Strandszezon – Deák Zsigmond publicisztikája

Vágólapra másolva!
2018.08.24. 00:18

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak – hogy egy klasszikus Móra Ferenc-vers részletével nyissak, de egyrészt nem akarom fájdítani senkinek a szívét, másrészt még van egy hét abból az évszakból, amely többségünk számára a legkedvesebb. Ráadásul a hűvös szelek is csak néhány nap múlva érkeznek meg, ettől még igaz, hogy lassan, de biztosan zárul a strandszezon. A Balatonnál és más tavaknál augusztus 20-i nemzeti ünnepünk és a hozzá kapcsolódó hosszú hétvége volt a cezúra, ezen a héten „fékezett habzással" még nyaralnak páran, a jövő héten is talán, de akkor már nincs mese, rá kell kanyarodni a szeptemberre, az iskolára, a munkára.

Szóval a strand, amelyet minden évben úgy élvezünk, mert annyira szép és jó, annyi vicceset látunk, hallunk, és a Pancsoló kislány című 1959-es sláger szerint még Bambi is kapható. Pedig már ez sem igaz, a nálam idősebbek számára még ismert csatos üveges, azonosítatlan eredetű üdítő rég nem kapható, helyette minden egyéb. Ám most nem a vízparti ital-nagykereskedelmi szolgáltatásokról szeretnék értekezni, hanem arról, hogy tapasztalatom szerint a strand többek között azért annyira szép és jó, mert lehet mozogni, sportolni. Sőt, egyre inkább lehet.

Az első, ami magától értetődik, az úszás. Ezen sok magyaráznivaló nincs, amikor belábalunk a vízbe és elhagyjuk a „gumimatracos sávot", feltárul előttünk a tó és a lehetőség. Érdemes élni vele, más közeg, más, kellemesen simogató érzés, akinek fáj a dereka vagy egyéb mozgásszerve, terápiásan is ajánlott. Piásan viszont semmiképp! Mert a strandhoz a sör és a fröccs ugyan szintén szervesen hozzátartozik, viszont a túlzott fogyasztása a hullámok között nagy veszélyeket rejt magában. Ha kiúsztuk magunkat, jöhet az ugrálás, fejes, „bomba", avagy – már elnézést – segges, talpas, szaltó és félresikerült társai. A balatoni strandok némelyikén műanyag napozószigeteket raktak össze, onnan a teljes kollekció bemutatható, a medence széléről szintén.

Ne menjünk el szó nélkül a vizes labdajátékok mellett sem. Előfordul, hogy póló- vagy kosárpálya vár minket a habok között, de ha nem, fejelgetni mindig lehet a sekélyebb részen, itt fontos az ideális nagyságú, súlyú és állagú játékszer (mégse kapjunk agyrázkódást). Ez a kitétel fokozottan érvényes azokra a kis gumi- vagy szivacslabdákra, amelyekkel kacsázni lehet a vízen – mert nem mindegyikkel lehet ám! Kevés annál jobb szórakozás létezik, mint egy erőset dobni, aztán nagyot röhögni, amikor egy kósza hullám épp annyira módosítja a labda röppályáját, hogy átpattan a partnerünk kezén. S ha szerencsénk van, egy csinos hölgyet talál el, így máris megvan a lehetőség az ismerkedésre...

A kevésbé labdaügyesek kajakozhatnak, vízibiciklizhetnek (innen is lehet ugrálni és csúszdázni), a bátrabbak szél esetén szörfözhetnek a strand külterületén, nem beszélve a viszonylag új őrületről, a SUP-ról, ami körülbelül annyi, mint térdelve vagy állva evezni egy felfújható szörfdeszkán. Én még olyat is láttam, hogy a barátnőjének imponálni akaró fiatalember fekvőtámaszozott a SUP-on, a kis hölgy pedig mobiltelefonnal fotózta, videózta. Aztán ezt a deszkát a szárazon szépen le lehet ereszteni, erős sivító hangot ad, elsőre felkapja a fejét az ember, de utána megszokja.

Hála istennek a vízből kijőve sem kell „csak" heverésznünk a napon (nem mintha az olyan kellemetlen lenne). A strandröplabdát épp arra találták ki, hogy a homokon repkedjünk a játékszerért, s amikor már izzadunk, mint a ló, és teljesen „bekvarcoltuk" a testünket, enyhén szólva jólesik a fürdés a már felsorolt mozgásformákkal. Ugyanez igaz a focira, sok helyen szintén homokos pályát alakítottak ki, egy-egy meccset követően szinte vágyunk a habokba, aztán kezdhetjük az egész körforgást elölről, amíg lemegy a nap, vagy éhesek-szomjasak nem leszünk.

