HIRDETÉS
HIRDETÉS
Itt van Amerika
nemzetisport.hu 2018.08.18 10:54 Frissítve: 2018.08.18 11:43

NHL: „Amit ő letett az asztalra, azt soha senki nem fogja elfeledni”

Hetvennyolc éves korában elhunyt az NHL egyik legnagyobbja, a Chicago történetének legeredményesebb jégkorongozója, a Csehszlovákiából indulva a tengerentúlt meghódító, példátlan pályaívet befutó Stan Mikita.

HIRDETÉS
Stan Mikita (jobbra) a Chicago történetének legeredményesebb játékosa (Fotó: IMAGO)

 

Emlékét megőrizzük – Stan Mikita esetében fájdalmasan igaz a mondás.

Az egyetemes jégkorong-történelem egyik legnagyobb alakja, a patinás Chicago Blackhawks történetének legeredményesebb játékosa augusztus 7-én szeretett családja körében hunyt el Chicagóban, 78 éves korában.

Emlékét megőrizzük – helyette is.

STAN MIKITA
 Született: 1940. május 20., Szokolcs, Csehszlovákia
Elhunyt: 2018. augusztus 7., Chicago, Illinois
Magassága/testsúlya: 175 cm/77 kg
Posztja: center
Klubja: Chicago Blackhawks (1959–1980)
NHL-örökmérlege: 1617 pont/1549 meccs
Legnagyobb sikerei: Stanley-kupa-győztes (1961), 4x az NHL pontkirályának járó Art Ross-trófea győztese (1964, 1965, 1967, 1968), 2x az NHL legértékesebb játékosának (MVP) járó Hart-trófea győztese (1967, 1968), 2x az NHL legsportszerűbb játékosának járó Lady Byng-trófea győztese (1967, 1968), a jégkorongozók Hírességek Csarnokának tagja, 8x All Star-válogatott (1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1970)

Mert ő már nem tudta… A sors szörnyű játéka, hogy az NHL százéves történelmének egyik legszebb és leggazdagabb pályafutását magáénak tudó zseni utolsó éveiben már semmire sem emlékezett a páratlan karrierből, amellyel képletesen és a szó szoros értelmében is beírta magát a halhatatlanok közé.

NEM TUDTA, MI FOLYIK KÖRÜLÖTTE

2015-ben a gyógyíthatatlan Lewy-testes demenciát diagnosztizálták nála, a kegyetlen betegség tüneteiben az Alzheimer- és a Parkinson-kórhoz hasonlítható, a beteg gyors és feltartóztathatatlan leépülésével jár.

Hogy mindezek tudatában megváltás volt-e számára a halál, nem tudjuk, de a hozzá közel állók elmondása alapján sejthető, talán jobb már neki így.

„Teljesen elment az esze. Gyűlölöm ezt a kifejezést, de egyszerűen nincs más, ami jobban leírná az állapotát” – nyilatkozta még 2015-ben imádott felesége, Jill, aki 55 éven keresztül volt hű társa jóban-rosszban.

„Nagyon nehéz így látni őt. Évtizedek óta ismerem, annyi mindenen mentünk keresztül, erre most így kell látnom… Megszakad a szívem. Az egyetlen, ami valahol vigasztal, hogy amikor ránézek, nem látom boldogtalannak, mert nem is nagyon tudja, mi történik körülötte” – ezt pedig már az egykori játszótárs, a legendás Denis Savard mondta róla, akivel együtt értek fel a csúcsra a Chicagóval.

Nekünk kell hát ápolnunk az emlékét, mert olyan pályafutás tényleg nincs még egy, mint amilyen az övé volt. Ezért a szomorú dolgok helyett emlékezzünk inkább a szépre és a jóra – szerencsére abból sokkal több van!

BOBBY HULL GYŐZTE MEG

Amikor a Csehszlovákiához tartozó Szokolcs egy apró családi gazdaságában 1940. május 20-án megszületett Stanislav Guoth, aligha gondolta volna bárki is, hogy minden idők egyik legnagyszerűbb és legnagyobb hatású jégkorongozójaként emlékeznek majd vissza rá.

A kis Stant családja a jobb élet reményében menekítette Kanadában élő nagybátyjához és -nénjéhez, Joe és Anna Mikitához 1948-ban, az ontariói St. Catherinesben élő házaspár nevére is vette a fiúcskát. Itt esett szerelembe a jégkoronggal (bevallása szerint az első kifejezések, amelyeket új hazájában megtanult, kivétel nélkül a hokihoz kapcsolódtak), a regionális juniorligában szereplő helyi csapatban, a St. Catherines Teepeesben játszott, és zsenijét hamar kiszúrták: a mindössze 13 éves kisfiúnak szerződést ajánlott az az idő tájt még a Chicago fő játékosmegfigyelőjeként dolgozó Rudy Pilous.

A legenda szerint miután mindössze harmadik juniorévében 45 meccsen 97 pontot termelt, az NHL hat hagyományos csapata, az „Original Six” között számon tartott Chicago Black Hawks (akkoriban így írták, külön) sztárja, Bobby Hull személyesen kereste fel a jövőjével kapcsolatban bizonytalan Mikitát, hogy meggyőzze, a klubnak szüksége van rá, ez pedig már meghozta a kívánt hatást. „Stosh” sorsa eldőlt: az akkor már a csapat edzőjeként tevékenykedő Pilous egy percig sem habozott, majdhogynem példátlan módon az addig csak juniorszinten játszó tehetségnek egyből a nagycsapatban biztosított lehetőséget.

Az ugrás nagy volt, ráadásul az újonc Mikitát nem kímélték az ellenfelek. Erős kelet-európai akcentusa miatt gúnyolódások céltáblája volt, ő pedig zöldfülűként rendre fel is ült a provokációnak. Ráadásul csapattársa, a legendás „Terrible” Ted Lindsay (kb. „Rettegett” Ted Lindsay) adta alá a lovat. Az ő „jó tanácsai” nyomán Mikita kezdetben egyáltalán nem a játékával, hanem a balhéival tűnt ki: első NHL-idényében centerként 70 meccsen szerzett 27 ponttal mutatkozott be, cserébe ő lett a legtöbbet büntetett játékos – ami nem kis szó egy mindössze 175 centis és 77 kilós csatártól...

Mentorai beszéltek a fejével, és elmondták: így sosem hozza ki magából, ami benne rejtőzik. Ő pedig volt annyira intelligens, hogy ezt felfogja, és láss csodát, amint a játékkal kezdett foglalkozni, már nem volt megállás. Az 1960–1961-es alapszakaszban már 53 pont állt a neve mellett, a rájátszásban pedig valósággal szárnyalt, hat góljával playoffgólkirály lett (mellette öt asszisztot is kiosztott), és 1938 után vezette újra Stanley-kupa-győzelemre az eksztázisban ünneplő Chicagót!

Stan Mikita (Fotó: IMAGO)


A LEGROSSZABBÓL A LEGSPORTSZERŰBB

Oly szenzációs párost alkotott szélsőjével és „meggyőzőjével”, Bobby Hullal, amilyenre nagyon kevés példa akad. A két zseni elválaszthatatlan volt, félszavakból is értették egymást, csukott szemmel is tudták, merre van a másik, együtt éltek-lélegeztek a jégen. A következő évtizedben Mikita is, Hull is – egyetlen idényt leszámítva – kivétel nélkül pont per meccs átlag felett végzett, a szlovák származású zseni pedig az 1966–67-es alapszakaszban akkor abszolút NHL-rekordnak számító 97 ponttal zárt.
Mikita pályaíve elképesztő, és a legjobb, hogy tényleg nem akad hozzá fogható.

Már az sem kis dolog, hogy a '66–67-es csúcsszezonban értelemszerűen megkapta a pontkirálynak járó Art Ross-trófea mellé az MVP-nek járó Hart-trófeát is, de hogy még a legsportszerűbb játékost illető Lady Byng-trófea is az övé lett, valóban példa nélküli! Illetve egyvalakinek még sikerült: neki, a következő szezonban…

Hogy micsoda életművet hagyott maga után, arról a számok árulkodnak igazán. Az NHL egyik legpatinásabb klubjában máig nem tudta senki megdönteni rekordjait, pedig a klub Jonathan Toews és Patrick Kane vezette dinasztiája 2010 és 2015 között hat idény alatt háromszor is begyűjtötte a bajnoki címet.

