Az évezredben bajnok még nem kapott akkora verést, mint az MU

Rögtön cikkünk elején szögezzük le: vizsgálódásunk nem volt teljes körű, hiszen csak az öt, topligának tartott bajnokság (angol, francia, német, olasz, spanyol) aktuális címvédőinek eredményeit böngésztük át, s egészítettük ki táblázatunkat a mindenkori magyar élvonal legnagyobb bajnokveréseivel. A hozzászólások között ugyanakkor természetesen szívesen fogadjuk olvasóink további bajnokságokból felelevenített nagy mérkőzéseit, „bajnokkalapálásait” is!

S akkor rögtön térjünk rá az eredményekre és az abból következő tényre, amely minden bizonnyal tovább nagyítja a Manchester City történelmi győzelmét: az új évezredben nagy bajnokot ugyanis még nem vertek meg annyira, mint vasárnap a Unitedet! A legnagyobb, bajnokcsapat elszenvedte vereség különbsége soha nem volt nagyobb négygólosnál – 1999 óta…

A bajnokokra az elmúlt bő tíz évben a mindig kiegyenlített Bundesligában leselkedett leginkább a nagy verés veszélye. Az „egyenlők közötti legegyenlőbb” Bayern Münchennek ki is jutott két alkalom, amikor salátástálukkal a kezükben szaladtak bele akkora tasliba, hogy attól ki is csúszott kezeik közül az „ereklye”. Talán a második eset az emlékezetesebb: bő másfél éve a Wolfsburg mutatott be futballiskolát a „bőrnadrágosok” ellen, és 5–1-es sikerükkel ki is kövezték arannyal az első helyig vezető utat. A másik nagy Bayern-pofonig (szintén 1–5) a 2001–2002-es szezonhoz kell visszamennünk: a Schalke akkor vett némi elégtételt az előző szezon utolsó pillanatain, amikoris egy bizonyos Patrick Anderson-találat miatt a Schalkéra lemoshatatlanul rásütötték az „örök második” stigmát. Az S04 híveit tényleg csak részben vigasztalhatta a szép győzelem: a gelsenkircheniek csupán 5. helyen végeztek a bajnokságban. De legalább nem a müncheniek győztek, mondhatták a „királykékek” hívei: a Dortmund elleni versenyfutásban a bajoroknak nagyon hiányzott a Schalke ellen elveszített három pont, így a harmadik helyre szorultak.

A 2007–2008-as idény Stuttgart elleni sikere miatt (4–0) a Wolfsburgot akár nagy bajnokverőnek is nevezhetnénk, de a „farkasok” 2010-ben megtudhatták milyen a pofon másik oldalán állni. Hertha elleni, hazai pályán elszenvedett méretes zakójuk már csak azért is kellemetlen lehetett, mert a bajnoki szezon végén kieső csapattól szenvedték el.

Franciaországban a 2000-es évek tendenciáinak megfelelően elsősorban a Lyon eredményeit bogarászhattuk, és „sikerült” is rálelni egy fekete foltra: a 2005–2006-os idényben a bronzérmes Lille-től 4–0-ra kapott ki a címvédő. Igaz, emiatt aligha bánkódtak sokáig szurkolóig: kedvenceik az utolsó előtti fordulóban már bajnokként utaztak a riválishoz, ráadásul az utolsó körben a Le Mans elleni 8–1-gyel(!) gyorsan feledtették a kisiklást.

Azt hittük, hogy Olaszországban, ahol a sok nagycsapat időről időre hajlamos alaposan megtréfálni egymást, nagy bajnokverésre is rálelünk, de csalódnunk kellett, s ebben alighanem benne van az is, hogy „csizmaországban” az alapszabály: a 6–0 alapvetően ugyanannyit ér, mint az 1–0. A Juventus 2003–2004-ben azért belefutott a „római nagykésbe”: a végül harmadikként záró torinóiak a Milan mögött második helyen célba érő Romától kaptak ki 4–0-ra.

Spanyolországban az általában triumfáló Barcelona, Real Madrid tandemet ritkán szokták nagyon elkapni, ha mégis, akkor valószínűleg egymással néznek farkasszemet. Legutóbb 2008–2009-ben történt ilyen, amikor az újoncévét futó Pep Guardiola fiai máig emlékezetes módon a Bernabéuban intézték el 6–2-re az amúgy címvédő blancókat, akik ettől úgy megszédültek, hogy sorozatban öt vereséggel zárták a Primera Divisiónt. (Akár azt is hihetnénk erről, hogy egyedülálló negatív vesszőfutás a Real részéről, de a 2003–2004-es idény végén is pontosan ez történt. Igaz, akkor a Barca 2–1-es idegenbeli sikerrel indította el további négy állomást tartalmazó lejtőn a fő riválist.)

Magyarországon bajnokként az MTK-val esett meg kétszer is az elmúlt évtizedben a szégyen, hogy négy góllal kapjon ki: 2003–2004-ben az Újpest, 2008–2009-ben a Videoton volt a diadalmaskodó fél.

S cikkünk végére maradt két igazán meglepő tény. Egyrészt Angliában 1999 óta nem történt olyan, hogy három gólnál többel kapott volna ki a címvédő; másrészt viszont négygólosnál nagyobb bajnokveréshez épp a 1999–2000-es Premier League-szezonig kell visszalapozni a futballstatisztikákat. Bizony, alig néhány hónappal vagyunk azután, hogy a Manchester United végrehajtotta a nagy triplázást, amikor Alex Ferguson együttese a Stamford Bridge-en részesült kiadós verésben: a Gianluca Vialli irányította Chelsea 5–0-val küldte haza az MU-t, amelyben Massimo Taibi kapus és a védelem nem igazán állt a helyzet magaslatán. Akárcsak vasárnap, akkor is egy kiállítás, Nicky Butt piros lapja ágyazott meg a manchesteriek vereségének. (Jegyzőkönyv alább.)

De hogy ne csak bosszantsuk a „vörös ördögök” szurkolóit: a Manchester United az 1999–2000-es kiírás végén végül megvédte a címét, méghozzá 18 pontos előnnyel. Sem előtte, sem azóta nem szerezte meg csapat nagyobb pontkülönbséggel a bajnoki első helyet a Premier League-ben.

Cikkünkben csak a bajnoki mérkőzéseket vizsgáltuk. A Valencia spanyol bajnokként 2004–2005-ben a BL-ben 5–1-re kapott ki az Intertől, a francia bajnok Nantes a 2001–2002-es szezonban a Manchester Unitedtől szenvedett 5–1-es vereséget. A Real Madrid 2009 márciusában Liverpoolból távozott 4–0-s vereség után szintén az elitligában, míg a Werder Bremen 2005-ben a Lyon otthonában kapott ki 7–2-re.