Szato történelmi sikere az Indy 500-on, Alonso autója elfüstölt

Fernando Alonso jelenléte az Indy 500-on alaposan felpörgette az amúgy sem alacsony érdeklődést a legendás futam iránt, így aztán végképp semmi csodálnivaló nincs benne, hogy telt ház, 300 ezer néző előtt kezdődött a verseny, amelyet a spanyol az ötödik helyről kezdett.

Nem túl szerencsésen, mert hamar visszaesett a 11. hely környékére, innen viszont néhány kör alatt visszaküzdötte magát az élen haladó csapattársai, Alexander Rossi, valamint Szato Takuma társaságába.

A 30. kör környékén először mentek ki kereket cserélni és tankolni a pilóták, és ebből a spanyol nagyon jól jött ki, mert néhány kör múlva megelőzte Marco Andrettit, és az élre állt, majd a tavalyi győztes Alexander Rossival felváltva vezették a versenyt.

Az 53. körben aztán jött a verseny első sárga zászlós időszaka, mégpedig rögtön a verseny legnagyobb balesete miatt: a kettes kanyart elrontó Jay Howard a falnak csapta autóját, ami az élről rajtoló Scott Dixon elé sodródott, aki nagyot repülve a belső energiaelnyelő védőfalra esett, és ripityára tört. A nagyon ijesztő balesetben szerencsére nem sérült meg senki komolyabban , bár a fal mellett dolgozó fotóst beborította a Dixon autójáról leszakadó törmelék.

Az újabb sárga zászlós időszak alatt kezdődött a variálás a bokszkiállásokkal, hiszen a mezőny egyik fele ekkor nem járt a bokszban, a másik igen. Az újraindítás után megint csak percekig volt zöld jelzés érvényben, némi törmelék miatt kellett takarítási szünetet elrendelni.

Ekkor keveredett az élre Max Chilton. aki nem volt kint a bokszban, míg Szato Takuma igen, ám elrontották a szervizelését, így az élmezőnyből a középmezőny közepére zuhant vissza egy elgurult kerékanya miatt.

Féltávnál Alonso a 4. helyen állt, állandó harcban az élen haladókkal, és minden esélye meg volt arra, hogy a leintéskor győzelemnek örülhessen.A 119. körben aztán az 1996-os győztes Buddy Lazier is kiesett, amikor falnak csapta autóját.

Az újabb - mindössze két körig tartó – zöld zászlós szakaszban Alonso ismét az élre került, aztán úgy a 135. kör környékén elkezdődötta Honda vesszőfutása: egyik pillanatról a másikra füstölt el az addigi éllovas Ryan Hunter-Reay alatt a motor.

A verseny vége előtt 34 körrel aztán Charlie Kimball alól is elszállt a Honda – ráadásul ekkor ő is az élmezőnyben haladt. A 179. körben aztán Alonsót is elérte a Honda-átok és alatta is ugyanolyan váratlanul robbant le a Honda, ahogy a korábbi alkalmakkor.

Miután Alonso kiesését követően véget ért a sárga zászlós időszak, mindenki egy 15 körös gyors sprint versenyre számított, ehelyett azonban jött egy tömegbaleset, amelyben öten is kiestek. A takarítás után aztán már csak 10 kör volt hátra, és ez a tíz kör elhozta Szato Takuma számára a sikert.

A japán pilóta ugyanis nagy hajrával egyre feljebb lépdelve küzdötte magát vissza az élbolyba és az utolsó újraindításnál már az éllovas Hélio Castroneves-Max Chilton párost támadta.Felváltva vezettek egy-egy köröket a hármas tagjai, míg végül két körrel a vége előtt a japán ugrott az élre, és már nem is engedte ki a kezéből az első helyet!

Sikerével a 40 éves Szato 1998 óta a legidősebb győztes - akkor Eddie Cheever szintén 40 évesen nyert - ráadásul ő az első japán és ázsiai győztese is a legendás versenynek.