Megfékezik-e Mou emberei Robbent és Olicot?

„A mai Inter-drukkerek többsége még a világra sem jött, amikor a csapat legutóbb döntőt nyert ebben a sorozatban – érzékeltette a mérkőzés jelentőségét José Mourinho, az Inter vezetőedzője, aki maga is csupán kétesztendős volt az említett évben, 1965-ben. – Éppen ezért klubnak, klubelnöknek, szurkolónak egyaránt különleges a mostani alkalom. Jó meccsnek kell lennie, hiszen az európai kupaidény két legjobbja jutott be a fináléba, gratulálok is a Bayernnek azért, amit eddig elért."

Hogy végül jó meccs lesz-e, kiderül – mint ahogyan az is, hogy az ütközet „csak" taktikai szempontból vagy hétköznapi értelemben is emlékezetes marad a semleges többség számára. Mert Louis van Gaal Bayern-tréner az ellenfelet és egykori kollégát dicsérő szavaiból az következik, hogy a taktikai kifinomultság minden igényt kielégítő lesz:

„A Chelsea és a Barcelona más szintet képvisel, ám egy ilyen ellenféllel szemben is győzelemre kell törekedni, és Mourinho megtalálta a helyes taktikát – szemlézte az Inter döntőig vezető útját a holland szakember. – Már-már művészet, ahogyan egy edző beleplántálja játékosaiba a győzelem hitét, és Mourinho ebben nagyon jó. Az én filozófiám a támadásra épül, Mourinho inkább a védekezésre alapoz, ugyanakkor olyan játékosai vannak, akik bármikor képesek eldönteni bármilyen mérkőzést."

Ami a döntésre alkalmasnak tartott játékosok számát illeti, az Inter kétségkívül jobban áll, különösen azt figyelembe véve, hogy eltiltása miatt Franck Ribérynem léphet pályára a bajoroknál. A helyét Thomas Müller veszi át Ivica Olic, a Bayern egyik kulcsembere mellett.

Olic a korábbi körökben többször demonstrálta gyorsaságát, kiváló helyzetfelismerését, ám az Inter minden eddiginél vastagabbnak ígérkező falat húz majd fel elé.

Amelyben „téglaként" ott lesz a sérüléséből felépülő Lúcio, aki éppen eleget futballozott a Bundesligában ahhoz, hogy képben legyen a horvát támadó képességeit illetően.

A Van Gaal-féle támadófilozófia gyakorlatba öntésének másik mestere Arjen Robben lehet, aki ellen a találgatások szerint Mourinho a román védőt, Cristian Chivut vonultatja fel balhátvédként, míg Javier Zanetti szűrőként igyekszik majd megfékezni a nekilóduló bajorokat.

Az argentin csapatkapitány – természetesen nem teljesen újkeletű – előrébb tolását az is indokolja, hogy Thiago Motta személyében az Internek is van eltiltottja.

Van Gaal a tavasz során többször is készséggel elismerte, hogy a Bayernnél vannak erősebb keretű, stabilabban felépített és gazdagabb klubok Európában, ám rendre hozzátette: tanítványai elég felkészültek ahhoz, hogy kilencven (vagy százhúsz) perc erejéig felvegyék a versenyt bárkivel – ezt a tavasszal bizonyították is. Mert:

„A csapat az első pillanattól próbált alkalmazkodni a módszereimhez. Azok ugyanis speciálisak, és nemcsak a testet, hanem a lelket is igénybe veszik. Amikor az Ajaxnál dolgoztam, ott is körülbelül fél évbe telt, amíg a játékosok magukévá tették a filozófiámat. S így volt ez a Barcelonánál és a Bayernnél is. Rendkívül lényeges, hogy a játékosok és az edző között teljes legyen az összhang."

Véleményét osztja honfitársa, a Bayern egyik oszlopának számító Mark van Bommel is:

„Amikor új edző érkezik egy csapathoz, óhatatlanul változik a játékfelfogás. Az idény elején türelmesnek kellett lennünk, fontos volt, hogy amikor nem jöttek az eredmények, az öltözőben akkor is jó volt a hangulat. S lám, a végén kezd megtérülni a befektetés. Van Gaal filozófiája nagyon bejött a csapatnak, remélem, ebben a sorozatban is célba érünk."

Van Bommel ugyanakkor tolmácsolta a német játékosok álláspontját, amely szerint pontosan tudják, hogy az Inter kiváló támadókkal, és még náluk is hatékonyabban dolgozó védelemmel rendelkezik. S ehhez jön még két vészjósló nyilatkozat a milánói oldalról:

Lúcio: „A Chelsea és a Barcelona ellen jól működött a játékrendszerünk. Úgy vélem, ha megint mindenki teszi a dolgát, az Inter nyer."

Márpedig Mourinhónak nincs kétsége afelől, hogy tenni fogják, hiszen:

„Egy játékost az tesz különlegessé, hogy minden körülmények között képes elviselni a lelki terhet. A mi keretünk tele van ilyen különleges játékosokkal, vagy ahogyan mondani szokták, sztárokkal, akik mindannyian azt akarják, hogy a csapat is sztárként működjön."

S végül egy adalék, amelynek ezekben az órákban valószínűleg egyik táborban sem szentelnek semmilyen figyelmet. Az eredmény nagyban befolyásolja, hogyan alakul a német és olasz klubok létszáma a Bajnokok Ligája következő idényeiben.

A képlet így szól: ha az Inter – akár a rendes játékidőben, akár a hosszabbításban – megnyeri a mérkőzést, akkor a 2011–12-es szezonban továbbra is négy olasz és három német csapat nevezhet a sorozatba.

Ha viszont a Bayern nyer, vagy tizenegyesekkel dől el a párharc, a leosztás megfordul, és egy év múlva a németek vonulhatnak hadba négy csapattal. A statisztikusok azonban emlékeztetnek: mivel jövőre egy olasz szempontból eredményes idény (2005–2006) esik ki a számításból, a 2012–13-as szezontól mindenképpen előznek a németek.