Birkózó Eb: Lévai Zoltán és Lőrincz Viktor döntőzhet kedden!

Lévai Zoltán három erődemonstráló délelőtti sikere után az elődöntőben is nagy különbségű győzelmet aratott, legújabb áldozata Volodimir Jakovliev volt. A Honvéd ifjú titánja gyönyörű négypontos csípődobással kezdett, az ukrán pillanatok alatt nagyon meleg helyzetbe került, de végül kifordult a tushelyzetből, így 4:0-val fordultak a felek a második menetre.

Az ellenfél azonban eztán sem mutatott semmit, Lévai sokkal jobb erőben volt, meg is intették az ukránt újabb egy pontért – 5:0-nál és kevesebb mint két perccel a vége előtt reméltük, eldőlt. Eldőlt, sőt: az erejével teljesen elkészülő Jakovlievet még plusz kitolásokkal végül 7:0-ra „simázta le” Lévai Zoltán, így a korosztályos sikerek után az első felnőtt világversenyes döntőjére készülhet kedden – teljesen érthető, hogy a szőnyegről lejövet határtalan boldogsággal szorította magához edző-édesapját, a fiát az elődöntő alatt is folyamatosan instruáló id. Lévai Zoltánt.

„Nagyon boldog vagyok! Jó érzés volt visszajönni ide, ebbe a csarnokba, ahol januárban már nyertem egy versenyt – most is az aranyérmet tűztem ki magamnak célul. Éppen ezért próbáltam nem »túlörülni« az elődöntős sikert, pedig hihetetlen érzés volt a győzelem után édesapám nyakába borulni, úgy, hogy a családom nagy része is itt szurkolt nekem a lelátón... Érzem az óriási szeretetet, ami körülvesz, de nyugtával a napot: kedden egyértelműen az aranyért szállok harcba!”

Lőrincz Viktor megnyomta az elejét, nagyobb iramot ment azeri riválisánál, akit így másfél perc után meg is intettek, leküldette és meg is csinálta a pörgetést – 3:0, és külön jó látni, hogy a ceglédi klasszis milyen magabiztos lentről!

A „félidő” vége előtt pedig kitűnően kontrázta meg Abbasov kitolási kísérletét, szépen elugrott előle és végül ő juttatta zónán kívülre a riválist, így a néhány perccel korábban döntőbe jutó Lévai Zoltánhoz hasonlóan jelentősnek mondható, 4:0-s vezetés tudatában mehetett neki a második három percnek.

Az azeri látványosan nem tudott mit kezdeni az igencsak „egyben lévő” magyarral, hiába ment előre, Lőrincz végig sziklaszilárdan állt a lábán. Az sem osztott-szorzott, hogy 1:48-cal a vége előtt őt intették, mert kiváló lenti védekezéséből most is leckét adott, mi több, a fordított emeléssel próbálkozó (ez az ötlet eleve halva született...) Abbasovot megint megkontrázta és ő került mögé, ezzel amikor egy perc volt hátra, már 6:1-re vezetett. Ezt a kis időt pedig már gond nélkül pörgette le, ami azt jelenti: a tavalyi év legjobb kötöttfogású birkózójának választott magyar klasszis három évvel újvidéki Európa-bajnoki címe után újra ott van a döntőben (ahol az ukrán Szemen Novikovval küzd majd meg kedd este), s ez legalábbis biztató egy olimpiai esztendőben!

„Kimondottan az éremszerzés, de inkább az aranyéremszerzés céljával érkeztem ide, dacára annak, hogy a verseny előtt nem éreztem magam csúcsformában – kicsit fura ez a korai, februári időpont, alig néhány héttel az alapozás befejezése után. Az érem már biztosan megvan, ám nem szeretném alább adni, egyértelműen a győzelemért megyek kedden is! Nagyon örültem annak, hogy ilyen jól ment a birkózás, jöttek az akciók állásból is, lentről is. Amikor nagy világversenyeken a saját vállamra helyeztem nyomást, annak sosem lett jó vége, de úgy látszik, amikor nem teszek magamra terhet, akkor így tudok birkózni... Örömteli ez, főleg így, hogy messze még a csúcsforma – annak azonban nem is most, hanem majd augusztus negyedikén-ötödikén kell kijönnie, Tokióban!”