A „harc ebei” ismét szabadon: Shakespeare visszahozta a bajnok Leicestert!

A közvélemény általános felháborodással fogadta a Leicester thai tulajdonosainak február 23-i döntését, miszerint Claudio Ranieritől másfél év után elköszöntek. Az olasz szakember a 2015–2016-os szezonban csodát tett: az előzetesen a kiesés elleni harcra hivatott együttessel aranyérmet nyert a világ talán legerősebb bajnokságában.

Kilenc hónappal a Premier League-arany után a Leicester elöljárói nem tehettek mást, mint hogy kirúgják Ranierit – akármennyire is szívtelennek tűnhet a döntés. A csapat február 12-én 2–0-ra kikapott a szintén bennmaradásért küzdő Swansea otthonában, így 25 forduló után 21 szerzett ponttal a 17. helyen találta magát – csupán egy pontra a kiesést jelentő helyektől.

A vezetők a kiesés szelének közeledtével – nehéz szívvel, de az érzelmeket félretéve – racionális döntést hoztak azzal, hogy elküldték Ranierit. Tisztában voltak vele, hogy az olasz tréner szebb bánásmódot érdemelt, de a szurkolók feltehetőleg nem értékelték volna a szentimentalizmust a Championshipre készülve…

Néhány nappal a Swansea elleni találkozót követően jött a sevillai BL-mérkőzés, amelyen a spanyol együttes simán eldönthette volna a továbbjutást, ha nem szórakozza el helyzeteit – no meg ha Kasper Schmeichel nem hárítja Joaquín Correa tizenegyesét.

Ranierinek nem volt maradása, a következő meccsen Craig Shakespeare ugrott be a helyére, aki 2006-ban egy Championship-bajnoki erejéig dirigálhatott vezetőedzőként: a West Bromnál Bryan Robson és Nigel Pearson távozása után a Crystal Palce ellen ő vezette 2–0-s diadalra a birminghamieket, az első gólt „természetesen” a mi Gera Zoltánunk fejelte.

Shakespeare egy csapásra visszahozta azt a hangulatot, amely egy éve végigkísérte a Cityt. Az 53 éves angol szakember – aki nem mellesleg hazája harmadik edzője Sir Bobby Robson és Harry Redknapp után, aki a BL egyenes kieséses szakaszában vezetőedzőként (menedzserként) ült kispadon – első három meccsén gyakorlatilag a tavaly bajnokságot nyerő alapcsapatot küldte pályára. Értelemszerűen a Chelsea-hez távozó N’Golo Kanté nélkül, akinek hiányát piszkosul megérezte a PL-címvédő, ám úgy tűnik, a télen szerződtetett Wilfred Ndidi személyében megvan a megfelelő utód.

A Leicester City Shakespeare irányításával mind a három találkozóján a Kasper Schmeichel – Danny Simpson, Wes Morgan, Robert Huth, Christian Fuchs – Rijad Mahrez, Daniel Drinkwater, Wilfred Ndidi, Marc ALbrighton – Okazaki Sindzsi, Jamie Vardy tizeneggyel állt fel, de ami fontosabb: mindháromszor – a Liverpool, a Hull City és Sevilla ellen – győztesen hagyta el a pályát.

Shakespeare-rel a Leicester visszatért a legutóbbi szezonban aranyat érő játékhoz: ellentmondást nem tűrő futómennyiség, kőkemény presszing és védekezés, valamint életveszélyes kontrák. Mindez irigylésre méltó szenvedéllyel és alázattal megfűszerezve. A Sevillának – amely az ősszel a BL-csoportkörben nem kapott gólt idegenben – szemmel láthatóan nem tetszett, amit a King Power Stadionban kapott kedden, ahogy korábban a Liverpool is 3–1-es zakóval távozott Shakespeare első tétmérkőzése után.

A Leicester otthonában kedden a „Let slip the dogs of war” szurkolói transzparens fogadta Vardyékat, ami William Shakespeare Julius Caesarjában hangzott el. Vörösmarty Mihály fordításában így hangzik Marcus Antonius monológjának részlete:

„…uralkodói
Hangon kiáltja: Pusztitás!, megoldván
A harc ebeit, hogy égre bűzhödik fel
Ezen cudar tett, emberek dögével,
Kik nyögve kérnek sírt a föld felett!…”

A „háború vérebei” valóban újra szabadon rohannak, s immár azt várják, hogy melyik gigász lesz a következő ellenfelük a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. A legjobb nyolc közé a Leicester mellett eddig a Real Madrid, a Barcelona, a Juventus, a Bayern München és a Borussia Dortmund jutott be – az öt topklub összesen 24 BEK/BL-serleggel büszkélkedhet.

A józan ész azt diktálja: a következő kör a végállomást jelenti a Leicester City számára, de az elmúlt másfél év alapján van bárki, aki magabiztosan ki merné ezt jelenteni? A Leicester nem az a típusú csapat, amelyik „tiszteletben tartja” a logikát és az esélyeket. Craig Shakespeare hétfői sajtótájékoztatóján még azzal viccelődött, miért ne nyerhetné meg a Leicester a BL-t. Szerdára virradó reggel már nem biztos, hogy nevetnénk a költői (?) kérdésen. Gianluigi Buffon, a Juventus legendás kapuvédője azt mondta, a Leicestert kerülné el a negyeddöntőben. Érthető.

Persze a Leicester Citynél nem dőlhetnek hátra: a Premier League-ben továbbra sem biztos a bennmaradás, sőt kifejezetten kemény csata vár Shakespeare-ékre a hátralévő tizenegy fordulóban. Márpedig az élvonalbeli tagság megőrzése a legfontosabb, a BL-menetelés csak a hab a tortán.

A verdiktet az idény végén lehet meghozni, de egyelőre úgy tűnik, Ranieri menesztése és Shakespeare kinevezése jó húzásnak bizonyult. A thai tulajoknak egyébként is van érzékük a meglepő, de okos döntésekhez: korábban a nehéz időkben kiálltak Nigel Pearson mellett, aki az élvonalban tartotta a csapatot, majd az óvatosságra intő kritikák ellenére megbízták Ranierit az együttes irányításával.

A rendezői szerep most Shakespeare kezében van, a dúsgazdag európai topklubok egyeduralma miatt unatkozó futballrajongók pedig kíváncsian várják, vajon hepienddel ér-e véget a mesés történet?

BAJNOKOK LIGÁJA
NYOLCADDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
LEICESTER CITY (angol)–SEVILLA (spanyol) 2–0 (1–0)
Leicester, King Power Stadion. Vezette: Orsato (olasz)
Leicester: K. Schmeichel – Simpson, Morgan, Huth, Fuchs – Mahrez (Amartey, 90.), Drinkwater, Ndidi, Albrighton – Okazaki (Szlimani, 64.), Vardy. Menedzser: Craig Shakespeare
Sevilla: Rico – Mercado (Mariano Ferreira, a szünetben), Pareja, Rami – Sarabia (Jovetics, a szünetben), Iborra, N'Zonzi, Escudero – Vitolo, Nasri – Ben Yedder (Correa, 68.). Vezetőedző: Jorge Sampaoli
Gólszerző: Morgan (27.), Albrighton (54.)
Kiállítva: Nasri (74.)
Továbbjutott: a Leicester City, 3–2-es összesítéssel