A pingpong mindig sláger, ha nem fúj a szél, s megszaporodtak a strandokon a teqballasztalok is. Őszinte leszek, először azt gondoltam, mi értelme van lábteniszezni egy megvetemedett pingpongasztalon, de amikor kipróbáltam, részben revideáltam a nézetemet, mert az alapszintet elérve és a fura asztalformát megszokva kellő élvezetet nyújt. Azért egyelőre szívesebben maradok a tengónál, ha lehet, s a legtöbb strandon lehet is. Szélmentesebb időjárási körülmények között a tollaslabda is sláger, illetve a különböző változatai, kombinálva az asztalitenisszel, például az a szőrös kis labda, amelyik pontos elkapás esetén ráragad az ütőnkre.

Nagyszerű kezdeményesnek tartom, hogy a strandokon az utóbbi években megszaporodtak a szabadtéri fitneszparkok, hála a gondoskodó önkormányzatoknak. Először arra gondoltam, nem biztos, hogy ez jó irány, hiszen elveszi a talp- és takaróalatnyi helyet, ami csúcsidőszakban növeli a zsúfoltságot. Ám a gépek kihasználtsága tapasztalatom szerint igen magas, minden korosztály, a kisgyermektől az idősebbekig dolgozik rajtuk napszaktól függetlenül. Akadnak, akik kora reggel „gyúrnak", napközben a klasszikus strandolóké a terep, este pedig újra lejönnek azok, akik csak fitneszezni akarnak.

S hogyan jussunk el a strandra, a vízpartra? Tisztában vagyok vele, a távolság nagy úr, de ha lehet kérnem, ne kocsival! A séta sem rossz, annál jobb viszont a kerékpár. A Balatonról tudom, s máshol is kivitelezhető, hogy ha már meguntuk a „saját" strandunkat, s valami változatosságra vágyunk, a legjobb nyeregbe pattanni és áttekerni az egyik településről a másikra. A kerékpárút szerencsére immár megvan a tó körül, viszonylag sűrű a szervizhálózat, ha valami esetleg elromlana a járgányon, szomjúság esetén pedig ott vannak a biciklibarát kocsmák, büfék az út mentén. S ha nagyon belefáradtunk a tekerésbe, illetve a pancsolásba, nyugodtan hazatérhetünk vonattal is, főidényben viszonylag sűrű a menetrend, és szinte mindig van kerékpárvagon is.

Bár az éjszakai fürdőzésnek is megvan a maga bája, azért a strandolás alapvetően nappali tevékenység. Ettől függetlenül szerencsére este sem kell sport nélkül maradnunk. Nyáron se vége, se hossza a sporteseményeknek, idén többek között az atlétikai és az úszó Európa-bajnokság, illetve a nemzetközi futballporond adott-ad lehetőséget szurkolásra. S ha javasolhatom, ezt se a négy fal között tegyük, sokkal kellemesebb a hangulat lent a parton, ahol a strandbüfé kerthelyiséggé alakul át, a falon a tévével. Oké, nem mindig az a csapat nyer, amelyiknek szorítunk, mégis jobb, ha megosztjuk másokkal az örömünket, hogy milyen szépen menetel a Vidi, vagy a csalódásunkat, hogy ez a fránya olasz bíró miket fúj. (S azon sem veszünk össze annyira, ha valaki szerint jogos volt a kiállítás, a sör sokat segít a vélemények közelítésében, a viták elsimításában.)

A strandidényt szokták bikiniszezonnak is nevezni, ami köztudomásúlag arra utal, a hiúbb hölgyek szorgalmasan rákészülnek arra, hogy megmutassák testük nagy részét az úri közönségnek. Halkan súgom, a férfiaknak sem kell feltétlenül tohonyán érkezniük a tó- vagy medencepartra, ahol a most felsoroltak alapján a karbantartás lehetősége is adva van. Érdemes élni vele, mert a nyaralás, a pihenés aktívan az igazi. Egy kedves kollégám mondása szerint valaki pénzt gyűjt, valaki élményeket, utóbbihoz tökéletes út vezet a mozgáson keresztül. S így egy novemberi esős kedd este is lesz mire visszagondolni, illetve tervezgetni, ugyan mivel ütjük majd el a szabadságot jövő nyáron. Sporttal természetesen!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik