sikereinket, de a nagyközönséghez nekünk mindig nehezebb eljutni – a futballvébé alatt ez hatványozottan igaz. Ez azonban nem baj, én legalábbis nem foglalkozom vele.

– És azzal igen, hogy a hat klasszikus címből immár négy megvan? Már csak az egyéni vébécím és az olimpiai csapatarany hiányzik a gyűjteményéből.
– Boldog lennék, ha ebből a hatosból mind meglenne a pályafutásom végére. Az újvidéki arany természetesen különleges. Abból a szempontból mindenképpen, hogy ez az első csapat Eb-aranyam, de a motivációval sosem volt gondom – egy újabb csapatvébéarany vagy éppen egy olimpiai bajnoki cím éppúgy inspirál, mint korábban.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik