NFL: titkos bajnokesélyesből pofozógép – romokban a Giants

Adja magát a kérdés: mi a baj a New York Giants csapatával?

Elvégre a csapat az elmúlt tíz évben kétszer nyerte meg az NFL nagydöntőjét, az előző idényt 11 győzelemmel és 5 vereséggel zárva jutott a rájátszásba, és az idei szezon egyik titkos esélyesének számított.

Nos, 8 meccs, 1 győzelem és 7 vereség után már nem számít annak.

Azt követően pedig, amit a legutóbbi, 9. játékhéten művelt, főleg nem.

A Giantsnek hazai pályán „sikerült” szégyenteljesen rondán, 51–17-re kikapnia a Los Angeles Ramstől, ezzel 1980 óta először elveszítenie hetet az első nyolc mérkőzéséből. A 34 pontos vereségnél csúnyábbat otthon csak kétszer szenvedett el a fennállása 92 esztendeje alatt, arra pedig, hogy a saját stadionjában ennyi pontot rámoljanak be neki, 1964-ben volt példa legutóbb.

De a találkozó legjellemzőbb jelenete az volt, amikor a hazai védelemnek 33 yardnyi, egyharmad pályányi helye volt, hogy megállítsa az utolsó lényegi kísérleténél tartó Rams támadóit, mégis touchdownt kapott az akcióból, ekkora bénázás pedig nem fordult elő az elmúlt 23 évben, amióta csak rögzítik a részletes meccsadatokat az NFL-ben.

Szóval, a Giants súlyos problémákkal küzd. Szerencsére azonban itt van a vezetőedző, Ben McAdoo, aki bár úgy néz ki, mint a jellemkomikumot szolgáló fura nagybácsi az amerikai vígjátéksorozatokban, legalább vaskézzel irányítja a csapatot, és ért a játékosai nyelvén! Erre nem kell ékesebb bizonyíték, mint a Rams elleni lebőgés utáni sajtótájékoztatója, amelyen... Ezt figyeljék:

„Ben, mit mondtál a szünetben a csapatnak?”
„Hát... Ööö.”

Kínos csend. Itt tartunk.

Persze aligha véletlen, hogy az edző már nem tud mit mondani a játékosainak, akik ugyan ragaszkodnak hozzá, hogy egyáltalán nem gyűlölik, és nem a megbuktatására játszanak, csak közben a Rams azt a védelmet szedte ízekre, amelynek több tagja is összekapott McAdoo-val: volt, aki elfelejtett visszajönni az évközi szabadságáról, és erről csak egy nappal azután értesítette a csapatot, hogy ismét meg kellett volna jelennie az edzéseken, más pedig annyira felhúzta magát a szakember hozzá nem értésén, hogy kiviharzott az egyik csapatmegbeszélésről.

A Giants védelme nem kizárólag az edző feltétlen rajongóiból áll, és e tény hátulütői a pályán is megmutatkoznak.

Talán még ez is beleférne, ha a tréner legalább a támadókra számíthatna, elvégre a szezont két kiváló elkapóval, Odell Beckhammel és Brandon Marshall-lal kezdte, az irányító pedig Eli Manning, a 2007-es és 2011-es Super Bowlok legértékesebb játékosa. Mi baj lehetne?

Nos, egyrészt Beckham és Marshall is egész idényre kidőlt (sőt, jelenleg öt sérült elkapó szerepel a Giants csapatlistáján, miközben másutt egészségesből sincs feltétlenül ennyi), másrészt a sokszor valóban tejbetök benyomást keltő Manning is rég látott gyenge évadot fut: ha véletlenül nem omlik össze előtte a támadófal és nem kell az életéért menekülnie, és még valamelyik csere csereelkapója is tisztára tudja játszani magát, akkor sem igen sikerül odapasszolnia a labdát, ahová kellene – mintha 36 évesen utolérte volna a végzet.

Ráadásul McAdoo-nak vele sem sikerült tisztességesen bánnia, a Rams elleni meccs után külön is hangsúlyozta, hogy korábbi érdemei ellenére irányítójának sincs bérelt helye a csapatban.

McAdoonak azért kell küzdenie, hogy legalább valamelyest irányba terelje elkóborolt csapatát, és néhány jó ütemű győzelemmel elérje, hogy megtarthassa az állását. Ha ehhez az abszolút újonc, életében még NFL-mezbe sem öltöző David Webbet alkalmasabbnak érzi irányítóban, mint a rutinos Manninget, akkor szívfájdalom nélkül meg fogja húzni a cserét. Veszítenivalója úgysincs: csapata aligha szerepelhet ennél gyengébben, és játékosai is nehezen utálhatnák az eddiginél jobban.