Mikita 22 éves pályafutása a hűség mintaképe, teljes karrierjét a Hawksban játszotta le, ő a franchise történetének legeredményesebb (1617 pont), legtöbb mérkőzést lejátszó (1549 meccs), legtöbb gólpasszt kiosztó (929 assziszt) játékosa, és a gólok számában is csak oldalbordája, Hull előzi meg. De ami talán még fontosabb, kiváló ember és szerető családapa is volt – még aktív játékosként hokisulit alapított hallássérülteknek, és vezérszerepe volt abban, hogy a speciális olimpiát 1968-ban Chicagóba vitték, ahol fogyatékkal élő tanítványai is részt vehettek.

Stan Mikita szerető családja, felesége, négy gyermeke és kilenc unokája körében adta vissza lelkét Teremtőjének.

Öröksége halhatatlan – emlékeit pedig megőrizzük.

Wayne Gretzky

„Emlékszem, ő volt apám egyik kedvenc játékosa, így amikor a legelső NHL-meccsemen, az első bulimnál történetesen vele kerültem szembe, egyből azt gondoltam: hú, ez azért menő! Nem emlékszem, elhoztam-e azt a bulit – nem sokat hoztam el életemben… –, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ritka különleges játékos volt. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy legtöbbet büntetett játékosból kétszeres Lady Byng-győztessé válnak, miközben begyűjtik a pontkirályi címet is! Roppant innovatív volt, a mai modern hoki nagyon sokat köszönhet neki. De a legfontosabb: nagyon szerette mindenki, a csapattársai imádták, ő pedig a családjának élt.

Bobby Hull

„Amikor hallottam a hírt, rájöttem, mennyire egyedül maradtam így, hogy elment a barátom... Tudtam, hogy egyszer be fog következni, de ez most nagyon nehéz. Már békében nyugodhat, neki is jobb és a családjának is – tudom, mert a felesége minden egyes percben ott ült a kórházi ágya mellett, de a végén Stan már nem ismerte meg, miként a fiait és az unokáit sem. Nemcsak a valaha volt egyik legnagyszerűbb játékost veszítettük el, de én az egyik legjobb barátomat is. 1955 óta mindent együtt csináltunk, együtt jártunk iskolába, együtt futballoztunk, együtt jégkorongoztunk, és ötven évet éltünk le Chicagóban a legszorosabb barátságban. Isten áldja őt!”

Jonathan Toews

„Az olyan fiataloknak, mint amilyen én voltam egykor, a világot jelentette, ha a Blackhawksban játszhattunk, mert olyan nagyságokat követhettünk a sorban, mint Stan Mikita. Amit ő letett az asztalra, azt soha senki nem fogja elfeledni.”

HIRDETÉS
HIRDETÉS
2018.09.03 17:30:40

Amerikai sportok BORBÉLY LÁSZLÓ

KEZDÉS: 2.20. A címvédő a Falconsszal csap össze • Bajnokesélyesek, sötét lovak, szezontippek!

2018.08.23 12:04:45

Amerikai sportok nemzetisport.hu

Bartolo Colón az utolsó aktív játékos, aki még szerepelt a 2004-ben Washingtonba költöző és Nationals névre váltó Montreal Exposban.

2018.08.21 23:49:29

Amerikai sportok S. TÓTH JÁNOS

ALAPVONAL. Los Angelesnél nincs ideálisabb helyszín arra, hogy a becsvágyó LeBron az öltözőből szép lassan átköltözzön egy vállalati íróasztal mögé.

2018.08.02 09:56:09

Amerikai sportok nemzetisport.hu

Gyerekkorában pocsolyavizet kellett innia, iskola helyett a földeken dolgozott, végül mégis szupersztár lett.

2018.08.02 11:02:05

Amerikai sportok nemzetisport.hu

Temérdek aktív vagy korábbi amerikai sportoló mutatta meg tehetségét a mozivásznon.

HIRDETÉS
HIRDETÉS