Történelmi bravúr a Déli-sarkon

Vágólapra másolva!
2017.05.08. 13:33
null
<a href="http://ad.adverticum.net/C/3176759/4511040/451597300?" target="_blank">Hirdetés</a>
Ezen a télen egy csapat kalandvágyó embernek – köztük a legendás sarkkutató, Sir Ernest Shackleton dédunokájának – először sikerült átszelnie személyautóval az Antarktiszt. Utazásuk, amely bizonyára bekerül majd a történelemkönyvekbe, több szempontból is felelevenítette az Antarktisz felfedezésének hősies korszakát. Interjú Gísli Jónssonnal, az expedíció vezetőjével. (x)

 

– Milyen múltja van az Antarktiszon?
– Gyártóból tervezőn át küzdöttem fel magamat az Arctic Trucks expedíciós vezetőjévé. Ez volt az ötödik szezon, amit az Antarktiszon töltöttem.

– Mi volt olyan különleges ebben az expedícióban?
– Ez volt az első alkalom, hogy ezen az útvonalon valaki átszelte a kontinenst. Ez egy kiépített útvonal a Déli-sarkig és utána a McMurdoig, de az egészet oda-vissza eddig még soha senki nem csinálta meg. Eddig még egyetlen személyautó sem kelt át az Antarktiszon, és ez az autó ráadásul ténylegesen meg is tette a távot: nem kellett se húzni, se tolni, semmit.

– Mit kellett a Santa Fevel csinálni, hogy felkészítsék az útra?
– A motor, a vezérlés, a sebességváltó mind teljesen szabványosak voltak. Az első differenciálmű és a kardántengely semmiben nem különbözött az országúti modellétől. Már egy kicsit bonyolultabbá vált a dolog a felfüggesztéssel és a kiegészítő alváz kerettel, hogy az egész járművel meg tudjuk emelni és legyen helye a nagy gumiknak, illetve nagyobb legyen a hasmagasság és ne érjen le az autó futóműve. Az üzemanyagtartály űrtartalmát 230 literre növeltük és egy motor előmelegítő berendezést építettünk be a rendkívüli hideg ellen. Végezetül a gumiabroncsok és a szabdalt terep okozta különleges erők miatt – amelyek azt igénylik, hogy a kerék ugyanolyan sebesség mellett is csak lassabban forogjon – a jármű hajtásláncának áttételét kellett csökkenteni azáltal, hogy a sebességváltót magába a kerékagyba helyeztük el. Ily módon a gumiabroncsokra nagyobb forgatónyomaték hatott.

– Mi volt a siker kulcsa?
– A hatalmas, alacsony légnyomásra fújt kerekek nagyon fontosak, mert egyrészt csak nagyon sekély nyomot hagynak, másrészt nem gyakorolnak túl nagy nyomást a talajra. A cél mindenképpen az volt, hogy a jármű inkább a hó tetején haladjon, ne pedig keresztül ássa magát rajta. A gumiabroncsokban menet közben a rendes utcai nyomás egy tizede volt csupán – ez annyira csekély, hogy még ha átmegyünk vele egy embernek a kezén, annak sem lesz tőle semmi baja.

– Milyen károkat okozott az utazás a sarki környezetben?
– Az autó olyan halvány nyomot hagyott csak, hogy a gumiabroncsok nyoma már meg sem látszott, amikor visszafelé jöttünk. Azonkívül semmi nem maradt ott, minden darabka maradék élelmet, csomagolópapírt, minden emberi ürüléket vissza is hoztunk

– Milyen üzemanyagot használtak?
– A csapat Jet A-1-es típusú üzemanyagot használt. Ezt ugyan repülőgépekre tervezték, de az Antarktiszon minden műveletet ezzel hajtanak végre, akár szárazföldi járművekről, akár repülőkről van szó. Az autó üzemanyag rendszerét átalakítottuk, hogy ugyanezzel az üzemanyaggal tudjon haladni, mert ez nagyon, nagyon alacsony hőmérsékletet is kibír. Mínusz 58 fokra van hitelesítve. A normál dízelolaj megfagyna ezen a hőmérsékleten.

– Milyen sebességgel tudtak haladni?
– Az expedíció során átlagos sebességünk megközelítette a 30 km/órát, de voltak hosszú szakaszok, ahol 50-60 km/órás átlaggal is tudtunk haladni, míg a csúcssebességünk nagyon sima terepen rövid ideig 100 km/óra körül volt.

– Hogyan történt a tankolás?
– Először indulásnál, a Union-gleccsernél tankoltunk fel, aztán egy másik állomásnál mintegy 650 km távolságban a Déli-sark irányában, majd magán a Déli-sarkon. A maradék üzemanyagot, ami ahhoz kellett, hogy a Déli-sarkról eljussunk a McMurdo-ig, majd vissza – ez több mint 3500 km – mi vittük magunkkal.

– Mit gondol, hogy vizsgázott az autó?

– Korábbi tapasztalatok alapján több problémára számítottunk. De az expedíció kiválóan meg volt szervezve. Így kell ezt csinálni és akkor rögtön nincs ok aggodalomra. A leghosszabb megszakítás, amit javítás miatt kellett tennünk 45 percet vett igénybe és mindössze egy meglazult csavarról volt szó! Rengetegen gondolták úgy, hogy ez nem fog sikerülni, és amikor megjöttünk, csak rázogatták a kezünket és alig hitték el, hogy tényleg megcsináltuk.

– Több mint száz év kutatás és felfedezés után az Antarktisz ma már nem nagyon jelenthet túlzottan nagy kihívást?
– Akiknek már van elég tapasztalatuk az Antarktisz hideg időjárásával és a rendkívül durva terepével, tudják, mit tesz a gépekkel. Még a nagy gépek is tönkremennek és szétesnek, a sítalpak leesnek, a hernyótalpak eltörnek, a sebességváltók elromlanak. Ami azt illeti, minden ami csak széteshet és eltörhet, az szétesik és eltörik a hidegben, és korábban mindenkinek rengeteg műszaki gondja volt a járművekkel errefelé – ha valaki mélyen a földrész belsejében jár, ahogyan ez az expedíció tette, az ilyen problémák akár életveszélyesek is lehetnek.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik