Aranyra várva: a bajnoki címről is dönthet a Liverpool-Man. City

A nagy érdeklődéssel várt mérkőzésre érkező liverpooli szurkolókat fokozatosan engedték be a nekik elkülönített, állóhelyes szektorokba, gyakorlatilag „teraszokra”, amelyek mindegyike 1600-1600 embert tudott biztonságosan befogadni. (A stadion lelátóin az előző években hozott biztonsági előírásoknak megfelelően választották el az állóhelyes és ülőhelyes részeket, és vették körül a huliganizmus megfékezésére a játékteret vaskorlátokkal és acélgerendákkal megerősített, több méter magas acélhálóval, ami most „halálcsapdának” bizonyult.) A 3-as és a 4-es szektor fél órával a mérkőzés kezdete előtt már tömve volt, ám az utcán tumultus alakult ki a bejárati forgókeresztek vaskorlátai előtt.

A rendőrség ekkor követte el a végzetes hibát: a bejutás meggyorsítása érdekében kinyitották a C jelzésű kijáratot – csakhogy ennek folyosója éppen a 3-as és 4-es szektorhoz vezetett. A korábbi mérkőzéseken ezt a folyosót lezárták, ha a szektorok megteltek, most azonban ezt elmulasztották, s az újonnan érkező mintegy kétezer ember a zsúfolt helyre próbált benyomakodni. A már bent lévők a korlátnak szorultak, aki tehette, a kerítésen keresztül próbált átmászni az üres szektorokba vagy a játéktérre. Akinek ez nem sikerült, összezúzódott a vaskorláton és a drótkerítésen, halálra taposták, vagy egyszerűen megfulladt. Amikor a mérkőzés 15 órakor elkezdődött és a Liverpool az első támadását vezette, a tribünön már emberek százai küzdöttek az életükért. Miután valaki kinyitotta a játéktérre vezető kaput, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, így a mérkőzést hat perc után a bíró lefújta. A két szektorban mindenfelé holttestek feküdtek, és cipők, sálak, ruhadarabok, táskák, amiket az emberek a szörnyű pánikban elvesztettek. A rend biztosítására kirendelt 800 rendőr a lelátót körülölelő védőrácson belül helyezkedett el, és képtelennek bizonyult a pánik megfékezésére. A szörnyű jeleneteknek milliók voltak szemtanúi, mert a BBC televízió, amely szándékai szerint csak a sportösszefoglaló számára akart felvételt rögzíteni, amikor nyilvánvalóvá vált, mi történik, azonnal egyenes adásra váltott.

A helyszínen 94-en vesztették életüket (79-en 30 évnél fiatalabbak), köztük a mai liverpooli csapatkapitány, Steven Gerrard tízéves unokatestvére. Egy 14 éves fiú négy nappal később, a kórházban halt bele a sérüléseibe, a 96. áldozat, egy 22 éves drukker négy év kómát követően, 1993. március 4-én távozott az élők sorából. Összesen 766-an szenvedtek fizikai sérülést, az életben maradók közül az ekkor elszenvedett lelki traumát sokan máig nem tudták feldolgozni.

Az angol labdarúgást négy év alatt a második sokkoló tragédia érte: 1985-ben a brüsszeli Heysel Stadionban a BEK-döntő előtt éppen a Liverpool szurkolói kezdeményeztek 39 halálos áldozatot követelő tömegverekedést. A tömeges pánikot ezúttal nem a huliganizmus idézte elő, a liverpooli drukkerek áldozatai voltak a szerencsétlenségnek. A sheffieldi katasztrófát a televízióban élőben néző Margaret Thatcher kormányfő azonnal vizsgálatot rendelt el, amelyet Peter Taylor, a polgári ügyek legfőbb bírája vezetett.

A bizottság 1989. augusztus 4-én közzétett jelentésében ajánlásokat fogalmazott meg a stadionok biztonságosabbá tétele és a futballhuliganizmus visszaszorítása érdekében. A stadionkatasztrófával kapcsolatban arra jutottak: a tragédiát a rendőrség állításával szemben nem a részegen és késve érkező szurkolók, hanem a hatóságok rossz tömegkezelése és a C kapu megnyitása okozta. A jelentés ellenére a sheffieldi bíróság 1990. augusztus 14-én úgy határozott: bizonyíték hiányában senki ellen sem emel vádat – a brit futball legsúlyosabb katasztrófájáért azóta sem vontak senkit sem felelősségre. 2010-ben egy bizottság újravizsgálta a tragédia körülményeit, s miután ők is azt állapították meg, hogy nem a drukkerek hibáztak, 2012-ben David Cameron brit miniszterelnök bocsánatot kért az FC Liverpool labdarúgócsapatának szurkolóitól.

Az 1989-es tragédia után szinte azonnal elindult a szigetországi futballpályák modernizációja, a biztonság szinte tökélyre fejlesztése. Kormányrendelet tette kötelezővé az állóhelyek megszüntetését az élvonalbeli klubok stadionjaiban, minden szurkolónak ülőhely biztosítását és a fémkerítések lebontását. Az anyagi forrásokat az állam biztosította, a program keretében 27 pályát építettek át és újítottak fel. A tény, hogy a rendőrség az ominózus meccsen több száz drukkert beengedett egy olyan szektorba, amely már egyébként is zsúfolt volt, arra késztette az illetékeseket, hogy a labdarúgó-mérkőzések biztosításának rendszerét is teljesen újragondolják. Ma már kamerák pásztázzák a nézőtereket, amelyek előtt rendezők sokasága próbálja kiszűrni a rendbontókat, a belépéskor pedig mindenkit megmotoznak, és elveszik a veszélyesnek ítélt tárgyakat. A kiszélesített kijáratok biztosítják, hogy percekkel a lefújás után már üresek lehessenek a lelátók.

A borzalmas eseményről számos könyv jelent meg, és még abban az évben tv-film is készült, a hillsborough-i stadion órája pedig azóta is a tragédia időpontját, a 15 óra 6 percet mutatja… (MTI)